- Mondogathattok esőről szóló verseket az aktuális időjáráshoz kapcsolódva egy esős napon unaloműző szórakozásként. Rajzolhattok, festhettek is hozzá eső festményeket.
- Ha kirándultatok egy tópartra, érdemes felidézni az ott látott érdekességeket, vagy elővarázsolni a közös élmény hangulatát egy-egy tóparti életről szóló verssel.
- A víz világnapja alkalmával érdemes beszélgetni a gyerekekkel az élővizeink tisztaságának megóvásáról is – a verseket olvasgatva látjátok majd, hogy mennyi kis élőlénynek adnak otthont a vizeink, így fontos, hogy vigyázzunk rájuk!
- De mondókázni, verselni, spontán módon is bármikor lehet – akár játék, akár figyelem-elterelés gyanánt, vigasztalásként, vagy várakozás közben. Ezért jó, ha van a tarsolyodban egy-egy rövidebb mondóka, versike, amivel alkalomadtán elvarázsolhatod kisgyermekedet.
Mondókák
Ess, eső, ess! Karikára ess!
Az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka,
még annál is hosszabb, mint a Duna hossza!
Még annál is hosszabb, mint a világ hossza!
Krumpli bokrosodjék, búza szaporodjék,
ess, eső, ess, karikára ess!
*****
Esik eső, jaj-jaj-jaj,
mindjárt itt a zivatar!
Tüzes villám cikázik,
aki nem fut, megázik!
*****
Esik eső csöpörög,
Paprika Jancsi nyöszörög.
Hát az öreg mit csinál?
Hason fekszik, úgy pipál.
Kovács Barbara: Eső mondóka
Állok az esőn,
nézem, hogy potyog,
sok kicsi cseppecske
orromon kopog.
Csiklandozza arcomat,
befogom az orromat,
kinyitom a számat,
be is kapok hármat.
Osvát Erzsébet: Csepp, csepp, esőcsepp
Fut, fut a sok esőcsepp:
kicsi, kisebb, legkisebb.
Fut, fut, egymás
hegyén-hátán,
versenyt fut az
ablaktáblán.
Kopog a sok esőcsepp:
kicsi, kisebb, legkisebb.
Kopogásuk
hallgatom.
Játszótér lett
ablakom
Kovács Barbara: Sír a felhő
Sír a felhő, hull a könnye,
eső ömlik le a földre.
Issza a föld, míg csak bírja,
maradékból lesz a tócsa.
Belelépek, tocsogok,
jaj, már csupa sár vagyok!
Nem baj, csak még essen, essen,
szeretem, ha cuppog, fröccsen!
Osvát Erzsébet: Cérnalábú zápor
Hull a zápor,
nyári zápor.
Hull az égből,
hull a fákról.
Cérnalábú gyors eső,
gyerekeket kergető.
Itt terem,
ott terem,
fut a faleveleken,
háztetőkön
tereken,
a réten, a járdán,
szürke csacsi hátán…
Cérnalábán fut, fut, fut,
el sem éred a kaput:
utánad fut
bőrig ázol.
Jól megtréfált ez a zápor!
Hajnal Anna: Zápor
Nézz ki, Jancsika,
fürdik a világ,
ni, micsoda zuhany alatt
prüszkölnek a fák!
Hű, micsoda csutakolás,
csurog minden ág,
ázott fészken, ázott rigó
behúzza nyakát.
Hallgasd, Jancsika,
a szél magyaráz,
bedudál a kéménybe,
hogy visszhangzik a ház.
Vízből függöny zúg
az ablakon,
úgy kell átkelni az utcán,
mint a patakon.
Majdhogy csónak kell,
az utca rohan,
ezer ugró buboréka
táncol boldogan.
Elállt, Jancsika,
már nem is zuhog,
nézd a megmosdatott fákat,
milyen boldogok:
Hű, hogy játszanak,
fröcskölnek vadul!
Ki ne menj, mert az a zuhany
a nyakadba hull!
Osvát Erzsébet: Az önző esernyő
Megeredt az eső,
brrr, hogy zuhog rám!
Csuromvizes lett a
hajam, a ruhám.
Sehol sincs egy eresz,
sehol nincs egy ház.
Most még a szél is fúj,
hogy kifiguráz!
Az esernyőm otthon
Függ a fogason.
Én meg az esőben
bőrig ázhatom.
Eszébe sem jut, hogy
sajnáljon az önző.
Csak magára gondol
az a csúf esernyő!
Weöres Sándor: Futózápor
Csillog a bozót, ága-boga ázik –
nem jutok szárazon addig a házig.
Vízben, sárban cuppogva járok –
majd ha bozót leszek, esőt kívánok.
Ázott ingemet tűz mellé terítik,
fázó testemet gyorsan melegítik.
Majd ha virág leszek, esőre nyílok…
Ázik a bozót, csillog-villog.
Osvát Erzsébet: Esik eső, haragos
Esik eső, záporeső, haragos.
Minden utca piszkos, poros, maszatos.
Csutakolja már a zápor mérgesen.
Sehol sincsen egy teremtett lélek sem.
Hanyatt-homlok menekülnek előle.
Csak a csacsik állnak ki az esőre.
Végre, végre fogy ereje, megpihen.
Alig esik, csak permetez szelíden.
A napsugár épp ezt lesi, ezt várja.
Előbújik, ránevet a világra.
Készíts időjárás-órát
a gyerekeknek!
Legyél a Játéktár tagja!
Kovács Barbara: Gomba
Ez a gomba, de megnőtt,
Hordom majd, mint esernyőt.
Gombám alá beállok,
künn az esőn nem ázok.
Vígan nézem az esőt,
Hordok gomba-esernyőt.
Osvát Erzsébet: Kip-kop
-Kip-kop!
– Ki kopog?
– Eső veri ablakod.
– Hagyj aludni, jó eső,
vár rád erdő, rét, mező,
kertekben a sok virág,
szekfűk, rózsák, dáliák.
Füröszd csak meg őket szépen
cseppjeid hűs tengerében!
Weöres Sándor: Bolygó zápor
Bolygó zápor
libben, táncol,
suhog a fű sűrűjén, fa ágán.
Kéklő halvány
felhők alján
kivirul a ragyogó szivárvány.
Osvát Erzsébet: Esőcseppek
-Cseppek, cseppek, esőcseppek,
hova futtok? Miért siettek?
-Üzentek a bokrok, kertek:
szomjasak a nefelejcsek.
Sietünk, mert nagyon várnak.
Vizet viszünk minden szálnak
. Cseppjeinkben megfürösztjük.
Kékebb lesz a szemük tőlük.
Tordon Ákos: Jégeső
Haragos égből zúdul a víz,
hallgat a rigó, hallgat a csíz,
issza a záport, issza a föld,
utána zöldebb lesz, ami zöld.
Nézd csak, kis rigó, nézd csak, kis csíz,
körötted zubog, zuhog a víz,
szakad a zápor, dördül az ég –
záporos égből koppan a jég.
Osvát Erzsébet: Gombák záporban
Mi lelte az eget?
Morcos, kedveszegett.
Nemrég kéklett, fénylett,
s egyszerre sötét lett.
Egy nagy lompos felhő
lopakodott elő,
és zuhog az eső,
és szakad az eső.
Vacognak az erdők.
A fák lyukas ernyők.
Alattuk szép sorban
gombák kalapokban.
A gombák nem fáznak.
Szívesen megáznak.
Örülnek, ha esik,
megnőnek reggelig.
Osvát Erzsébet: Ébred a Balaton
Téli álmából felébredt
és egyszerre csudaszép lett.
Jöttek hozzá barátok:
a hófehér sirályok,
óriási nagy hajók,
jókedvű kirándulók –
Örült a tündöklő tó,
hogy ring hátán sok hajó,
s hallgathatja minden nap,
hogy zsibong a gyerekhad.
Örült a kék, fénylő égnek,
szikrát szóró napsütésnek,
zöld tavasznak, piros nyárnak,
szárnyat bontó szabadságnak.
Osvát Erzsébet: Játék
Úszunk, úszunk víz alatt.
Mi vagyunk most a halak.
Csaba csuka, Peti ponty,
Tünde sellő, süllő Zsolt.
Kergetőzünk víz alatt:
Tünde és mi, a halak.
Egyszer honnan, honnan nem,
fel-felbukkan a vízen
egy bácsi, nagy pocakos,
megvan három mázsa.
És mi, riadt kis halak,
menekülünk víz alatt,
mert hisz ő – a CÁPA.
Devecsery László: Strandon
Ticcs,
toccs,
liccs,
loccs,
fröccs.
Kis fröccs.
Nagy fröccs.
Kis fröccsenés.
Nagy fröccsenés.
Csobbansz kicsit,
csobbansz nagyot,
úgy csinálod,
mint a nagyok………
Medencébe hogyan mennél,
akkor lassan vizes lennél!
Beleugrasz, nem kíméled:
bevizezed a környéket!
Nemes Nagy Ágnes: A pataknál
Megfürdetjük Ambruskát,
hadd bámulja Nagy-Tusnád.
Liccs, loccs,
fröccs, fröccs,
ne szaladj, ne szaladj,
gyere ide, öcskös!
Osvát Erzsébet: Tükörtócsa
Tölgyfa körül tükörtócsa.
A faágon három csóka.
Három csóka, négy veréb,
nézi magát, szép-e még?
Lerepül két szomjas cinke,
lerepül a tiszta vízre,
kortyolja a friss vizet.
Vidám trillával fizet.
Weöres Sándor: Éren-nádon
Éren-nádon sikló kúszik,
kicsi patak-ágyon vizicsibe úszik.
Hajló nád közt kotlós zizzen,
vizicsibe-népét tereli a vízben.
Ér tükrében látszik az ég is,
fejetetején a vizicsibe-nép is.
Siklók, békák, pókok látják
vizicsibe-pásztor vizicsibe nyáját.
Készíts
játékokat a
vízi élőlényekről
a gyerekeknek!
Legyél a Játéktár tagja!
Tamkó Sirató Károly: Dal a tóról
Ez a tó ha enyém lenne,
minden nap fürödnék benne.
A forró nyár ünnepére
leúsznék a fenekére.
Cirógatnám sok szép halát,
bíztatnám a békák karát.
Cimboráznék a csiborral,
kínálgatnám mézzel borral.
Fésülném a habok fodrát,
Ugratnám a vízibolhát.
Hínár karosszékben ülvén
rák ollóját köszörülném.
Ha ez a tó enyém lenne,
Nap, Hold szebben menne benne.
Kék hajnalon, opál estén
a titkait mind kilesném.
Dédelgetném én naphosszat,
boldog lenne minden moszat.
Osvát Erzsébet: Kerek sziget rejtekén
Kerek sziget rejtekén,
kerek tóban rejtve él,
tavirózsa, tündérrózsa,
százszor megcsodáltam én.
Tavirózsa, kék, fehér,
szőtte szirmát nap, a szél.
Tengerkék és tejfehér,
úszik a tó tetején.
Tavirózsa teraszán
szundikál egy békapár.
És a tükrös víz alatt
kergetőznek víg halak.
Ragyog a sok aranyhal,
és a csöndben,
tó csöndjében
felhangzik a békadal.
Weöres Sándor: Kacsaúsztató
Tó vize, tó vize csupa nádszál,
Egy kacsa, két kacsa oda császkál,
Sárban ezer kacsa bogarászik,
Reszket a tó vize, ki se látszik
Csanádi Imre: Vadkacsás
Szittyós réten,
tocsogós réten,
vadkacsa fészkel
zsombék-fészken.
Fekete tóban
fürdik-mosdik,
liliomok közt
szárítkozik.
Tó vize tele tála,
Sipog sereg fiókája.
Weöres Sándor: Forgós-ropogós
Sej-haj folyóba sok a hal valóba,
Dunába, Tiszába, se szeri, se száma.
Sej-haj, vadonba kivirít a gomba
keményre, kerekre, ha bolond, ne szedd le.
Sej-haj fonóba sok a lány valóba,
ki barna, ki szőke, sose fuss előle.
Osvát Erzsébet: A pórul járt halászok
Halat fogott Laci, Palkó – potykát.
Vitatkoznak, ki viselje gondját.
Mérgelődik, ficánkol a potyka,
s illa berek! – besiklik a tóba.
Örömében a víz nagyot csobban.
Villog a hal már a Balatonban.
Bede Anna: Csuka
A csuka nem szárazföldi,
életét a vízben tölti.
Hogy szert tegyen jó falatra,
rászokott a halászatra.
Nem kell néki háló, horog:
szerszám nélkül ireg-forog.
Ha megugrik a falat,
elcsípi egy perc alatt.
Osvát Erzsébet: Hal a vízben
Legjobb dolga van a halnak.
Folyton-folyvást lubickolhat.
És ha baj van, nagy veszély,
nem retteg és nem beszél,
csak cikázik erre-arra,
messze villog fürge farka.
Nemes Nagy Ágnes: Bors néni és két béka
1.Unkabéka
Unkabéka, unkabéka,
merre lesz a séta?
Un-gon-ber-ken,
ú-ton, ker-ten,
ugrom is,
úszom is,
pöttyös labdám
rúgom is,
döngetem a kapufát,
elnyerem a fakupát,
kapufakupát!
2.Levelibéka
Levelibéka, levelibéka,
ne mássz fel az iharfára.
Felmászott az iharfára,
rágyújtott egy szivarkára.
Szédelgett a szivarkától, l
esett az iharfáról.
Mondtam, ugye, levelibéka,
ne mássz fel az iharfára.
Osvát Erzsébet: Brekk és Fityfiritty
Áll a bál, békabál,
kilenc béka táncot jár.
A legfürgébb Fityfiritty.
Zöld ruhája hogy rikít!
A legsutább béka, Brekk.
De legszebben ő brekeg!
Brekeg légyről, brekeg szélről,
büszke röptű kék lepkéről,
szeleburdi békalányról,
fésülködő vén fűzfáról…
Brekeg, brekeg, addig brekeg,
ameddig csak be nem reked.
Pósa Lajos: Csitt, csendesen!
Csitt, csendesen, dologra!
Erre, halak, horogra!
Azt mondja a szakácsné:
Nincs jobb, mint a halászlé.
Tisza vize de tiszta!
A horgomon giliszta.
Kóstold meg csak, kecsege,
Nagyon finom csemege.
Gyere, csuka, gyer’ koma,
Hadd legyen ma lakoma,
Hadd örüljön jó anyám,
Ott azon a kis tanyán.
Ne sírj, ne ríj, Ilonka,
Mert megszökik a potyka.
Majd fogok én te neked
Piros szárnyú keszeget.
Fogok kárászt, menyhalat,
Mind a kettő jó falat.
Ni! Ott szalad egy sügér,
Ezüst pénze de fehér!
Ejnye, ejnye, mi dolog?
Meg se mozdul a horog.
Megy a hal mind bújába
Tiszából a Dunába.
Megmondom a Tiszának:
Mondja meg a Dunának:
Küldje vissza a halat…
Itt várjuk a kert alatt.
Csitt, csendesen, ha mondom!
Jaj de nehéz a horgom!
Béka biz ez, nem potyka
Edd meg, ha sírsz, Ilonka
Gazdag Erzsi: A gém bocskora
Elment a gém a vargához;
három bocskort varratott.
Mert a gólya lakodalmán
sok lábbelit szaggatott.
“Sásfonállal varrd meg, varga!
Rézkrajcárral fizetek!
S áldomásul a patakból
két pint vizet vitetek.”
Varrt a varga éjjel-nappal,
négy segéddel szabatott.
S mikor kész volt, három inas
háromfelé szaladott.
“Remek munka, látszik, látszik!
Az öltésnek nyoma sincs.
Most már értem, miként lesz a
fakilincsből rézkilincs.”
Egymás után huzogatja,
próbálgatja untalan.
Mindig az a takarosabb,
ami éppen rajta van.
Kócsag és a búbos vöcsök
kukucskál az ablakon.
Megharagszik rájuk a gém:
“Ezt már mégsem hagyhatom!”
Zöldhínárból szőtt függönyét
lehúzza az ablakán,
s lámpafényben gyönyörködik
három fényes bocskorán.
Se nem eszik, se nem iszik,
azon töri a fejét,
hogyan húzhatná fel másnap
mind a három cipejét.
Úgy elfáradt a nagy gondban,
másnap ágyban maradott.
S három évig a vargánál
egy bocskort sem varratott.
Mentovics Éva: Esőtánc
Esőtáncot jár a gólya
– Kiszáradt a nagy mocsár.
Megszökött az összes béka.
Hogyan lesz így vacsorám?
Nem is kell a piros csizmám,
levetettem, mert meleg.
Úgy látom, e nagy mocsáron
száraz lábbal átkelek.
Csalódottan lóg a csőre:
– Kopog már pocsolya.
Elköltözött minden béka.
Mi lesz így a vacsora?
Szellő Tündér libbent arra,
megsajnálta gólyánkat.
Felkutatott minden felhőt,
s odaterelt néhányat.
Magasból az esőfelhők
látták gólyánk bánatát,
s alaposan meglocsolták
vízre vágyó mocsarát.
Hamarosan híre is kelt:
Gazdag béka-vacsora:
Zümmögő kis szúnyogokkal
van tele a pocsolya.
Másnapra már körös-körül
dagadt békák ugráltak…
Hosszú csőrű gólya úrfi
végre jót vacsorázhat.
Osvát Erzsébet: Nyári dáridó
Jön egy kocsi, locsoló.
Fát, füvet meglocsoló.
Egy töfögő óriás,
akár egy gép-Góliát.
A szomjas kert jót ivott.
Csapott is nagy dáridót.
Szegfű, rózsa, tulipán –
táncra perdült valahány.
Licsi-locsi locsoló,
nyár nótáját dúdoló,
elfáradt már, álmos,
hazaszökik hát most.
Se híre, se hamva már.
Azt sem mondta – fakanál.
Készíts
a vízi élőlényekkel kapcsolatos
nyomtatható
játékokat
a gyerekeknek!
Tudd meg, hogy melyek óvodás gyermeked legfontosabb képességei, amelyek fejlődésére szülőként nagyon fontos odafigyelned!
Olvasd el az egyszerű tippeket, amelyeket tehetsz érte a mindennapokban!
