Az őszi hangulat felidézéséhez verseket is mondogathatunk a gyerekeknek. Némelyik őszi vers egyszerű, könnyen tanulható, más versek pedig kellemes hangzásúak, ritmusuk, mondanivalójuk miatt érdekesek a gyerekek számára. Minden őszi versre igaz, hogy sok-sok ismeret rejtőzik bennük rímekbe bújva. Az őszi időjárásról, az évszak jellegzetességeiről, a természet változásáról. Az esti mese mellé akár esti verseket is mondogathattok az elalváshoz. Őszi versek óvodásoknak. Jó verselést!
Galambos Bernadett: Kis falevél
Egy kis levél elindult,
fölkapta a szél.
Repült messze, fel az égbe
ahol sok a fény.
Őszi napfény cirógatta,
most már nem is félt,
aláhullott, megnyugodott,
bóbiskolni tért.
Csukás István: Dalocska
Csengő szól: gingalló,
röppenj már, pillangó!
Pillangó messze jár,
volt-nincs nyár, vége már.
Züm-züm-züm, ez a szél;
táncol a falevél.
Züm-züm-züm, ez a szél!
Egy reggel itt a tél.
Sarkady Sándor: Kár, kár, kár
Kár, kár, kár
Elszökött a nyár.
Hideg őszi verőfényben
Száll az ökörnyál.
Kár, kár, kár,
Vad szél trombitál,
Lombja fosztott jegenyére
Borzas varjú száll.
Veres Csilla: Vadlúd vágta fellegek
Vadlúd vágta fellegek,
őszi ködös reggelek,
falevelek ropognak,
hűvös szelek forognak,
eső szitál,hull a dér,
nemsokára itt a tél.
Weöres Sándor: Őszi erdő
Kopaszok a fák, a bokrok
Erdő, erdő, hol a lombod?
Kopasz erdő kopasz fája
Szomorúan felel rája:
-Nemsokára itt a tél,
Lombomat viszi a szél.
Kovács Barbara: Levél a szélben
Egy kis huncut szélgyerek,
falevelet kergetett.
Össze-vissza kavarta,
feldobálta magasra.
Rászórta a fejemre,
leráztam én nevetve.
Feldobáltam fel az égbe,
kapaszkodjon meg a szélbe.
Anderkó Péter: Szeptember
Hüvös az éj, hideg a szél
halványabb a napsugár
Ki tudja már, a sok gólya
a sok fecske merre jár.
Elhervadtak a virágok,
sárgulnak a levelek,
A szőlősben szüretelnek
a szorgalmas emberek.
Körtét, almát, szilvát, diót
szedeget a sok gyerek,
Előbújnak a szekrényből
sálak és pulóverek.
Kora reggel már dér fedi
Odakinn a földeket.
Elbúcsúzik a fényes nyár
Siratja az erdő s berek.
Zelk Zoltán: Október
Kisöccsétől, Szeptembertől
búcsút vesz és útra kél,
paripája sűrű felhő,
a hintója őszi szél.
Sárga levél hull eléje,
amerre vágtatva jár,
félve nézi erdő, liget,
de ő vágtat, meg se áll.
Hová, hová oly sietve,
felhőlovas szélszekér?
Azt hiszed tán, aki siet,
aki vágtat, messze ér?
Dehogy hiszi, dehogy hiszi
hiszen nem megyen ő messze,
csak addig fut, míg rátalál,
a bátyjára, Novemberre.
Tamkó Sirató Károly: November
Komor fellegek között
Jön az eső, jön a köd
Cidrizik már a világ
Jól vigyázz, hogy meg ne fázz!
Weinrauch Katalin: Aranypénz
Aranypénzt számol a szél,
nyírfáról hull a levél.
Indigókék fenn az ég,
nevető Nap szól: elég!
Fa pénzét mind el ne szedd,
amit ad, elég neked.
Maradjon arany a fán,
mit számolsz szél, ezután?
Orgoványi Anikó: Őszi színek
Ősz apóka előveszi
festővásznát, ecsetét,
színesíti a lombokat,
ebben leli a kedvét.
Minden zöld volt még a nyáron,
most tobzódik ezer szín,
sárga, narancs, barna, bordó,
bíborvörös, élénk pír.
Arany a dió levele,
halványsárga a kőris,
izzik már a galagonya,
lángol a vadszőlő is.
Ősz apóka elégedett,
elkészült a színes kép,
így pompázik, míg szél úrfi,
mindent szépen le nem tép.
Mentovics Éva: Az ősz útja
Kertek alatt – nézd csak! –
már az ősz botorkál,
meg-megáll egy hársnál,
néhány rőt bokornál,
előkap egy pemzlit,
s lám, amott a festék…
bemázolja a kert
álmos, fáradt testét,
aranyló pendelyt fest
nyárfákra, meg fűzre,
s engedi a szélnek,
hogy majd messze űzze
rozsdálló levelét
bükkfának és tölgynek,
s elterüljön végül
lenn, az avarszőnyeg.
Sebők Éva: Ősz
Piros fülű lángot
cibálok,
piros paprikaport
szitálok.
Piros ringlót szedek
kosárba,
piros a venyigék
bokája.
Rőtbe borul minden,
ami zöld,
piros őszi ördög
nyelvet ölt.
Készítsd el a legismertebb őszi mesék bábjait!
Gyere az Őszi Játéktárba!
Osvát Erzsébet: Jött őszanyó
Jött őszanyó hideg széllel,
Aranysárga vízfestékkel.
Sárgák lettek a levelek,
Fújtak, fújtak őszi szelek.
Fújtak, fújtak őszi szelek,
Lehullottak a levelek.
Itt vannak a fák alatt,
Látod a sok aranyat?
Tasnádi Varga Éva: Köd anyóka
Köd-anyóka bő ruhája
száll folyóra, őszi tájra.
Jobbra billen, balra lebben,
játszik minden őszi kertben.
Tejfehéren, dagadozva,
mintha éppen dunyha volna.
Végigtáncol alvó házon,
simogatja, hogy ne fázzon.
Hab-köpennyel betakarja,
fehér lesz a patak partja.
Versenyt száll a pajkos széllel
s átkarolja őt az éjjel.
Orgoványi Anikó: Vackolós
Nézzétek csak gyerekek,
peregnek a levelek!
Mint a lepke száll virágra,
úgy peregnek földre, sárba!
Ki erdőbe, ki mezőre,
ki a nedves, puha földre.
Lesz belőle takaró,
süninek meleg kuckó.
Belebújik télire,
nem fázik majd a füle!
Túl sokat nem vacakol,
Álmodik a tavaszról.
Kecskés Béla: Nagyapómosolyú ősz
Nagyapómosolyú ősz
kószál, itt-ott elidőz,
fánál, földnél, pataknál
lassan jár, ki meg-megáll.
Ha meglesed, látod őt:
kóstolgatja a szőlőt;
tengericső, aranyló-
jár az öreg mosolygó.
Kosárba itt szilvát ráz,
amott levelet cifráz –
minden lombot szépre fest,
s lehullatja egyenest…
Mentovics Éva: Ősz apó
Ágak közül integet,
begyűjti a kincseket.
Diót szed a kosárba,
mandulát is lerázza.
Felszedi a szemeket,
falevelet tereget.
Feje felett madár szól,
visszanéz a határból.
Bejárja a réteket,
deres úton lépeget.
Köddé válik Ősz apó,
hajnalra már jő a hó.
Veres Csilla: Ősszel az erdő
Ősszel az erdő
mindig oly különös,
dér csillan a fákon
s a reggel már ködös.
Szőlő leve csordul,
száll az ökörnyál is,
vadludak vonulnak,
velük megy a nyár is.
Fázik a föld, reszket
– levél hull le rája,
télig melegíti
sárga új ruhája.
Orgoványi Anikó: Pocsolya
Ez aztán a nagy csoda!
Locsi-pocsi pocsolya!
Fejen áll benne az ég,
boldog, aki belelép.
Óvakodok egy lábbal,
hullámzok a világgal,
beleugrok kettővel,
manók ugranak széjjel.
Belenézek, s meglátom,
a fordított világom,
lenn a mélyben süt a nap,
felhő bújtat kishalat.
Lábam alatt madár száll,
fejen áll a virágszál,
mélyben zúg egy katica,
gyűrűzik a fa lombja.
Licsi-pocsi pocsolya,
ez aztán a nagy csoda!
Nézz bele és meglátod
a nagy kerek világot!
Majtényi Erik: Hűvös őszi eső
Hűvös őszi eső,
se vége, se hossza,
a fázós bokrokat
mossa, egyre mossa.
Mossa a pázsitot,
az ösvényt, a fákat,
utcákat, tereket
s külön minden házat.
Csüng az eső ezer
vékony cérnaszála,
nincsen az az olló,
amelyik elvágja.
Neki-nekilendül
vadul záporozva –
hűvös őszi eső,
se vége, se hossza.
Galambos Bernadett: Öreg szél
Ablakomból hallgatom: az
öreg Szél mesél.
Elmondja, hogy hogyan sír-rí
százezer levél.
Szeretnének még maradni
ott az ághegyen,
de ez a szél – pajkos, öreg –
csak-csak nem pihen!
Azt susogja a fák felett
– itt bent hallgatom –:
„Hamarosan itt lesz a tél,
hideg lesz nagyon!
Minden levél bújjon össze,
Avar-puha ágy!
Melegítse a fák alját,
mint a jó anyák!
Az ablakomból hallgatom,
hogyan fúj a szél.
Fáj a szívem, szomorkodik:
Lassan itt a tél.
Veres Csilla: Szélkérdező
Szél, szél, őszi szél,
körtefának mit mesélsz?
Mesélek a világról,
Hold nővérem fiáról,
mesélek a szüretről,
meg az érő hidegről.
Szél, szél, őszi szél,
Merre járhat már a tél?
Nincs az innen messzire,
tükrös tónak szélibe,
vállán ezer jégcsap nyúlik,
bundájába varjú búvik,
napról-napra egyre nő,
nem lesz itt már jobb idő.
Udul István: Őszi szél
Szél, szél fut a szél,
fakó felhőn vágtat,
odacsördít ostorával,
csapkodja a fákat.
– Szél, hová szállsz?
– Hét határon túlra.
– Ha odaérsz, mit csinálsz?
– Visszajövök újra.
Nézd meg az
őszi nyomtatható játékokat!
✅Őszi gyümölcsök
✅Őszi falevelek
✅Márton nap
✅Halloween
Mentovics Éva: Őszi táj
Elvonuló madársereg,
tarka ruhás őszi táj,
aranysárga szőlőszemek…
hajnalonként köd szitál.
Kergetőző esőfelhő,
szél rángatta őszi lomb…
hajnali köd, hogyha eljő’,
elrejtőzik már a domb.
Récehangok a magasban,
távolodó vé alak…
szép, rendezett csapatokban
déli tájra siklanak.
Fazekas Anna: Ősz
Elszállt a fecske, a gólya
távoli, kékszínű tóra,
hegy tetején ül a köd,
szélverte szilvafa nyög.
Fáznak az ágak, a lombok,
áznak a házak a dombok,
gyors paripán jön az ősz,
kunyhóba búvik a csősz.
Fát hasít, csattog a fejsze,
langyos a búbos kemence,
cirpel a házi tücsök,
könyvvel a sutba ülök.
Olvasok, álmodom ébren,
méz van a tündér-mesében,
rőzsefüst illata leng,
átkarol lágyan a csend.madársereg,
tarka ruhás őszi táj,
Pataki Edit: Őszidőben
Napsütésre vágyakozva
délre száll a fecske, gólya,
fészke hagyva röppen el,
más hazában áttelel.
Hangya szalad gyűjtögetni,
tücsök őszi dalát zengi,
ék alakban vadlibák
szürke égen húznak át.
Színes lesz a sok falevél,
játszik vele északi szél,
kopaszodnak bokrok, fák,
télre készül a világ.
Bogár búvik avar alá,
mókuskára odúja vár…
Borzong béka, bőregér:
jön reá a hó, a tél!
Ugye tudod, hogy a gyermeked számára a veled való kapcsolat pótolhatatlan és nagyon nagyon fontos?
A gyerekekkel való meghitt, szoros kapcsolat egyik legnagyszerűbb eszköze a játék!
Ehhez nyújt segítséget számodra az oldalon található sok-sok játékötlet.
A közös játék révén ráadásul te is egy varázslatos világba csöppensz, ahol ellazulhatsz, kikapcsolódhatsz, és világossá válik számodra, hogy semmi sem olyan fontos, mint együtt lenni!
Kérd a 10 hetes játéktipp sorozatot és próbáld ki a gyermekedhez való kapcsolódás legegyszerűbb, legélvezetesebb formáját!
