Mondóka

 

 

Egyszer volt egy ember,

szakálla volt kender.

Bikkfa tarisznyája,

égerfa csizmája.

Közel volt a tenger,

beleesett fejjel,

kiapadt a tenger,

kimászott az ember.

 

 

Balázs Imre József: Tenger

 

 

Hurrá, nyaralunk! Itt van a tenger,

Sok-sok tarajos hullámheggyel.

Kagylót gyűjtve a hullámvölgyben

Elringunk egy csendes öbölben.

*

Hajón lakni jó lehet:

Bámulni a kék eget,

Sós levegőt szívni be,

Elhajózni messzire.

Hajókürttel kürtölni,

Limonádét szürcsölni,

Hajóágyban heverni,

S hajónaplót vezetni.

 

Orbán Ottó: A bálna

 

A bálna, a bálna tenger tehene,

hasa csupasz, feje kopasz,

a füle fekete.

 

A bálna, a bálna, folyton zabálna

hallevest reggelizik, tengervizet iszik

a bálna, a bálna.

 

A bálna, a bálna, hét tenger csodája!

Pléhtébla a víz alatt, az van rápingálva:

“Vigyázz,ha jön a bálna!”

 

 

Devecsery Gábor: Állatkerti útmutató

 

 

-Apám – így szól a kis bálna -,

hadd mehesek el a bálba.

-Nem mehetsz el, fiam, Péter,

nem vagy még egy kilométer.

*

Öreg cápa feddi lányát,

mert riszálja az uszályát:

-Bezzeg az a tintahal

mintahal!

*

-Nézd csak, milyen szép a márna!

Mi lenne, ha velem járna?

-Hagyd, hisz olyan nagy a szája!

Lám, a rája fütyül rája.

 

 

Várfalvy Emőke: ZOOlimpia – pillangóúszás

 

 

A delfin, a cápa, a cet,

egyre csak, egyre csak edz,

mindegyik győzni akar,

egyiké a diadal.

 

Ússz, te csak ússz, te csak ússz,

nincsen már hátra csak húsz,

méter és itt van a cél,

előre, a partra ne félj!

 

A delfin, a cápa, a cet,

a végén egy jót nevetett,

hiába az ész, az erő,

egy molylepke lett a nyerő.

Várfalvy Emőke oldala

 

Tordon Ákos: Anorákok

 

 

Elveszett egy anorák,

rátalált egy öreg rák.

Rátalált és belebújt,

belebújt és nagyot fújt.

Ollójával szétszabta,

nyolc darabra szabdalta:

nyolc fiára ráadta.

 

Örült a nyolc kicsi rák,

milyen szép az anorák,

szép is, jó is, kényelmes –

rákpapájuk élelmes.

 

Anorákos kicsi rákok

hordják is az anorákot:

nappal benne járnak,

éjjel benne hálnak.

Azóta a többi rák

minden vágya – anorák.

Megkérték az öreg rákot,

találjon egy anorákot!

 

– Ó micsoda bolondság! –

mérgedt meg az öreg rák,

és a parti köszörüshöz

vitte szép nagy ollóját.

A köszörűs orra lógott,

anorákját kereste,

az öreg rák az igazat

megmondani restellte,

így sietve odébbállt,

s anorákot soha többé,

soha sehol se talált!

 

 

Gáti István: Tudja a rák

 

Tíz lába ízelt,

 Ollója ízletes.

Kavicsos ágyból

Rohanó vízbe les.

Mit csinál este,

Ha unja magát?

Hallgat-e zenét?

Tudja a rák!

 

Jóízű lárvát

Cuppogva eszeget.

Irigyen nézik

Sovány kis keszegek.

Nem érti senki,

Ha hallja szavát.

Hogy mondta, kedves?

Tudja a rák!

 

Összetett szempár

Kacsint és hívogat.

Lengeti büszkén

Csápját a víz alatt.

Ruhája páncél,

Nem bundakabát.

Kényelmes vajon?

Tudja a rák!

 

 

Szuhanics Albert: A pufóka kisfóka

 

Volt egyszer egy kis fóka,

úgy hívták, hogy Pufóka.

Nem itta az ecetet,

kerülte a ceteket.

 

Ott született a jégen,

nem fázott meg ő mégsem.

Fókamama nevelte,

szállt az idő felette.

 

Sajnos nagyon torkos lett,

rengeteg halat evett.

Intette is mamája,

nagyon sok lesz a hája!

 

Ott a fóka óvoda,

sok kis fóka jár oda.

Ha befagy az óceán,

labdáznak a jég hátán.

 

A pufóka kis fóka

nem tudja mi a móka.

Csak vonszolja nagy súlyát,

könnyezve sírja búját.

 

Mondjátok meg gyerekek,

én ezentúl mit tegyek?

Hogy karcsúbb fóka legyek,

sokat egyek, keveset?

 

Ezt kérdi a kis fóka,

kinek neve Pufóka.

Segítsetek ő neki,

mert a labdát szereti!

 

 

Fecske Csaba: A tenger

 

 

Szeretnék a tengerhez eljutni egyszer

nézném a tajtékos vizet

a fehér parti sziklákat

melyeknek csúcsán nedves ingét

a mindenség szárogatja

meglesném a legszebb naplementét

mikor a tűzvörös napot

a tenger elnyeli

kagylókat gyűjtenék és kavicsokat

hajókat látnék vitorlásokat

felbukkanni a messzeségben

ahol talán nem is hajósok

szirének énekelnek.

 

Siw Widerberger: Beteg a tenger

 

Nem szabad fürödnünk a tengerben.

“Megbetegszik, aki fürdik benne – mondja anya –

Megbetegszik,

mert beteg a tenger,

beteg és piszkos a gyárak miatt.”

 

Ezért tegnap Kajsa és én nyelvet nyújtottunk

Eriksson bácsira az utcán

(Eriksson bácsinak gyára van)

és azt kiabáltuk: “Hülye!”

 

De mama azt mondta,

hogy nem szabad nyelvet nyújtani

Eriksson bácsira,

és egyáltalán nem szabad hülyéy kiabálni..

Így hát Kajsa és én

levelet írtunk Eriksson bácsinak.

 

“Ne piszkicsd be a vizet, fürödni akarunk!”

Ezt írtuk.

Alatta ez van:

“Kiválló tisztelettel

Lena Persson és Kajsa Lindkvist”

Jó mi?

De mamának nem mutattuk meg a levelet.

 

Nézd meg az összes, tengerrel kapcsolatos ötletet itt!