Mondókák

 

Görögdinnye, piros bélű,

Kóstoljuk meg, édes ízű!

Sárga dinnye a testvére,

Sokat ne egyél belőle!

*****

Volt egyszer egy dinnyeföld,

dinnyeföldön dinnye nőtt.

Egy sem piros, egy sem zöld,

csupa sárga volt a föld!

*****

Érik a dinnye,

Hajlik az ága,

Bodorodik a levele,

Bújjunk a csalánba!

*****

Csiteri, csütöri csütörtök,

dinnyét lopott az ördög.

Bugyogójába eldugta,

nem fért be a pokolba.

Öreg pásztor elfogta,

móresre tanította.

*****

Kacsa néni kitotyog az udvarra,

Telehullott eperrel a fa alja.

Csendben marad, hogy senki meg ne hallja,

S a sok epret egy-kettőre befalja.

Az ám, bizony, befalja!

*****

Virágzik a barackfa,

Piros virág van rajta.

Apró virág, apró lány,

Piros kendő a haján.

*****

Zöld levelek között mosolyog a szilva,

Nagy kosárba szedi Mariska és Pista.

Anyuska befőzi, lekvár lesz belőle

Maszatos lesz, tudom, az arcuk is tőle.

*****

Szegény medve, nincs málnája,
De a száját nagyra tátja –
Ha arra jár egy kóbor málna,
Behuppan jól a szájába!

Málnás Maci versei

Bornemisza Endre: Kiszámoló

 

Görögdinnye, török tök,
szerda után csütörtök,
török-börök hömbörög,
egy zsák diót megtörök,
csörgő-börgő mogyoró,
te leszel most a fogó!

 

Bartos Erika: Epermese

 

Ha a magot elülteted,
Palánta lesz belőle.
Palántának vékony szárán
Levélke tör előre.

Szár tetején bimbó virít
Csuda édes illattal,
Ebből lesz az epervirág,
Újra minden tavasszal.

Dolgos méhek szorgalmasan
Szállanak a virágra,
Virágból így eper lesz majd,
Nem dolgoztál hiába.

Magocskád, mit elültettél
Így változott eperré,
Nincs más hátra, edd meg gyorsan,
Mielőtt más megenné!

Bartos Erika oldala

 

Kányádi Sándor: Édes málna, kásás vackor

 

Málnásznak a medvebocsok,
hol négylábon, hol kétlábon.
Így szokott ez lenni minden
áldott nyáron.

Ha elfogy a málna, akkor
ősz jöttével vackorásznak,
ha a földön nincs még vackor,
fára másznak.

Egymás hátán kapaszkodva,
ágak felé ágaskodva,
föltornásszák egyik a mást
a magosba.

Megrázintják a vackorfát,
hull a kásása potyogva,
s majszolják a mackók, mintha
málna volna.

Édes málna, kásás vackor
hizlalja a bocsok talpát.
Télen átal, mint a mézet,
nyalogatják.

 

Mentovics Éva: Ribizli

 

Szúrós bokor ágán terem,
fürtjén sok a parányi szem.
Piroslanak ott csokorban,
s virítanak a bokorban.

 

Várfalvy Emőke: Dinnyeszezon

 

Figyeljen most minden gyerek,
kinőttek a dinnye hegyek,
alig várom, hogy már egyek,
választani jaj, nem merek!

Kongatom vajh’ milyen belül,
jól kong, a kés előkerül,
aki kér, most szépen leül,
s falhatja, ha végre lehül.

Csak hidegen jó a görög,
számon piros szakáll csöpög,
dinnyeszelet azon röhög,
magját hú, de messze köpöd!

Várfalvy Emőke oldala

 

Kányádi Sándor: Erdőn jártam

 

Erdőn jártam,
málnát szedtem,
amit szedtem,
mind megettem,
üres a kaska,
mit csináljak,
mit mondjak anyámnak,
ha megkérdi,
hol a málna,
miért üres
a kosárka?

Azt mondjam-e,
jött egy medve,
amit szedtem,
mind megette?
Dehogy mondom,
megijedne.
Jujj!

 

A vershez tartozó bábokat elkészítheted a Játéktár tagjaként

 

Nemes Nagy Ágnes: Ki ette meg a málnát?

 

Nagymosást tart medve néni
Két kisfia kérve kéri:
„Míg te mosol, licsi-locs,
málnát szed két kicsi bocs”.
Málnát szednek, ha találnak,
kis húguknak, Márikának.

Szép az erdő mindenütt:
szőke nyírfa, sima bükk.
„Itt a bokor, itt a málna,
Jaj be édes, tömd a szádba!
Szúr a tüske? Annyi baj!
Bozontos a medve-haj”.

Tele kosár, tele bendő,
két kis bocsnak elegendő.
Elnyúlnak a fa alatt.
„Hé! Lopják a kosarat!”
Felriadnak most a zajra,
néznek erre, néznek arra…
„Jaj! Hová lett a kosár?”
Pamat-fülük égnek áll.

El nem rejti azt a fenyves,
akinek a keze enyves!
A két mackó szétszalad,
Fölverik a bokrokat.
„Nézzünk körül ott, a nyúlnál!”
„Répán élek – mondja Nyúl Pál –
meg káposztalevelen,
Olykor meg is reszelem”.

Róka-asszony mondja: „Mackók!
Málnát nálam mért kutattok?
Mért csináltok galibát?
Többre tartom a libát!”
Sün Sámuel a fa tövében
siklót vacsorázik éppen.
„Nincs ennél jobb eledel!” –
mondja bölcsen Sámuel.

„Mókus! Mókus! Hol a málna?
Nem te vitted föl az ágra?”
„Málna?! Dió, mogyoró,
meg fenyőmag, az a jó!”
Mókus Miklós kedves fickó,
boldog ám a két kis mackó,
mert a fáról leszalad,
s kölcsön ad egy kosarat.

„Nézd csak, nézd csak, ki fut erre?
Senki más, mint Tolvaj Ferke!”
Itt a baj most, itt a jaj!
Egy fatörzsön elhasal,
„Hát szaladjunk most utána?
Nem, idesüss, itt a málna!
Ó, be édes, zamatos,
megszedjük, míg mama mos”.

Tele kosár, tele bendő,
három bocsnak elegendő,
Nincsen otthon már hiba,
málnát eszik Márika.
Itt az este, ágyuk vetve,
alszik három buksi medve.
Medve néni fonogat –
így őrzi a bocsokat.

 

Andók Veronika: Nyár

 

Rekkenő hőség, perzsel a nap,
Szivárványt nevet a kerti csap.
Érik a málna, jó a világ,
Gyümölccsel int a szilvafaág.

Pipacs piroslik, dinnye gurul,
Búzamezőben kalász sárgul,
Minden érik, a szép nyári nap
Aranytüze jó meleget ad.

Szép ez a nyár, magamban érzem,
Élni de jó gyönyörű fényben.
Bárcsak örökké tartana, ó,
A bőség, napfény, vakáció!

 

Osvát Erzsébet: Június

 

Tenyere, mint tele tál,
finom falatot kínál:
kerek-piros retkek
fényesednek rajta,
mint pöttöm legénykék
pufók, piros arca.

Fülbevalók függnek
a cseresznyefán,
szamócát szüretel
egy kis helyre lány.

Kertekben kardvirág,
rózsák, violák…
Pipacs integet a réten –
ezer apró láng.

Tarsolya tartogat
még valami jót:
a várva várt nyári
nagyvakációt!

 

Péter Erika: Gyümölcsök

 

Cseresznye, alma,
ribizli, eper,
sárgabarack,
őszibarack,
szamóca, szeder.

Sárgadinnye,
görögdinnye,
egres, dió,
áfonya, szilva,
birs, mogyoró.

Ringló, meggy, szőlő,
mandula, málna,
készül a magyaros
gyümölcssaláta!

 

Bartos Erika: Gyümölcskosár

 

Itt van a nyár, száz napsugár
hívogat a kertbe!
Érik a sok édes gyümölcs,
szaladj gyorsan, szedd le!

Piros almát almafáról,
körtefáról körtét,
akassz meggyet füleidre,
szedj apró ribiszkét!

Falatozz a földről epret,
dús bokorról málnát,
tálba szedd a sötét szedret,
vödörbe a szilvát!

Barackfának tetejéről
integess a Napnak,
szőlőtőke ezer fürtjét
puttonyodba dobjad!

Végül itt egy görögdinnye,
hatalmas, zöld labda,
gurítsd haza, úgysem fér be
gyümölcskosaradba!

 

Nagy Bandó András: Gyümölcskosár

 

Száz málna és száz dió,
barátokra várni jó.

Száz szem meggy és cseresznye,
néked hoztam, eressz be!

Száz füge és szamóca,
reám vár e falóca?

Száz alma és száz banán,
ha több lenne, mondanám.

Száz szilva és száz körte,
kipakolom félkörbe.

Száz szem som és kék kökény,
kosárkádba önteném.

Száz eper és száz barack,
jössz velem, vagy itt maradsz?

 

K. László Szilvia: Gyümölcsöstál

 

Régen történt ez az eset,
egy nyáron vagy tavaszon,
én egy sárga sütőtöktől
hallottam a piacon.

Neki meg egy madár súgta,
talán fecske, úgy hiszem,
meghallotta, hogy a magok
dalolják a réteken.

Én csak neked adom tovább,
rajtad kívül senkinek,
azt pedig már te döntöd el,
elhiszed vagy nem hiszed.

Képzeld, volt egy konyhaasztal.
Konyhaasztal, hófehér.
Azon állt egy gyümölcsöstál.
Gyümölcsöstál, öble mély.

Mit rejtett a gyümölcsöstál?
Elsorolom, figyelj csak!
Sárga körtét,
zöldalmát,
rózsaszínű szamócát,
sötétpiros meggyet,
cseresznyét is egyet,
aztán még egy kicsit sárga, kicsit piros,
egyik felén nagyon piros, érett őszibarackot.

Állt tehát a konyhaasztal,
konyhaasztal, hófehér.
Rajta állt a gyümölcsöstál,
gyümölcsöstál, öble mély.

Gyümölcsöstál rejtekében
-így mondta a sütőtök-
unatkozni kezdtek el
a mellőzött gyümölcsök.

Először az alma mondta:
– A királynő én vagyok!
Nézzétek meg, milyen csodás
zöldes fényben ragyogok!

– Ah! – mosolygott gunyorosan
a rózsaszín szamóca –
Ki itt a szebb, ízletesebb,
ostoba, ki nem tudja!

Nálam szebbet, ízesebbet
nem is lehet találni,
a király csak én lehetek,
megmondhatja akárki!

Felbolydult a gyümölcsöstál
mélyén most a sok gyümölcs.
Kiabáltak, veszekedtek,
mindegyik az élre tört.

Ki legyen az első köztük,
ki kapja a koronát?
Melyikük szebb, ízletesebb,
hol terem az igazság?

No de eldőlt hamarosan!
A vitának vége lett.
A konyhába fürgén futott,
beszaladt egy kisgyerek.

Asztalhoz ült, s mit csinált ott?
Úgy-úgy, bizony nekilátott:
Megette a
sárga körtét,
zöldalmát,
rózsaszínű szamócát,
sötétpiros meggyet,
cseresznyét is egyet,
aztán meg a kicsit sárga, kicsit piros,
egyik felén nagyon piros, érett őszibarackot.
Igen, mindent bekapott.
Bizonyára jóllakott.

K. László Szilvia oldala

 

Fésűs Éva: Vidám nyárutó

 

Augusztusban már a nyár
kissé őszben sántikál,
ábrándozik, nem nevet,
falevelet, festeget.

Körte pottyan, totyakos,
már a sün is pocakos,
folton- folt a káposzta,
kofa viszi városba.

Dinnye feje szép kerek,
olyan okos, szétreped!
Nyuszi füle nagyra nőtt,
ha leül is, látni őt.

Szóló szőlő, kilenc tő,
őrzi madárijesztő,
széna, szalma, félkalap,
aki látja, elszalad!