Az őszi hangulat felidézéséhez verseket is mondogathatunk a gyerekeknek. Némelyik őszi vers egyszerű, könnyen tanulható, más versek pedig kellemes hangzásúak, ritmusuk, mondanivalójuk miatt érdekesek a gyerekek számára. Minden őszi versre igaz, hogy sok-sok ismeret rejtőzik bennük rímekbe bújva. Az őszi időjárásról, az évszak jellegzetességeiről, a természet változásáról. Az esti mese mellé akár esti verseket is mondogathattok az elalváshoz. Őszi versek óvodásoknak. Jó verselést!
Galambos Bernadett: Kis falevél
Egy kis levél elindult,
fölkapta a szél.
Repült messze, fel az égbe
ahol sok a fény.
Őszi napfény cirógatta,
most már nem is félt,
aláhullott, megnyugodott,
bóbiskolni tért.
Csukás István: Dalocska
Csengő szól: gingalló,
röppenj már, pillangó!
Pillangó messze jár,
volt-nincs nyár, vége már.
Züm-züm-züm, ez a szél;
táncol a falevél.
Züm-züm-züm, ez a szél!
Egy reggel itt a tél.
Sarkady Sándor: Kár, kár, kár
Kár, kár, kár
Elszökött a nyár.
Hideg őszi verőfényben
Száll az ökörnyál.
Kár, kár, kár,
Vad szél trombitál,
Lombja fosztott jegenyére
Borzas varjú száll.
Tasnádi Varga Éva: Itt van az ősz
Piros már a csipkebogyó
Tetején ül egy kismanó
Hűvös szél fúj a nyakába
Les a szélre, les a fákra.
Megjött az ősz, súgja halkan
Nyuszi bújkál a bokorban
Aludni ment most gyíkanyó
Egyet, kettőt szól a rigó.
Rókafiúk is elbújtak
Ködösek már mind az utak
Elmúlt a nyár, – szól a manó
Hajlik, leng a csipkebogyó.
Őszi főzőcske
Keresek egy üstöt,
mindent bele gyűjtök.
Bokor alól mogyorót,
nagy fű közül a diót,
árokpartról gesztenyét,
tölgynek sárga levelét,
csipkebogyó bokrot,
mindent bele hordok.
Fakanállal a kezemben
énekelek jókedvemben,
gyönyörű szép színekben
ősz pompázik üstömben.
Veres Csilla: Vadlúd vágta fellegek
Vadlúd vágta fellegek,
őszi ködös reggelek,
falevelek ropognak,
hűvös szelek forognak,
eső szitál,hull a dér,
nemsokára itt a tél.
Weöres Sándor: Őszi erdő
Kopaszok a fák, a bokrok
Erdő, erdő, hol a lombod?
Kopasz erdő kopasz fája
Szomorúan felel rája:
-Nemsokára itt a tél,
Lombomat viszi a szél.
Kovács Barbara: Köd mondóka
Köd ül a völgyben, pöffeszkedik,
szerte-széjjel terpeszkedik,
nyújtózkodik, hempereg,
földi felhő-rengeteg.
Készíts érdekes őszi
játékokat a gyerekeknek!
Legyél a Játéktár tagja!
M. Simon Katalin: Ősz
Őszi szellő hancúrozik
A mezők fölött,
Pók a szálát fonogatja
Az ágak között.
Alma pottyan, szilva pattan,
Kopog a dió,
Szőlő érik, leve csordul,
Szüretelni jó!
Kiss Dénes: Itt az ősz
Itt az ősz, itt az ősz,
sárgul a fák alatt,
levélre kalapál
bronzot meg aranyat.
Kipi- kopp, Kopi- kipp,
fű zöldje elkopik,
október zörgeti
úton a lépteit.
Kovács Barbara: Levél a szélben
Kinézek az ablakon,
Falevél egy nagy halom!
Már a földet takarja,
A szél összekavarja
Egy kis huncut szélgyerek,
falevelet kergetett.
Össze-vissza kavarta,
feldobálta magasra.
Rászórta a fejemre,
leráztam én nevetve.
Feldobáltam fel az égbe,
kapaszkodjon meg a szélbe.
Anderkó Péter: Szeptember
Hüvös az éj, hideg a szél
halványabb a napsugár
Ki tudja már, a sok gólya
a sok fecske merre jár.
Elhervadtak a virágok,
sárgulnak a levelek,
A szőlősben szüretelnek
a szorgalmas emberek.
Körtét, almát, szilvát, diót
szedeget a sok gyerek,
Előbújnak a szekrényből
sálak és pulóverek.
Kora reggel már dér fedi
Odakinn a földeket.
Elbúcsúzik a fényes nyár
Siratja az erdő s berek.
Zelk Zoltán: Október
Kisöccsétől, Szeptembertől
búcsút vesz és útra kél,
paripája sűrű felhő,
a hintója őszi szél.
Sárga levél hull eléje,
amerre vágtatva jár,
félve nézi erdő, liget,
de ő vágtat, meg se áll.
Hová, hová oly sietve,
felhőlovas szélszekér?
Azt hiszed tán, aki siet,
aki vágtat, messze ér?
Dehogy hiszi, dehogy hiszi
hiszen nem megyen ő messze,
csak addig fut, míg rátalál,
a bátyjára, Novemberre.
Tamkó Sirató Károly: November
Komor fellegek között
Jön az eső, jön a köd
Cidrizik már a világ
Jól vigyázz, hogy meg ne fázz!
Weinrauch Katalin: Aranypénz
Aranypénzt számol a szél,
nyírfáról hull a levél.
Indigókék fenn az ég,
nevető Nap szól: elég!
Fa pénzét mind el ne szedd,
amit ad, elég neked.
Maradjon arany a fán,
mit számolsz szél, ezután?
Orgoványi Anikó: Őszi színek
Ősz apóka előveszi
festővásznát, ecsetét,
színesíti a lombokat,
ebben leli a kedvét.
Minden zöld volt még a nyáron,
most tobzódik ezer szín,
sárga, narancs, barna, bordó,
bíborvörös, élénk pír.
Arany a dió levele,
halványsárga a kőris,
izzik már a galagonya,
lángol a vadszőlő is.
Ősz apóka elégedett,
elkészült a színes kép,
így pompázik, míg szél úrfi,
mindent szépen le nem tép.
Mentovics Éva: Az ősz útja
Kertek alatt – nézd csak! –
már az ősz botorkál,
meg-megáll egy hársnál,
néhány rőt bokornál,
előkap egy pemzlit,
s lám, amott a festék…
bemázolja a kert
álmos, fáradt testét,
aranyló pendelyt fest
nyárfákra, meg fűzre,
s engedi a szélnek,
hogy majd messze űzze
rozsdálló levelét
bükkfának és tölgynek,
s elterüljön végül
lenn, az avarszőnyeg.
Sebők Éva: Ősz
Piros fülű lángot
cibálok,
piros paprikaport
szitálok.
Piros ringlót szedek
kosárba,
piros a venyigék
bokája.
Rőtbe borul minden,
ami zöld,
piros őszi ördög
nyelvet ölt.
Apostagi Bolváry Judit: A kamrában
A kamrában szőlő, körte,
dió, alma, áfonya,
hagyma, zöldség, cékla, krumpli,
két hordónyi káposzta.
Nagy szemű bab, karalábé,
csemegének mandula,
aszalt szilva, szeder befőtt,
a hidegebb napokra.
-Sok jó ízből kell-e még több? –
kérdi az Ősz szelíden.
Nem vagyok én telhetetlen,
megelégszem ennyivel.
Készítsd el a legismertebb őszi mesék bábjait!
Gyere az Őszi Játéktárba!
Pap Márta: Őszapóka
Ősz-apóka köpönyege,
hej,de tarka-barka.
Úgy látszik,hogy sárga,
piros falevélből varrta.
Tarka-barka köpenyének
sok a zsebe, ránca,
hull a dió, hull az alma,
ha köpenyét rázza.
Szereti is ősz-apókát
a sok apró gyerek,
Gyümölcsöt ad a
lehullott falevelek helyett.
Osvát Erzsébet: Jött őszanyó
Jött őszanyó hideg széllel,
Aranysárga vízfestékkel.
Sárgák lettek a levelek,
Fújtak, fújtak őszi szelek.
Fújtak, fújtak őszi szelek,
Lehullottak a levelek.
Itt vannak a fák alatt,
Látod a sok aranyat?
Tasnádi Varga Éva: Köd anyóka
Köd-anyóka bő ruhája
száll folyóra, őszi tájra.
Jobbra billen, balra lebben,
játszik minden őszi kertben.
Tejfehéren, dagadozva,
mintha éppen dunyha volna.
Végigtáncol alvó házon,
simogatja, hogy ne fázzon.
Hab-köpennyel betakarja,
fehér lesz a patak partja.
Versenyt száll a pajkos széllel
s átkarolja őt az éjjel.
Orgoványi Anikó: Vackolós
Nézzétek csak gyerekek,
peregnek a levelek!
Mint a lepke száll virágra,
úgy peregnek földre, sárba!
Ki erdőbe, ki mezőre,
ki a nedves, puha földre.
Lesz belőle takaró,
süninek meleg kuckó.
Belebújik télire,
nem fázik majd a füle!
Túl sokat nem vacakol,
Álmodik a tavaszról.
Kecskés Béla: Nagyapómosolyú ősz
Nagyapómosolyú ősz
kószál, itt-ott elidőz,
fánál, földnél, pataknál
lassan jár, ki meg-megáll.
Ha meglesed, látod őt:
kóstolgatja a szőlőt;
tengericső, aranyló-
jár az öreg mosolygó.
Kosárba itt szilvát ráz,
amott levelet cifráz –
minden lombot szépre fest,
s lehullatja egyenest…
Mentovics Éva: Ősz apó
Ágak közül integet,
begyűjti a kincseket.
Diót szed a kosárba,
mandulát is lerázza.
Felszedi a szemeket,
falevelet tereget.
Feje felett madár szól,
visszanéz a határból.
Bejárja a réteket,
deres úton lépeget.
Köddé válik Ősz apó,
hajnalra már jő a hó.
Veres Csilla: Ősszel az erdő
Ősszel az erdő
mindig oly különös,
dér csillan a fákon
s a reggel már ködös.
Szőlő leve csordul,
száll az ökörnyál is,
vadludak vonulnak,
velük megy a nyár is.
Fázik a föld, reszket
– levél hull le rája,
télig melegíti
sárga új ruhája.
Orgoványi Anikó: Pocsolya
Ez aztán a nagy csoda!
Locsi-pocsi pocsolya!
Fejen áll benne az ég,
boldog, aki belelép.
Óvakodok egy lábbal,
hullámzok a világgal,
beleugrok kettővel,
manók ugranak széjjel.
Belenézek, s meglátom,
a fordított világom,
lenn a mélyben süt a nap,
felhő bújtat kishalat.
Lábam alatt madár száll,
fejen áll a virágszál,
mélyben zúg egy katica,
gyűrűzik a fa lombja.
Licsi-pocsi pocsolya,
ez aztán a nagy csoda!
Nézz bele és meglátod
a nagy kerek világot!
Majtényi Erik: Hűvös őszi eső
Hűvös őszi eső,
se vége, se hossza,
a fázós bokrokat
mossa, egyre mossa.
Mossa a pázsitot,
az ösvényt, a fákat,
utcákat, tereket
s külön minden házat.
Csüng az eső ezer
vékony cérnaszála,
nincsen az az olló,
amelyik elvágja.
Neki-nekilendül
vadul záporozva –
hűvös őszi eső,
se vége, se hossza.
Galambos Bernadett: Öreg szél
Ablakomból hallgatom: az
öreg Szél mesél.
Elmondja, hogy hogyan sír-rí
százezer levél.
Szeretnének még maradni
ott az ághegyen,
de ez a szél – pajkos, öreg –
csak-csak nem pihen!
Azt susogja a fák felett
– itt bent hallgatom –:
„Hamarosan itt lesz a tél,
hideg lesz nagyon!
Minden levél bújjon össze,
Avar-puha ágy!
Melegítse a fák alját,
mint a jó anyák!
Az ablakomból hallgatom,
hogyan fúj a szél.
Fáj a szívem, szomorkodik:
Lassan itt a tél.
Veres Csilla: Szélkérdező
Szél, szél, őszi szél,
körtefának mit mesélsz?
Mesélek a világról,
Hold nővérem fiáról,
mesélek a szüretről,
meg az érő hidegről.
Szél, szél, őszi szél,
Merre járhat már a tél?
Nincs az innen messzire,
tükrös tónak szélibe,
vállán ezer jégcsap nyúlik,
bundájába varjú búvik,
napról-napra egyre nő,
nem lesz itt már jobb idő.
Udul István: Őszi szél
Szél, szél fut a szél,
fakó felhőn vágtat,
odacsördít ostorával,
csapkodja a fákat.
– Szél, hová szállsz?
– Hét határon túlra.
– Ha odaérsz, mit csinálsz?
– Visszajövök újra.
Nézd meg az
őszi nyomtatható játékokat!
✅Őszi gyümölcsök
✅Őszi falevelek
✅Márton nap
✅Halloween
Mentovics Éva: Ősz anyó tipeg
Tarka fák alatt
tipeg Ősz anyó,
karján karkosár;
benne sok dió.
Szilvát szüretel,
almát, gesztenyét,
lombot fest erdőn,
mezőn szerteszét.
Bükkmakkot ráz le,
arany levelet,
gyümölcsöt aszal,
avart tereget.
Édes fürtözön
jelzi merre jár,
ízes mustjára
hűvös pince vár.
Bars Sári: Ősz az erdőn
A som sötétpirosra érett
Kék fényben csillog a kökény
Elsorolni sem tudom,
Hányféle kincs az enyém.
Gyönysort fűzök gesztenyéből
Szedek rőtszínű falevelet,
Füttyszót csenek az őszi széltől
S a madarakkal elmegyek
Mentovics Éva: Őszi táj
Elvonuló madársereg,
tarka ruhás őszi táj,
aranysárga szőlőszemek…
hajnalonként köd szitál.
Kergetőző esőfelhő,
szél rángatta őszi lomb…
hajnali köd, hogyha eljő’,
elrejtőzik már a domb.
Récehangok a magasban,
távolodó vé alak…
szép, rendezett csapatokban
déli tájra siklanak.
Fazekas Anna: Ősz
Elszállt a fecske, a gólya
távoli, kékszínű tóra,
hegy tetején ül a köd,
szélverte szilvafa nyög.
Fáznak az ágak, a lombok,
áznak a házak a dombok,
gyors paripán jön az ősz,
kunyhóba búvik a csősz.
Fát hasít, csattog a fejsze,
langyos a búbos kemence,
cirpel a házi tücsök,
könyvvel a sutba ülök.
Olvasok, álmodom ébren,
méz van a tündér-mesében,
rőzsefüst illata leng,
átkarol lágyan a csend.madársereg,
tarka ruhás őszi táj,
Pataki Edit: Őszidőben
Napsütésre vágyakozva
délre száll a fecske, gólya,
fészke hagyva röppen el,
más hazában áttelel.
Hangya szalad gyűjtögetni,
tücsök őszi dalát zengi,
ék alakban vadlibák
szürke égen húznak át.
Színes lesz a sok falevél,
játszik vele északi szél,
kopaszodnak bokrok, fák,
télre készül a világ.
Bogár búvik avar alá,
mókuskára odúja vár…
Borzong béka, bőregér:
jön reá a hó, a tél!
Kovács Barbara: Az őszi szél meséje
Piros-arany lombok között fújdogál az őszi szél,
hogyha kicsit csöndben maradsz, meghallod, hogy mit mesél.
Felhők hátán, tengeren túl hűvös idő közeleg,
bércek ormán, fenyvesek közt már a zord tél integet.
Földre hullott falevelet görget már az őszi szél,
figyelj csak jól, azt meséli: közeledik már a tél.
Tudd meg, hogy melyek óvodás gyermeked legfontosabb képességei, amelyek fejlődésére szülőként nagyon fontos odafigyelned!
Olvasd el az egyszerű tippeket, amelyeket tehetsz érte a mindennapokban!
