Madárkás versek

Madárkás versek

posted in: Állatok, Vers | 0

Május 10. a Madarak és fák napja – madarakról szóló verseket azonban nem csak ennek a jeles napnak a kapcsán olvasgathattok. Verebeket, rigókat, cinkéket, fecskéket mindennap látunk, érdemes néha őket egy kicsit ráérősebben megfigyelni: vajon mit csinálnak, hová repülnek, hol keresnek táplálékot? Egy idő után a gyerekek már felismerik a gyakran látott madárfajtákat, így a róluk szóló versikék, és a bennük rejlő sok “tudnivaló” a madarak külsejéről, életmódjáról már szinte ismerős lesz számukra! 

 

Mondókák

 

Azt mondják a cinegék,

Itt a tavasz, nyitni kék.

Kék ibolya, gyöngyvirág,

csupa öröm a világ!

****

Szürke veréb, sárgabegy,

a tavasz megérkezett!

****

Valamennyit ugrik

életében a szarka,

valahányat billen

annak tarka farka,

valahány szarkának

farkatolla tarka,

oly sokáig tartson

a szerencse marka!

****

Csipicsóka, picsóka,

fészket rakott a csóka,

ángyomasszony kertjében,

fügefa tetejében.

****

Reggel van már, ragyogó,

fütyörészik a rigó,

csirip, csirip, csicsereg,

jó reggelt, kisgyerekek!

****

Cinke madár, mikor lesz nyár?

Majd ha apád aratni jár!

****

Cin- cin- cinege, orra hegyén a begye!

****

Etkem, betkem, kergendőben,

szól a rigó az erdőben.

Csiri csál, Szabó Pál,

cseresznyével töltött tál,

tüss ki, menj ki, ürítsd ki!

Nézd meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapját!

 

Mentovics Éva: A sérült gólya

 

Fáj  a torka a gólyának,

nekiszállt egy csipkeágnak.

A tövise jól megbökte,

így a nyaka be van kötve.

Szól a társa: – Kelep, kelep,

kedves Elek, mi lett veled?

– Ne is kérdezd, drága Réka…

kuncog rajtam minden béka.

Meglátják a tarka sálat,

már messziről hahotáznak.

Ételt kíván éhes begyem.

Sérült gólya ne is egyen?

– Ne szomorkodj, drága Elek!

Hozok néhány békát neked.

Ha lekerül tarka sálad,

visszaadod – majd vasárnap.

 

Pákolitz István: Nyaktekercs

 

Tekerinti-csavarintja

nyakát ez a csalafinta

harkály-rokon; jól ismerem,

a neve is kedves nekem.

Nyaktekerő nyaktekeri

hernyót keres, azt szereti;

hogyha teleette magát,

nem tekeri már a nyakát.

 

 

Kattints a képre a harkály sablonért!

 

Osvát Erzsébet: Varjak, rigók

-Miért feketék

a varjak?

Mosakodni nem akarnak?

És a rigók

mért feketék?

Nem fürödtek sohase még?

– A varjak,

a varjak

mosakodni akarnak.

A rigók,

a rigók

mindig tiszták, ragyogók.

Fürdenek,

mosdanak

égi zuhanyok alatt.

A tolluk,

a tolluk

mégis fekete marad.

Apjuk, anyjuk,

rokonságuk,

valamennyi fekete.

Ezért fekete hát

minden

varjú-, rigócsemete.

 

Osvát Erzsébet: Cinegék

 

Sajtreggeli,

vajvacsora,

néha-néha

zsír, szalonna.

Így él nálunk

egy cinkepár

egy éve már.

Párkányunkról

percek alatt

tűnik el a

sok jó falat.

S elszáll a pár

vidám kedvvel,

tele beggyel.

Megfizetnek

színarannyal,

reggel, délben,

este dallal.

Ablak mögül

őket lesi

Kati, Peti.

 

Devecsery László: A sárgarigó fészke

Sárga ruha, szürke mellény,

farka tollán csillan a fény.

Szálldos, röppen ágról ágra,

felesége hazavárja,

hogy a villás ág hegyére

fészek legyen már estére!

Építgetik, kötögetik,

és szálanként fel is teszik:

puha tollal bélelgetik.

Elpihennek nemsokára,

alszanak is hamarjába’.

Álmaikban négy fióka:

együtt szól a rigó-nóta.

Majd, ha ők is nagyok lesznek,

vidám füttyel telik kerted.

 

 

Benedek Elek: Madárfiókák

 

Egy fészekben öt fióka
Összebújnak édesen.


Messze, messze szól a nóta:
„Mindjárt, mindjárt érkezem!”


Anyanóta, be szép nóta,
Szebb ennél már nem lehet.


Örvendez az öt fióka:
„Jer, jer!” – ez a felelet.


Jön már, jön már az anyóka,
Bogár, hernyó van elég.


Csicsereg az öt fióka:
„Ó de pompás egy ebéd.”

 

Nagy Bandó András: Rigófészek

Féléves ma a tavalyi hó,

fészket rak a feketerigó.

Zöld ágat hoz, oda, ide jó,

hím építi, s vele a tojó.

Tollat hord a feketerigó,

dalt füttyentget, csupa csuda jó!

Fészket rak a feketerigó,

féléves a tavalyi dió.

Osvát Erzsébet: Vidám verebek

 

 Poros is, fakó is szürke tollruhátok.

Adhattak volna már szebbet, jobbat rátok.

És énekelni sem tanított meg senki,

de nem is akartok rigók, pintyek lenni.

Vígan csiripeltek, semmi gondotok.

A holnapra bezzeg sosem gondoltok.

Magot mindig leletek, kis bohó verebek.

Boldogok vagytok, ha tele a begyetek.

Vidáman ugráltok, szálltok ágról-ágra.

Ingyen szállást adnak a fák éjszakára.

 

Osvát Erzsébet: Galambok

Két galamb ül a háztetőn:

egyik fehér, másik szürke.

Hetyke piros csizmáikra

még a nap is vígan tűz le.

Hívogatja őket Teri.

Tenyeréből megeteti.

 

 

Fehér Ferenc: Fecske

 

Villás farkú fecske,

gyönge még a teste.

Erőtlen fióka,

tenyerem lakója.

Villás farkú fecske,

repülsz te még messze,

szállni fogsz az égbe…

Ha szeretsz, majd nézz le!

 

Osvát Erzsébet: Három csóka, négy veréb

 

Tölgyfa körül

tükörtócsa,

a faágon

három csóka.

Három csóka,

négy veréb

nézi magát,

szép-e még?

Lerepül

két szomjas cinke,

lerepül a

tiszta vízre.

Kortyolja

a friss vizet.

Vidám trillával

fizet.

 

Csanádi Imre: Eke-kísérő

 

Szántás, szaporodj,

friss föld, fodrosodj –

eke nyomán mély barázda,

sereg varjú bogarássza,

meg egy kis bicegő

barázdabillegető.

 

 

Osvát Erzsébet: Fülemüle

 

Lombos ágon

fülemüle.

Nézegetem,

hol a füle.

Barna tollát

látom, látom,

de a fülét

nem találom.

Bánom is én,

ha nincs füle,

csak szóljon a

fülemüle.

 

Osvát Erzsébet: Zenélő fa

 

Nézz csak,

nézz csak fel a fára!

Mint kis tükrök

garmadája,

villognak a levelek.

Napsugárban fürdenek.

Mennyi madár

a fa ágán:

rigó, cinke,

pici sármány –

ücsörögnek körben-körben,

nézik maguk a tükörben.

Felcsendül most

a madárdal.

versenyeznek

mind egymással.

Hangverseny ez a javából!

Zenélő fa lett a fából.

 

 

 

 

Leave a Reply