Az őszi természet a színes levélpompán kívül finom gyümölcsöket, érdekes terméseket hoz nekünk. Az őszi séták, kirándulások, barkácsolások mellett egy-egy őszi verssel is kiegészíthetjük az ismereteket, hiszen a versekben a számtalan játékos rím, érdekes hangzás és ritmus mellett sok-sok tudás is rejtőzik. Versek őszi gyümölcsökről, termésekről gyerekeknek.

 

Sarkady Sándor: Édes ősz

 

Édes ősz jött,
Hull a körte,
Hamvas szilva hull a földre.

Itt egy körte, hamm bekapd!
Ott egy alma, kasba rakd!
Bokor alatt dió bújik,
Ott ne hagyd!

 

Mentovics Éva: Ősz anyó tipeg

 

Tarka fák alatt
tipeg Ősz anyó,
karján karkosár;
benne sok dió.

Szilvát szüretel,
almát, gesztenyét,
lombot fest erdőn,
mezőn szerteszét.

Bükkmakkot ráz le,
arany levelet,
gyümölcsöt aszal,
avart tereget.

Édes fürtözön
jelzi merre jár,
ízes mustjára
hűvös pince vár

 

Mentovics Éva: A szőlő

 

Aranysárgák már a fürtök,
akárcsak a napsugár.
Üresen kong minden hordó,
tátog a prés – rájuk vár.

Tőkéjéről levagdossuk,
berakjuk a kosárba –
présből csorog édes leve,
tölthetjük a pohárba.

 

Orgoványi Anikó: Szüret

 

Körte pottyan, dió koppan,
alma mosolyog a fáról,
mogyoró roppan, szőlő csusszan,
csurran a must a pohárból.

Szusszan a szilva,
rottyan a nedve,
megfőtt a lekvár,
kend a kenyérre!
Hamm!

 

Papp Márta: Ősz-apóka

 

Ősz-apóka köpönyege,
hej de tarka-barka.
Úgy látszik, hogy sárga,
piros falevélből varrta.

Tarka-barka köpenyének
sok a zsebe ránca.
Hull a dió, hull az alma,
ha köpenyét rázza.

Szereti is ősz-apókát
a sok apró gyerek.
Gyümölcsöt ad a
lehullott falevelek helyett.

 

 

 

Takács Gyula: Szüreti vers

 

Szüretelnek, énekelnek,
láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
musttal teli kiskancsó,
Sose láttam szebbet.
Az öregnek aszú bor jár,
gyerekeknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj de jó!
Igyunk erre egyet!

 

Csoóri Sándor: Lekvárcirkusz bohócai

 

Piros a som, a csipke,
Dér sógor megcsípte:

Kerek kosárba szedjük
Marékkal,
Lekvárt főzünk
Három fazékkal.

Jövőre, jövőre
Sokat eszünk belőle.

Lekvár-bajuszt pödrünk
S nevetünk,

Lekvárcirkusz bohócai
Mi leszünk,
Mi leszünk.

 

Veres Csilla: Őszi susogó

 

Érett szilva mind lepotyog,
kondérokban lekvár rotyog,
Gyengül a nap sárga fénye,
elszárad a levél széle.

Kiégett sok rigó-torok,
csordulnak az őszi borok,
lehullik a mogyoró,
szól az őszi susogó.

 

Gyárfás Endre: Bogyószüret

 

Hurrá, szüret! Bogyószüret!

Készülj, öcskös, nyisd kis szemed!

Kukkants ide, te! Kékes-fekete a bodza bogyója.

(Mint pulim orra.)

Kék a kökény, de megfeketül.

Szedd a kosárba, szedd egyedül!

Jómagam addig csupa pirossal,

szörpre valóval, csipkebogyóval

töltöm a zsákom.

Mennyi piroslik a csipkefa-ágon!

 

 

Mentovics Éva: Dió mondóka

 


Búcsúzik az ágtól
a diófa lombja.
Csörög-zörög, zizzen,
rakjuk halomba!

Aranyos ruháját
leveti, ha ősz jön,
s lám csak, a dió is
ott gurul a földön!

 

 

Dénes György: Diószegi dió

 

Diószeg, Diószeg
három fiú diót szed,
egyik veri, másik eszi,
a harmadik nézegeti,
feldobja, elkapja,
tele már a kalapja.

 

Tordon Ákos: Diókirály

 

Dióhéj a palotája, diólevél a subája,
diófa a birodalma, jó lenne, ha betoppanna!
Koppan, toppan, itt van nyomban,
ebben a szent minutumban.
Megemeli koronáját,
kifordítja tarisznyáját.
Hull a dió, hull a fáról,
gyémánt hull a koronáról.
Neked is jut egy marékkal,
játssz a diógyémántokkal!

 

 

Mentovics Éva: Gesztenye mondóka

 

Rezzen a szélben
a gesztenye ága,
rozsdabarna ingét
morcosan cibálja.


Ha potyog a termés,
vigyázz kicsit jobban,
ha nem ugrasz félre,
kobakodon koppan!

 

Sarkady Sándor: Gesztenyecsalogató

 

Héj, héj, héj,
Szúrós tüskehéj,
Vadgesztenyehéj;
Tarka boci lakik benne –
Potty, ide a tenyerembe!
Héj, héj, héj,
Nyílj ki, tüskehéj!

 

 

 

Szalai Borbála: A makk

 

Miért hord a makk kalapot?
Tudod-e ?
Biztos azért, hogy ne fázzék
a feje!

Nem ám! Hiszen ha a meleg
rekkenő-
feje búbján akkor is van
fejfedő.

Naptól, széltől jól védi a
kiskalap-
azért olyan egészséges,
mint a makk!

 

Juhász Magda: Gyümölcsérlelő ősz

 

Hogyha itt az ősz,
nevetek nagyot,
és a piros almámba jól
beleharapok.

Az alma után
szőlőt is eszem,
ha fúj a szél, én akkor is
vígan szemezem.

Hullik a levél,
potyog a dió,
nagy szemekkel reám nevet
a sok mogyoró.

A szilva kacsint,
körte mosolyog,
mind megeszem és az után
fürgén szaladok.

Hogyha itt az ősz,
azért nevetek,
mert a finom gyümölcsöktől
erősebb leszek.

 

Mentovics Éva: Őszi kincsestár


Megzörren a rőt falomb,
díszes inget ölt a domb,
s nézd a tölgyek üstökét!
Makkot hullat szerteszét.

Ha a napfény rákacsint,
ökörnyálak szála ring,
s a pincénél – mily remek!
tőke érlel kincseket.

Mosolygósat, ragyogót,
aranyfényű, szép bogyót.
A szilva is megérett,
dió potyog temérdek.

A rigó is rákapott.
Amint a Nap ráragyog,
alma virít; piros, sárga…
szedd le fürgén, tedd kosárba!

Kemény héjú mandula,
szilva, körte, naspolya…
Mennyi íz és mennyi illat!
Kamraajtók, pincék nyílnak,

telik a polc, hordó, láda,
must aranylik a pohárba’.
Reméljük, még itt időz
sokáig a kincses ősz.

Erdő, mező átöltözött,
szél dúdol az ágak között.
Suttognak a nyírfagallyak,
vége-hossza nincs a dalnak.

 

Galambos Bernadett: Galagonya


Árokszélen, az út mellett,
piroslik az ág.
Roskadozik, hajladozik,
kosaradba vágy.

Kis madárkák csemegéje,
fehértöviság,
rigónak és cinegének
ad jó vacsorát.

Nagymami is örül neki,
rotyog a fazék.
Sárga színű lekvárja lesz,
finom eleség.

 

Szilágyi Domokos: Ősz


Kopasz az almafa,
sárga.
Leszállt az alma,
kosárba.

Kaszálón ökörnyál
lebben,
fakul a fű torzsa
csendben.

Üres a szilvafa,
árva,
ágait kék égre
tárja.
S hol van a szőlőhegy
kincse?
Elnyelte nagyhasú
pince.

Mezőről hol van a
boglya?
Szénapadlásnak
foglya.

Szilva fő az üstben,
lesz már
kenyérre, tésztába
lekvár.

Padláson színarany
szalma:
itt puhul a piros
alma.

Puszta a kert,
a mező, a határ,
a nyár, jaj, a nyár odavan már –
jön a tél, jön a tél,
de tele a kamra,
a pince, a padlás
tele a hiu, a magtár.

Itt is találsz még verseket dióról, gesztenyéről.

Itt pedig az őszi természettel kapcsolatos gyermekverseket olvashatsz.