Május 10. a Madarak és fák napja – madarakról szóló verseket azonban nem csak ennek a jeles napnak a kapcsán olvasgathattok. Verebeket, rigókat, cinkéket, fecskéket mindennap látunk, érdemes néha őket egy kicsit ráérősebben megfigyelni: vajon mit csinálnak, hová repülnek, hol keresnek táplálékot? Egy idő után a gyerekek már felismerik a gyakran látott madárfajtákat, így a róluk szóló madárkás versek, és a bennük rejlő sok „tudnivaló” a madarak külsejéről, életmódjáról már szinte ismerős lesz számukra!
Madárkás mondókák
Azt mondják a cinegék,
Itt a tavasz, nyitni kék.
Kék ibolya, gyöngyvirág,
csupa öröm a világ!
****
Szürke veréb, sárgabegy,
a tavasz megérkezett!
****
Valamennyit ugrik
életében a szarka,
valahányat billen
annak tarka farka,
valahány szarkának
farkatolla tarka,
oly sokáig tartson
a szerencse marka!
****
Csipicsóka, picsóka,
fészket rakott a csóka,
ángyomasszony kertjében,
fügefa tetejében.
****
Reggel van már, ragyogó,
fütyörészik a rigó,
csirip, csirip, csicsereg,
jó reggelt, kisgyerekek!
****
Cinke madár, mikor lesz nyár?
Majd ha apád aratni jár!
****
Cin- cin- cinege, orra hegyén a begye!
****
Etkem, betkem, kergendőben,
szól a rigó az erdőben.
Csiri csál, Szabó Pál,
cseresznyével töltött tál,
tüss ki, menj ki, ürítsd ki!
Mentovics Éva: A sérült gólya
Fáj a torka a gólyának,
nekiszállt egy csipkeágnak.
A tövise jól megbökte,
így a nyaka be van kötve.
Szól a társa: – Kelep, kelep,
kedves Elek, mi lett veled?
– Ne is kérdezd, drága Réka…
kuncog rajtam minden béka.
Meglátják a tarka sálat,
már messziről hahotáznak.
Ételt kíván éhes begyem.
Sérült gólya ne is egyen?
– Ne szomorkodj, drága Elek!
Hozok néhány békát neked.
Ha lekerül tarka sálad,
visszaadod – majd vasárnap.
Pákolitz István: Nyaktekercs
Tekerinti-csavarintja
nyakát ez a csalafinta
harkály-rokon; jól ismerem,
a neve is kedves nekem.
Nyaktekerő nyaktekeri
hernyót keres, azt szereti;
hogyha teleette magát,
nem tekeri már a nyakát.
Ismerkedjetek játékosan a madarakkal és a fákkal!
Nézd meg a Játéktár játékait!
Osvát Erzsébet: Varjak, rigók
-Miért feketék
a varjak?
Mosakodni nem akarnak?
És a rigók
mért feketék?
Nem fürödtek sohase még?
– A varjak,
a varjak
mosakodni akarnak.
A rigók,
a rigók
mindig tiszták, ragyogók.
Fürdenek,
mosdanak
égi zuhanyok alatt.
A tolluk,
a tolluk
mégis fekete marad.
Apjuk, anyjuk,
rokonságuk,
valamennyi fekete.
Ezért fekete hát
minden
varjú-, rigócsemete.
Osvát Erzsébet: Cinegék
Sajtreggeli,
vajvacsora,
néha-néha
zsír, szalonna.
Így él nálunk
egy cinkepár
egy éve már.
Párkányunkról
percek alatt
tűnik el a
sok jó falat.
S elszáll a pár
vidám kedvvel,
tele beggyel.
Megfizetnek
színarannyal,
reggel, délben,
este dallal.
Ablak mögül
őket lesi
Kati, Peti.
Devecsery László: A sárgarigó fészke
Sárga ruha, szürke mellény,
farka tollán csillan a fény.
Szálldos, röppen ágról ágra,
felesége hazavárja,
hogy a villás ág hegyére
fészek legyen már estére!
Építgetik, kötögetik,
és szálanként fel is teszik:
puha tollal bélelgetik.
Elpihennek nemsokára,
alszanak is hamarjába’.
Álmaikban négy fióka:
együtt szól a rigó-nóta.
Majd, ha ők is nagyok lesznek,
vidám füttyel telik kerted.
Benedek Elek: Madárfiókák
Egy fészekben öt fióka
Összebújnak édesen.
Messze, messze szól a nóta:
„Mindjárt, mindjárt érkezem!”
Anyanóta, be szép nóta,
Szebb ennél már nem lehet.
Örvendez az öt fióka:
„Jer, jer!” – ez a felelet.
Jön már, jön már az anyóka,
Bogár, hernyó van elég.
Csicsereg az öt fióka:
„Ó de pompás egy ebéd.”
Nagy Bandó András: Rigófészek
Féléves ma a tavalyi hó,
fészket rak a feketerigó.
Zöld ágat hoz, oda, ide jó,
hím építi, s vele a tojó.
Tollat hord a feketerigó,
dalt füttyentget, csupa csuda jó!
Fészket rak a feketerigó,
féléves a tavalyi dió.
Osvát Erzsébet: Vidám verebek
Poros is, fakó is szürke tollruhátok.
Adhattak volna már szebbet, jobbat rátok.
És énekelni sem tanított meg senki,
de nem is akartok rigók, pintyek lenni.
Vígan csiripeltek, semmi gondotok.
A holnapra bezzeg sosem gondoltok.
Magot mindig leletek, kis bohó verebek.
Boldogok vagytok, ha tele a begyetek.
Vidáman ugráltok, szálltok ágról-ágra.
Ingyen szállást adnak a fák éjszakára.
Osvát Erzsébet: Galambok
Két galamb ül a háztetőn:
egyik fehér, másik szürke.
Hetyke piros csizmáikra
még a nap is vígan tűz le.
Hívogatja őket Teri.
Tenyeréből megeteti.
Fehér Ferenc: Fecske
Villás farkú fecske,
gyönge még a teste.
Erőtlen fióka,
tenyerem lakója.
Villás farkú fecske,
repülsz te még messze,
szállni fogsz az égbe…
Ha szeretsz, majd nézz le!
Osvát Erzsébet: Három csóka, négy veréb
Tölgyfa körül
tükörtócsa,
a faágon
három csóka.
Három csóka,
négy veréb
nézi magát,
szép-e még?
Lerepül
két szomjas cinke,
lerepül a
tiszta vízre.
Kortyolja
a friss vizet.
Vidám trillával
fizet.
Csanádi Imre: Eke-kísérő
Szántás, szaporodj,
friss föld, fodrosodj –
eke nyomán mély barázda,
sereg varjú bogarássza,
meg egy kis bicegő
barázdabillegető.
Csukás István: Harkály
Erdőn fa van, temérdek,
és minden fán van kéreg,
kéregben sok a féreg,
egymástól nem is férnek.
Jön a harkály, kipi kopp,
kirántja a kukacot,
hosszú csőrrel kopácsol,
bogarat űz, nem ácsol.
Osvát Erzsébet: Fülemüle
Lombos ágon
fülemüle.
Nézegetem,
hol a füle.
Barna tollát
látom, látom,
de a fülét
nem találom.
Bánom is én,
ha nincs füle,
csak szóljon a
fülemüle.
Osvát Erzsébet: Zenélő fa
Nézz csak,
nézz csak fel a fára!
Mint kis tükrök
garmadája,
villognak a levelek.
Napsugárban fürdenek.
Mennyi madár
a fa ágán:
rigó, cinke,
pici sármány –
ücsörögnek körben-körben,
nézik maguk a tükörben.
Felcsendül most
a madárdal.
versenyeznek
mind egymással.
Hangverseny ez a javából!
Zenélő fa lett a fából.
Sok-sok, madarakkal kapcsolatos letölthető játékot találsz a Madarak játékcsomagban:
Tudd meg, hogy melyek óvodás gyermeked legfontosabb képességei, amelyek fejlődésére szülőként nagyon fontos odafigyelned!
Olvasd el az egyszerű tippeket, amelyeket tehetsz érte a mindennapokban!
