Mondókák, népköltések
Kemény dió, mogyoró, kis mókusnak ez való.
Odújába elrakja, télen elropogtatja.
****
Volt ám nekem zöld kabátom,
Azt viseltem egész nyáron.
Nagyot nőttem pár hét alatt,
a zöld kabát széjjel szakadt.
****
Lyukas dió, mogyoró, a kis egér rágcsáló.
Nem menekülsz, cincogó, bajszos cica a fogó!
****
Gesztenye Gusztika zöldfaágon lakott,
Nem volt ködmönkéje, nem viselt kalapot.
Addig izgett-mozgott, míg kirepedt a bőre,
leesett a földre.
Hej, de fényes legényke lett belőle!
****
Vadgesztenyefának ,de vastag az ága,
szomszédék Gyurija két kezével rázza.
Potyog a gesztenye, kipp kopp – Gyurka,
tüskés az én bundám vigyázz az orrodra!
Pósa Lajos: Arany ABC (D betű)
Domb tetején ágas- bogas diófa,
Arra száll a kerek erdő rigója.
Azt fütyüli, azt dalolja a rigó,
Óh, tilió! Mi jó! Érik a dió!
Mentovics Éva: Gesztenyemondóka
Rezzen a szélben a gesztenye ága,
rozsdabarna ingét morcosan cibálja.
ha potyog a termés, vigyázz kicsit jobban,
Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van?
Öt ujja van a gesztenyefalevélnek,
öt ujja van, mint a gyerek kezének.
Öt ujja van? Nem mind olyan.
Legtöbbjének hét ujja van.
Öt ujja, hét ujja, hozzá még a hátulja.
Tamkó-Sirató Károly: Dombon
Dombon törik a diót,
hegy- ormon a mogyorót,
-zajuk ide csattog! –
Völgyben meg a makkot!
Három diót feltörtem,
Négy mogyorót megettem,
Leltem egy zsák makkot,
– ebből ti is kaptok!
Osvát Erzsébet: Ribillió
Ez aztán a ribillió,
lepottyant egy rakás dió.
Hogy lepottyant, összekoccant,
összekoccant, nagyot koppant.
A tolvaj szél járt a kertben
láthatatlan köpönyegben.
A diófát megtépázta,
megtépázta, megdézsmálta.
Aztán eltűnt, mint a pára,
köd előtte, köd utána.
Veres Csilla: Gesztenyefa
Szelíd még a vadgesztenye lombja,
nevet a nyár, nincsen semmi gondja.
Majd ha ősz jő, bálba megy,
mérges lánynak vélheted,
zöld ruhája helyett
rőt kabátot szerez.
Jön szél úrfi, rázza, rázza,
táncol a fa ezer ága,
új kabátját elcseni,
nem is marad más neki.
Dühös lesz és kiabál,
tüskés labdát hajigál,
ha arra jársz, eltalál!
Készíts nagyméretű őszi faleveleket, terméseket, gyümölcsöket a közös játékhoz!
Legyél a Játéktár tagja!
Pákolitz István: Dió
Kihasadt a dió zöld zakója,
Nem csoda: viseli tavasz óta.
Őszanyó megvarrná ökörnyállal,
De az a pár öltés mit használna?
Labdázik a szél közel-távol:
Kirázza a diót zakójából.
Osvát Erzsébet: Diódáridó
Reggel diódáridó!
Harsogja a rádió.
Hírül viszi hét rigó:
– mind megérett a dió!
Kezdődik a dióverés,
van dió – és nem is kevés!
Potyognak már, pörögnek,
koppannak és görögnek.
Bekerülnek zsebbe, zsákba,
a köténybe, a kosárba.
Hű, micsoda ricsaj támad!
Búcsút mond a diófának
a hét rigó, s elszáll messze –
és egy körtefára lelve,
vígan fütyül a dióra
meg a diódáridóra.
Galambosi László: Dió
Azt fütyüli a rigó, megérett már a dió.
Le kell venni mind a fáról.
Öregapó diót zsákol.
Hív anyóka. Jó ebéd lesz.
Gőzölög a diós rétes.
Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél
Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.
Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.
Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel
óriási tenyerével befödné a fejemet.
Csoóri Sándor: Dióbél bácsi
Ki lakik a
dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki,
csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra,
kinyílik a csontkapuja
és cammogva előmászik
vén Dióbél bácsi –
csak a szádat tátsd ki!
Takáts Gyula: Rigórúgta dió
Kopog a dió.
Rúgja a rigó.
Örül a néne.
Szedi szegényke.
Leül a fűre.
Fölnéz a fára.
Eszeget csendben
rigó szavára.
Gáspár János: Dombon törik a diót
Dombon törik a diót, a diót,
rajta vissza, mogyorót, mogyorót,
tessék kérem megbecsülni
és egy kicsit lecsücsülni,
csüccs!
Készíts érdekes őszi
játékokat a gyerekeknek!
Legyél a Játéktár tagja!
Weöres Sándor: Gesztenye úrfi
Hej, gesztenye úrfi
Bundácskádból bújj ki!
Ugorj le a fáról
Érkezésed várom.
Nini, itt van, koppan
Fáról földre pottyan
Futok zsebre dugni
Jöjj, gesztenye úrfi!
Gyárfás Endre: Gesztenyéző
Vadgesztenye, gesztenye,
kosárkámba potty bele!
Gesztenyéből fabrikálok
buksi fejű barna bábot.
Vadgesztenye, gesztenye,
kosárkámba potty bele!
Ha vagytok már jó néhányan,
megnyitom a bábszínházam!
Csanádi Imre: Mókuscsalogató
Erre csörög a dió, arra meg mogyoró,
mogyoróbokron, diófán,
mókusfüttyös domb alján.
Tóth Bálint: Vadgesztenye csalogató
Bújj ki tüskés kabátodból,
szép vadgesztenye!
Tükrös fényed olyan barna,
mint anyám szeme.
Tükrös fényed olyan barna,
mint húgom haja.
Bújj ki, s akkor velem alhatsz
egész éjszaka!
Bornemissza Endre: Gesztenyék
A gesztenyék már feslenek,
jönnek a hűvös estelek,
esnek a csípős harmatok,
becsukódnak az ablakok.
S míg kinn a sétány szendereg,
hallatszanak halk csöpp neszek,
gesztenye koppan, földre hull,
levél és fű közt meglapul.
Reggelre harmat fürdeti,
fel sem száradnak könnyei,
felkel a nap – s ők sebtiben
eltűnnek fiam zsebiben.
Dénes György: Diószegi dió
Diószeg, Diószeg
Három fiú diót szed,
Egyik veri, másik eszi,
A harmadik nézegeti,
Feldobja, elkapja,
Tele már a kalapja.
Diószeg, Diószeg,
három suhanc diót szed,
mind a három összenevet,
kiszedik a dióbelet,
ide kukk, oda kukk,
összekoccan a foguk.
Zelk Zoltán: Nem úgy van az, te rigó!
Azt fütyüli a rigó:
„Fiú, fiú millió,
csak fiúnak lenni jó,
fiúnak jut a dió!”
Nem úgy van az, te rigó,
fütyülj más nótát is:
Ha a fiú millió,
millió a lány is!
Ha nagyra nő a fiú,
eléri az ágat,
mind leveri a diót,
elviszi a lánynak!
Sarkady Sándor: Gesztenyecsalogató
Héj, héj, héj, szúrós tüskehéj,
vadgesztenyehéj;
Tarka boci lakik benne
-Ess ide a tenyerembe!
Héj, héj, héj, nyílj ki tüskehéj!
Nézd meg az őszi ovis letölthető feladatlapokat is a webshopban!
Tudd meg, hogy melyek óvodás gyermeked legfontosabb képességei, amelyek fejlődésére szülőként nagyon fontos odafigyelned!
Olvasd el az egyszerű tippeket, amelyeket tehetsz érte a mindennapokban!
