Medvés mondókák

 

 

Dirmeg-dörmög a medve,

nincsen neki jókedve.

Alhatnék, mert hideg van,

jó lesz majd a barlangban!

*****

Mackó, mackó ugorjál,

sürögjél és forogjál!

Tartsad fel a mancsodat,

tegyed szét a lábodat,

ugorj ki!

*****

Megyen a medve,

morog a mája,

cserfa pipája,

lószőr bokrétája.

*****

Szegény medvét megfogták,

táncolni tanították.

De kedvetlen a táncra,

zireg-zörög a lánca.

*****

Bújj, bújj, medve,

gyere ki a gyepre!

Ha kijöttél, légy csendesen,

hogy a vadász meg ne lessen!

 

 

Majtényi Erik: A cammogó

 

Hegyoldalban dirmeg-dörmög,

és a mancsán medvekörmök,

szereti a málnát-szedret,

örvend, hogyha sokat szedhet.

 

Most még bocs, de egy-kettőre

mackó úrfi lesz belőle,

s alussza majd téli álmát,

s szed majd nyáron szedret-málnát.

 

Simai Mihály: Maci altató

 

Méhes odu, lik-luk-lak

Rajta van egy csip-csup-csap.

Ha megnyitod azt a csapot,

csodafinom méz csöppen!

Hét bögrével idehozok,

aludjatok kicsi bocsok,

szépen csöndben!

 

 

Weöres Sándor: A medve töprengése

 

Jön a tavasz, megy a tél,

Barna medve üldögél:

– Kibújás vagy bebújás?

Ez a gondom óriás!

 

Ha kibújok, vacogok,

Ha bebújok, hortyogok:

Ha kibújok, jót eszem,

Ha bebújok, éhezem.

 

Barlangból kinézzek-e?

Fák közt szétfürkésszek-e?

Lesz-e málna, odu-méz?

Ez a kérdés de nehéz!

 

Osvát Erzsébet: Minek a medvének bunda?

 

Minek a medvének bunda?

Hisz a telet átalussza.

Bebújik a barlangjába,

a hidegre fittyet hányva.

Mellette a kicsi bocsa,

vígan horkol a sarokba.

Álmodik jó édes mézről,

mackók kedvenc ételéről.

Csámcsog hozzá egy kicsit.

Pedig hát ez nem illik.

 

Péter Erika: A kandi maci

 

Lustán hullik a hó,

belepi a dombot,

mohapárnák között

medvecsalád hortyog.

 

Édes málnát csennek

álmukban a praclik,

ám egy kicsi kandi

nyugtalanul alszik.

 

Sosem látott havat

a kíváncsi medve,

költögeti mamát,

hógolyózni menne.

 

– Minek a sok alvás,

szánkóznék a hóban!–

sopánkodik maci,

s kikandikál nyomban.

 

De a barlang előtt

elpottyan a legény,

alig áll a lábán,

olyan álmos szegény.

 

Puszit ad a mama,

sajnálja a kölyköt,

mohaágya fölött

altatódalt dörmög. 

Ki ette meg a málnát?

Készítsd el a

vershez tartozó

nyomtatható

bábokat,

játékokat!

 

Mentovics Éva: Bánatos medve

 

Dirmeg-dörmög ez a medve.

Miért van ily morcos kedve?

Elfogyott a lépes méze.

Mit eszik így estebédre?

 

Hullnak már a falevelek,

a mi medvénk így kesereg:

– Irgumburgum, itt van a tél.

Alig van a fákon levél.

 

Fogok egy-két szép nagy halat,

az lesz ám a finom falat.

Barlangomban vár a vackom,

a nagy telet végig alszom.

 

 

Kormos István: Téli álom

 

Nos, ugye tudni való,

hogy a fák sűrűjében,

erdő mélyén,

mikorra télen

először lehullna a hó,

barlangba bújik a medve,

s bármi vihar kerekedne:

hó,

szél,

jég,

medvének mind kicsiség,

mert alszik édesdeden,

s elő

se jő,

míg föl nem süt víg-ékesen

a nap egy igazi

tavaszi

szép reggelen.

 

Mentovics Éva: Az időjós medve

 

Nem tudjuk, hogy e szokását

vajon honnan vette,

de felébred barlangjában,

s naptárt fog a medve.

 

– Február van – lapozgatja -,

s azt írja a strófa,

a medve, ki ad magára,

kicammog a hóra,

 

útnak indul, nem szunyókál,

s bár reszket a lába,

erdőt járva vár a tavasz

édes illatára.

 

Ám, ha napfény, víg madárdal

járja be a völgyet,

morgolódva fordít hátat

– visszabújni bölcsebb.

 

Úgy tartják, ha medvénk mellett

ott oson az árnyék,

az erdei kóborlással

negyven napig vár még,

 

tovább alszik, mert a tél csak

szusszant most egy nagyot,

napsütéses télutónkat

követik még fagyok.

 

 

Halász Judit: Medvenóta

 

Irgum-burgum, dörmög a medve,

meddig tart el még ez a tél?

Lassan kifogy a tüzelőfája,

kint meg fú az északi szél.

 

Irgum-burgum, dörmög a medve,

elfogyott a lépes méz!

Nincsen táncolni sem kedve,

amíg a kamra üresen néz.

 

Irgum-burgum, dörmög a medve,

ha nem jön a tavasz, sose lesz nyár!

Vidámabban szólna a nóta,

ha zöldellne a téli határ.

 

 

 

Mentovics Éva: Brummogi már mocorog

 

 

Brummogi már mocorog,

bizsereg a talpa,

nyújtóztatja lábát,

ízes epret falna,

 

de ha barlangjából

kitekint az árva,

azt látja, az erdőt

még fagyos szél járja.

 

 – Ám az elvárásnak

eleget kell tenni –

dörmögi vacogva

– nem tart vissza semmi,

 

kifutok a hóra,

bárhogy is didergek,

véget vet a Nap majd

a cudar hidegnek.

 

 

Csukás István: Mackómese

 

 

Mackó brummog: irgum-burgum,

Bundám rongyos, ezért morgom.

Elballagott a szabóhoz,

De a szabó pénzért foltoz.

A mackónak nincsen pénze,

Elköltötte akácmézre.

Szegény mackó, mi lesz veled?

Hogyha megjön a nagy hideg?

 

 

Készítsd el a

meséhez tartozó

nyomtatható

bábokat,

játékokat!

 

Weöres Sándor: Medve nóta

 

Kinn voltam a rengeteg erdőn,

Medvét láttam kúszni a lejtőn,

Tíz körömmel másztam a fára,

Megszökött a medve vacsorája.

 

Lompos medve brummogva ballag:

„Mászni könnyű ilyen fiatalnak,

Mennyi szégyen ér most vén-koromba,

Kulloghatok éhesen odumba.”

 

Zelk Zoltán: Kelj fel, medve!

 

– Kelj fel, medve, kelj fel már,

hoztunk mézet csöbörrel!

– Nem kelek én, álmomban

eszem teli vödörrel!

 

– Kelj fel, medve, jaj de szép

a hó a hegy tetején!

– Szebbet látok, álmomban

zöld erdőben járok én!

 

– Kelj fel, medve, nóta szól,

varjú mondja: kár, kár, kár…!

– Szebbet hallok, álmomban

vidám tücsök muzsikál!

 

– No, ha így van, hát aludj:

tavaszig ne bújj elő!

– Nem is bújok, csak ha majd

kicsal Gyertyaszentelő!

 

Juhász Magda: Levél a mackónak

 

Egy télen a barna mackó

levelet kapott,

– Jöjj elő a barlangodból,

várjuk a napot.

Másik levél így kérlelte:

– Aludj még Mackó,

hógolyózni, korcsolyázni,

most igazán jó.

 

Törte fejét, sóhajtozott,

most mi is legyen,

hogy ennek a két kérésnek

eleget tegyen.

Kigondolta, és azóta

soha meg nem áll,

barlangjából egész évben

ki-be szaladgál.

 

Péter Erika: Az étvágytalan maci

 

Tavasszal született

Bendegúz, a medve.

Lassan itt van a tél,

s enni semmi kedve.

 

Olyan sovány szegény,

a szél majd elfújja,

medverokonsága

egész nap szapulja.

 

– Aludnod kell télen,

enned kell eleget,

a barlang mélyében

éhhalál fenyeget! –

 

Visznek a mackónak

málnát, körtét, mézet,

megszólal Bendegúz,

– Hiszen ez mind édes! –

 

Visszajön étvágya

Bendegúznak végre,

szép, meleg bundával

vár a hideg télre.

 

Móricz Zsigmond: Jó a ropogó

 

Jó a ropogó piri mogyoró.

Mackó uram szereti,

bokrában felkeresi.

Egy tenyere tele vele,

a másikkal úgy csap bele.

Meghámozza, lám, lám!

És bekapja, hám! hám!

Ha teleszed egy mancsot,

vígan eszi és csámcsog.

Jó a ropogó piri mogyoró.

 

 

Brumm, brumm, Brúnó

 

Brumm-brumm Brúnó, mókás medve,

Van-e neki éppen táncos kedve?

Brumm-brumm pajtás, szépen kérem,

Az óvoda-bálba jöjj el vélem!

 

Ott eljárhatsz minden táncot,

Orrodba se fűznek, meglásd, láncot!

Irgum-burgum, én nem bánom,

Elmegyek én, édes kis pajtásom!

 

Úgysem vágyom semmi másra,

Csak a retyezáti, friss csárdásra.

Kippen-koppan, dibben-dobban,

Nosza, ha legény vagy, járjad jobban!

Nyomtass

egyszerűen

állatos feladatlapokat!

 

Hajnal Anna: A náthás medve

 

Őszi eső mikor esik, sűrű erdő nedvesedik,

ki nem szeret náthát kapni,

erdőbe ne menjen lakni!

 

Barna medve jól megjárta,

jött egy szél, a fát megrázta,

hogy megázott!

Hogy megfázott!

 

Zuhannyal zuhant nyakába,

leteperte őt a nátha.

Náthás lett a medve, mérges,

ki ne tudná, hogy mit érez!

 

Szegény feje gőzzel tele,

mint a léggömb ül a nyakán,

ha prüsszent, elszáll talán!

 

Pedig prüsszög egetverőt,

majdhogy szétviszi az erdőt.

Be is vonul barlangjába,

ezeréves fa odvába.

 

Barlangjában egymagában

dörmög, morog, helyben forog,

amit érez, meg nem érti,

mi az, ami torkát sérti.

Szegény orrát csavargatják,

akárhogy néz, senkit sem lát!

 

Hátrál szegény, de hiába,

orrában csak úr a nátha!

Csavargatja,

viszketteti,

szúrkálgatja,

prüsszögteti!

Szegény medve

így járt vele,

jajjal-bajjal van most tele!

 

Bizony összegömbölyödik,

bizony ki se gömbölyödik,

szipog, fel-felfohászkodik,

álmában is panaszkodik,

kialussza nagy baját,

télig alszik, s télen át.

 

Kányádi Sándor: Édes málna, kásás vackor

 

Málnásznak a medvebocsok,

hol négylábon, hol kétlábon.

Így szokott ez lenni minden

áldott nyáron.

 

Ha elfogy a málna, akkor

ősz jöttével vackorásznak,

ha a földön nincs még vackor,

fára másznak.

 

Egymás hátán kapaszkodva,

ágak felé ágaskodva,

föltornásszák egyik a mást

a magosba.

 

Megrázintják a vackorfát,

hull a kásása potyogva,

s majszolják a mackók, mintha

málna volna.

 

Édes málna, kásás vackor

hizlalja a bocsok talpát.

Télen átal, mint a mézet,

nyalogatják.

 

 

Osvát Erzsébet: Az álomszuszék medvebocs

 

Csikorog a tél csizmája.

A bokrokon semmi málna.

Csendes lett az erdő nagyon.

Nyúl fut át a fehér havon.

 

Nincs már madár, ezüst hangú.

– Kár! Kár! – károg a sok varjú.

A fák között szilaj szél jár.

Nem bóklász a kicsi bocs már.

 

Barlangjában békén szuszog.

Nem bántja méh, sem szúnyog.

De jó is az anyja mellett.

Hozzábújva melegedhet.

 

Száll szemére édes álom:

méz csillog egy kerek tálon.

Nyalja a friss álommézet,

vidám rigófüttyre ébred.

 

Hallja hangját a cinkének:

– Bújj ki, vége már a télnek.

 

 

Gyárfás Endre: Mackóébresztő

 

Csörren a, csörren a csengős óra,

ébredj mackó, ébredj már!

Látod, a cirmos az első szóra

pattan az ágyból, táncot jár.

 

Messzire szálljon a mackóálom!

Kinn a tavasz már kürtöt fúj,

lombruha zöldell a ringó ágon,

szél karikázik az erdőn túl.

 

Megjön a, megjön a gondos gólya,

kék ibolyákból illat száll.

Hogyha kibújnál, pompás volna:

fürge nyulakkal játszhatnál.

 

Vége a, vége a hosszú télnek…

Lusta, ki mindig bóbiskol.

Erre fölébredsz: hoztam néked

erdei mézet – a jobbikból!

 

Mentovics Éva: A pórul járt medve

 

Mocorog a csalitos,

zizegnek a bokrok,

csipkebokor ág mögött

barnamedve mormog:

 

– Nem elég, hogy elfogyott

a sok mézem télen,

néhány apró szederrel

kell ma is beérnem,

 

beakadt a mandzsettám

a sok csipkeágba,

futhatok a szabóhoz,

ez így mégse járja.

 

Nincs egy árva garasom,

se egy lyukas érme,

ha elkészül a zakóm,

hogy’ fizetek érte?

 

 

Donászy Magda: Odvas fában

 

 

Odvas fában vadméhek

Don-diri-dongó

Zongó-bongó

Gyűjtik a zamatos,

Friss mézet.

 

Éhes mackó széjjelnéz:

Brummogi mackót

Irgum-burgum

Csalja a zime-zum

Lépesméz.

 

Zengő méhek, nézzétek!

Brummogi mackó

Torkos mackó

nyalja a zamatos,

Friss mézet.

 

Loncsos mackó, megjárod!

Zümmögi méhek

Nem sajnálják

Tőled a zime-zum

Fullánkot.

 

Odvas fában vadméhek

Brummogi mackót

Százan szúrják,

Vége van a falánk

Kedvének.

 

Mentovics Éva: A medve

 

Télen-nyáron bundát hordok,

árnyas erdőt vígan járok.

Földieper, friss vargánya

jó is lesz ma vacsorára.

 

Ha ilyen már nem akadna,

halat fogok a patakba’.

Szeretem a lépes mézet,

méhecskéktől gyakran kérek.

 

Süvölthetnek hideg szelek,

átalszom az egész telet.

Madárnóta, tavaszi nap

barlangomból kicsalogat.

 

Készítsd el 

Az alma meséhez

kapcsolódó

nyomtatható

játékokat, bábokat!

Kányádi Sándor: Nyírbocskor

 

 

Télen által addig nyalta,

elvásott a medve talpa.

Így most aztán pipiskedve

illeg-billegél a medve.

 

Elbilleg egy vén nyírfához,

és nem sokat hímez-hámoz;

lerántja róla az irhát,

meghántja a korhadt nyírfát.

 

Hajtogatja, gyűri-tűri,

de nem akar sikerülni.

Odaszökken a kis mókus:

nem úgy kell azt, hókusz-pókusz!

 

Erre egy lyuk, kettő arra,

venyigével összevarrja.

S máris pompás nyírfakéreg

bocskora van a medvének.

 

Mentovics Éva: Az éhes mackó

 

Brummogi, a mackó

 ide-oda néz,

üres minden csuprom,

vajon hol a méz?

 

Ki falta fel málnám

és a szedremet?

Éhezik a gyomrom,

jaj, de szenvedek!

 

Cammogj le, a tóra,

hallgasd mit locsog!

– Ide-ide medvém,

hozd a kis bocsod!

 

Élelmet kínálok,

ízes falatot,

nem búsul a medve,

hogyha halat fog.

 

Brummogi már talpal,

lám csak, oly vidám!

– Halra vágyott régtől

minden porcikám!

 

 

Nagy Bandó András: Medve altató

 

Csöpp kicsi mackóm, lásd, ez a vackom.

Itt van a fészek, hol heverészek.

Kőből az ágyam, dőlj ide lágyan!

Halld anya hangját, túrom a bundád.

Átbogarászlak, megvakarászlak.

Brummogok néked ősi meséket.

Méz legyen álmod, édeset álmodj!

 

Mentovics Éva: Medvetánc

 

Felfaltam a lépes mézem,

vennék, hogyha volna pénzem,

de a pénzem mind elfogyott,

így ebédre halat fogok.

Lecammogok a tópartra,

biztos vár ott néhány harcsa.

Vígan járom medvetáncom,

csak a sok hal meg ne ártson.

 

 

Kányádi Sándor: Erdőn jártam

 

Erdőn jártam,

málnát szedtem,

amit szedtem,

mind megettem,

üres a kaska,

mit csináljak,

mit mondjak anyámnak,

ha megkérdi,

hol a málna,

miért üres

a kosárka?

Azt mondjam-e,

jött egy medve,

amit szedtem,

mind megette?

Dehogy mondom,

megijedne.

Jujj!

 

Mentovics Éva: A medve ebédje

 

Dél elmúlt már, üt az óra,

barnamedve megy a tóra.

Jobbra topog, balra topog,

követik az éhes bocsok.

 

Tanulhatnak a kicsinyek:

nem kell neki bot, meg zsineg,

vízbe csap a mackó mancsa –

itt egy kárász, ott egy harcsa.

 

Nem jó folyton mézet falni,

jöjj, a tóhoz kell nyargalni!

Nézd, mily ügyes ez a medve!

Ki is van már kerekedve.

 

 

Osvát Erzsébet: Jegesmedve

 

Barlangomban meg is bámul

kicsi gyerek, nagy gyerek.

Fehér bundám téli bunda,

téli bunda, jó meleg.

Fehér bundám mindig rajtam,

forró nyárban, hóban, fagyban.

Jegesmedve a nevem.

Csak a telet szeretem.

 

Nagy László: A jegesmedve

 

Bundás halász áll a jégen,

talpas, tenyeres.

Se hálója, se varsája,

mégis halra les.

 

Ladik nélkül megy a vízre,

hullámokra dől,

gumiruha nélkül bátran

víz alá merül.

 

Tátogató ezüsthalak

seregébe csap,

a víz csattan, nyelve csetten,

nyeli a halat.

 

Jégországban jég a háza,

jég az ablaka,

párát fújó fehér kályha

a mackó maga.

 

Karmos mancsát hasra téve

ott elszundikál,

s morgolódik, hogyha kívül

jajgat a sirály.

Alkoss

együtt  a

gyerekekkel!

Gyere a

Játéktárba

a kreatív

ötletekért!

Tudd meg, hogy melyek óvodás gyermeked legfontosabb képességei, amelyek fejlődésére szülőként nagyon fontos odafigyelned!

Olvasd el az egyszerű tippeket, amelyeket tehetsz érte a mindennapokban!