Versek dióról, gesztenyéről

Versek dióról, gesztenyéről

posted in: Ősz ötletek, Őszi ötletek, Vers | 0

A gyerekek úton-útfélen gyűjtögetik a gesztenyét. Örülnek, ha jó nagyot, vagy éppen egészen picikét találnak, kíváncsian nézik, mi rejtőzik a tüskés burokban. Az őszi barkácsolásnál, vagy a jó időben tett séta során, sőt a konyhában diótörés közben is előkerülhetnek a könnyen megjegyezhető diós, gesztenyés versikék.

Mondókák, népköltések

 

Kemény dió, mogyoró, kis mókusnak ez való.

Odújába elrakja, télen elropogtatja.

****

Volt ám nekem zöld kabátom,

Azt viseltem egész nyáron.

Nagyot nőttem pár hét alatt,

a zöld kabát széjjel szakadt.

****

Lyukas dió, mogyoró, a kis egér rágcsáló.

Nem menekülsz, cincogó, bajszos cica a fogó!

****

Gesztenye Gusztika zöldfaágon lakott,

Nem volt ködmönkéje, nem viselt kalapot.

Addig izgett-mozgott, míg kirepedt a bőre,

leesett a földre.

Hej, de fényes legényke lett belőle!

****

Vadgesztenyefának ,de vastag az ága,

szomszédék Gyurija két kezével rázza.

Potyog a gesztenye, kipp kopp – Gyurka,

tüskés az én bundám vigyázz az orrodra!

 

Pósa Lajos: Arany ABC  (D betű)

Domb tetején ágas- bogas diófa,

Arra száll a kerek erdő rigója.

Azt fütyüli, azt dalolja a rigó,

Óh, tilió! Mi jó! Érik a dió!

 

Mentovics Éva: Gesztenyemondóka

Rezzen a szélben a gesztenye ága,
 rozsdabarna ingét morcosan cibálja.

 ha potyog a termés, vigyázz kicsit jobban,

ha nem ugrasz félre, kobakodon koppan!

 

Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van?

Öt ujja van a gesztenyefalevélnek,

öt ujja van, mint a gyerek kezének.

Öt ujja van? Nem mind olyan.

Legtöbbjének hét ujja van.

Öt ujja, hét ujja, hozzá még a hátulja.

 

 

Tamkó-Sirató Károly: Dombon

Dombon törik a diót,

hegy- ormon a mogyorót,

-zajuk ide csattog! –

Völgyben meg a makkot!

Három diót feltörtem,

Négy mogyorót megettem,

Leltem egy zsák makkot,

– ebből ti is kaptok!

 

Osvát Erzsébet: Ribillió

Ez aztán a ribillió, 

lepottyant egy rakás dió.

Hogy lepottyant, összekoccant,

összekoccant, nagyot koppant.

A tolvaj szél járt a kertben

láthatatlan köpönyegben.

A diófát megtépázta,

megtépázta, megdézsmálta.

Aztán eltűnt, mint a pára,

köd előtte, köd utána.

 

Veres Csilla: Gesztenyefa

Szelíd még a vadgesztenye lombja,

nevet a nyár, nincsen semmi gondja.

 

Majd ha ősz jő, bálba megy,

mérges lánynak vélheted,

zöld ruhája helyett

rőt kabátot szerez.

 

Jön szél úrfi, rázza, rázza,

táncol a fa ezer ága,

új kabátját elcseni,

nem is marad más neki.

 

Dühös lesz és kiabál,

tüskés labdát hajigál,

ha arra jársz, eltalál!

ID-10020710

 

Osvát Erzsébet: Diódáridó

Reggel diódáridó!

Harsogja a rádió.

Hírül viszi hét rigó:

– mind megérett a dió!

 

Kezdődik a dióverés,

van dió – és nem is kevés!

Potyognak már, pörögnek,

koppannak és görögnek.

Bekerülnek zsebbe, zsákba,

a köténybe, a kosárba.

 

Hű, micsoda ricsaj támad!

Búcsút mond a diófának

a hét rigó, s elszáll messze –

és egy körtefára lelve,

vígan fütyül a dióra

meg a diódáridóra.

 

Galambosi László: Dió

Azt fütyüli a rigó, megérett már a dió.

Le kell venni mind a fáról.

Öregapó diót zsákol.

Hív anyóka. Jó ebéd lesz.

Gőzölög a diós rétes.

 

Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél

Találtam egy falevelet,

gesztenyefa levelét.

Mintha megtaláltam volna

egy óriás tenyerét.

 

Ha az arcom elé tartom,

látom, nagyobb, mint az arcom.

Ha a fejem fölé teszem,

látom, nagyobb, mint a fejem.

 

Hogyha eső cseperegne,

nem bánnám, hogy csepereg,

az óriás nappal-éjjel

óriási tenyerével befödné a fejemet.

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

Ki lakik a

dióhéjban?

Nem lakhat ott bárki,

csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra,

kinyílik a csontkapuja

és cammogva előmászik

vén Dióbél bácsi –

csak a szádat tátsd ki!

 

Takáts Gyula: Rigórúgta dió

Kopog a dió.

Rúgja a rigó.

Örül a néne.

Szedi szegényke.

Leül a fűre.

Fölnéz a fára.

Eszeget csendben

rigó szavára.

 

Gáspár János: Dombon törik a diót

Dombon törik a diót, a diót,

rajta vissza, mogyorót, mogyorót,

tessék kérem megbecsülni

és egy kicsit lecsücsülni,

csüccs!

Weöres Sándor: Gesztenye úrfi

Hej, gesztenye úrfi

Bundácskádból bújj ki!

Ugorj le a fáról

Érkezésed várom.

Nini, itt van, koppan

Fáról földre pottyan

Futok zsebre dugni

Jöjj, gesztenye úrfi!

 

Gyárfás Endre: Gesztenyéző

Vadgesztenye, gesztenye,

kosárkámba potty bele!

Gesztenyéből fabrikálok

buksi fejű barna bábot.

Vadgesztenye, gesztenye,

kosárkámba potty bele!

Ha vagytok már jó néhányan,

megnyitom a bábszínházam!

 

Csanádi Imre: Mókuscsalogató

Erre csörög a dió, arra meg mogyoró,

mogyoróbokron, diófán,

mókusfüttyös domb alján.

 

Tóth Bálint: Vadgesztenye csalogató

Bújj ki tüskés kabátodból,

szép vadgesztenye!

Tükrös fényed olyan barna,

mint anyám szeme.

Tükrös fényed olyan barna,

mint húgom haja.

Bújj ki, s akkor velem alhatsz

egész éjszaka!

 

Bornemissza Endre: Gesztenyék

A gesztenyék már feslenek,

jönnek a hűvös estelek,

esnek a csípős harmatok,

becsukódnak az ablakok.

 

S míg kinn a sétány szendereg,

hallatszanak halk csöpp neszek,

gesztenye koppan, földre hull,

levél és fű közt meglapul.

 

Reggelre harmat fürdeti,

fel sem száradnak könnyei,

felkel a nap – s ők sebtiben

eltűnnek fiam zsebiben.

Dénes György: Diószegi dió

Diószeg, Diószeg

Három fiú diót szed,

Egyik veri, másik eszi,

A harmadik nézegeti,

Feldobja, elkapja,

Tele már a kalapja.

 

Diószeg, Diószeg,

három suhanc diót szed,

mind a három összenevet,

kiszedik a dióbelet,

ide kukk, oda kukk,

összekoccan a foguk.

Zelk Zoltán: Nem úgy van az, te rigó!

Azt fütyüli a rigó:

“Fiú, fiú millió,

csak fiúnak lenni jó,

fiúnak jut a dió!”

Nem úgy van az, te rigó,

fütyülj más nótát is:

Ha a fiú millió,

millió a lány is!

Ha nagyra nő a fiú,

eléri az ágat,

mind leveri a diót,

elviszi a lánynak!

Sarkady Sándor: Gesztenyecsalogató

Héj, héj, héj, szúrós tüskehéj,

vadgesztenyehéj;

Tarka boci lakik benne

-Ess ide a tenyerembe!

Héj, héj, héj, nyílj ki tüskehéj!

 

Nézd meg az őszi ovis letölthető feladatlapokat is a webshopban!

Leave a Reply