Mondókák
Megy a Hold az égen,
gyönyörű ösvényen.
Hunyd le szemed, kicsi baba,
mert eljött már az éjszaka.
*****
Gyepen mentem, gyepen jöttem,
Aranygyűrűm elvesztettem.
Hold meglátta, Napnak adta,
Csillag az ujjába dugta
*****
Bubája, Bubácska
esti csillag ragyog,
aludjál, aludjál,
én is álmos vagyok.
Végh György: Golyózás a csillagokkal
Fenn az égen a sok csillag
mind megannyi kicsi ékszer
– hogyha mindet neked adom,
azzal, ugye, megelégszel?
Kicsi golyó minden csillag,
elgolyózhatsz velük szépen,
s ha veszítesz is belőlük,
marad elég fenn az égen!
Bálint István: Csillaghullás
Ismertem egy őzikét,
megkérdezte, hol az ég?
Hümmögtem és hápogtam,
válaszolni nem tudtam.
Szomorúan nézett rám,
ezt sem tudod bátyuskám.
Szégyenkezve szóltam én,
keresd a fa tetején.
Uccu neki, elindul,
megy fölfelé bolondul.
Leül egy nagy felhőre,
átszáll három szellőre.
Hol a madár nem járhat,
kék pázsiton sétálhat.
Egyik este megbotlott,
levert néhány csillagot.
Csillaghullás.
Láthatod.
Marék Veronika: Mese a csillagról
Kuncog a csillag:
Csökken a Hold!
Már csak egy kifli,
Már csak egy pont.
Nevet a csillag:
Sötét a Hold!
Fekete égen
Fekete folt.
Figyel a csillag:
Dagad a Hold!
Kövérebb lett, mint
Amilyen volt!
Zokog a csillag:
Teli a Hold!
Hatalmas fénye
Csillagot olt!
Széman Rózsa: Égi mese
A tejúton szekér döcög,
Göncöl a neve.
A szekérben a sok kondér
Tejjel van tele.
Odaballag a Nagymedve,
De jó a kedve!
Elemel egy kondér tejet,
S eliszkol vele.
Észreveszi a Fiastyúk,
De nem szól bele,
A csibéit terelgeti
Hold-udvar fele.
Nagyot ásít az öreg Hold,
Pislog a szeme.
Odahív egy bárányfelhőt,
S elbújik bele.
Az égbolton hajnal dereng,
Könnyű pára száll.
Tejút végén felbukkan az
Első napsugár.
Ezt a verset a Meseles oldalán olvashatod.
Készíts a bolygókkal kapcsolatos érdekes játékokat!
Osvát Erzsébet: Nyári felhők, csillagok
Felhők úsznak a kék égen.
Felhők úsznak hófehéren,
mint könnyű kis csónakok,
égi kéken suhanók.
Alkonyatkor észrevétlen
tovatűnnek, és az égen
változik a színpad képe:
milliárdnyi csillag lép be.
Csillog-villog mindahány
égi színpad magasán
Weöres Sándor: Kergető
Róka-róka réten,
Fuss a holdas égen,
Hagyd itt lenn a
Házat, erdőt,
Kapsz nyakadra
Ezüst csengőt,
Fényes felhőn
Csilingelhess,
Csillagokkal
Versenyezhess,
Hallihé-hallihó!
Azt hiszik, hogy kis csikó.
Péter Tímea: Nyári éjjel, csillagok…
Nyári éjjel, csillagok…
Nyári éjjel kint vagyok,
Fenn az égen csillagok…
Lefekszem a nedves fűre,
Csillagfény hull rám s a földre!
„Mond meg nekem fényes csillag:
Hová tűntök, mikor pirkad?
Ki ébreszti fel a napot?
És ő mért pont estig ragyog?
Ki csavarja ki a felhőt?
Ki nevel a magból erdőt?
Ki súgja meg a fecskének:
Közel a tél, irány délnek!?
Ki korholja a hűs szellőt:
Fújd már el az esőfelhőt!?
Mennyi kérdés van most bennem:
Kicsi sejtből én hogy lettem?”
Nyári éjjel fűben fekszem,
Csillagtenger ring felettem,
S két szemem pont úgy ragyog,
Mint fűbe hullott csillagok!
Ezt a verset a Meseles oldalán olvashatod
Balajthy Ferenc: Isten tenyerén
Űrhajó száll a magasba,
Csóvás csodalény.
Csillagok közt angyal várja,
Holnap odaér.
Mesevilág ez, vagy álom
Ember szekerén…
Táncol a fény, alszik a fény
Isten tenyerén.
Kiss Anna: A Holdnak háza van
A Holdnak háza van,
ki lakik benne?
A Napnak háza van,
ki lakik benne?
Csillagok házából
kisöprik a havat.
Hold házában
vánkost varrnak.
Nap házában
kemencét fűtenek.
Ambrus Lajos: Holdtölte
Kiült a Hold az
ezüst mező közepébe,
szépen megkelt, s most
pirul, mint búzakenyér
a befűtött kemencében.
Ki formázta ilyen szépre,
a kereknél is kerekebbre,
hogyan fér el, ha így kitelt,
a Teremtő tenyerében?
Osvát Erzsébet: Vörös narancs függ az égen?
Vörös narancs függ az égen?
Lámpa? Léggömb óriás?
Lángol, lángol és nem ég el.
Mi lehet ily szép, csodás?
Csak a Hold függ fenn az égen.
Más,mint máskor, varázsos.
Halvány arcát pír színezi,
attól olyan vidám most.
Naptól kapta kölcsön színét?
Vagy a szél járt titkon nála?
Ő lopta az örömpirost
mindig sápadt, bús arcára?
Alkoss
együtt a
gyerekekkel!
Gyere a
Játéktárba
a kreatív
ötletekért!
Weöres Sándor: Táncol a Hold
Táncol a Hold,
fehér ingben.
Kékes fényben
úszik minden.
Jár az óra,
tik-tak tik-tak.
Ne szólj, ablak,
hogyha nyitlak.
Ne szólj, lány, ha
megcsókollak –
fehér inge
van a Holdnak.
Nemes Nagy Ágnes: Bors néni beszélget a Holddal
Hold, mikor te kicsi voltál,
mosakodni nem akartál.
Kiabáltál: most nem!
Kiabáltam: most!
Kiabáltál: most nem!
Kiabáltam: mosd!
Mosd
meg
most!
Mosd meg nyakadat,
ezüst nyakadat,
ezüst fogadat,
ezüst hasadat,
ezüst hátadat,
kezedet, szemedet,
piszkos
ezüst
füledet!
Nemes Nagy Ágnes: Bors néni beszélget a Nappal
Nap, ha neked ágad volna,
olyan volnál, mint az alma.
Legurulnál, gyökereznél,
almafává növekednél.
Én meg almát osztogatnék:
Egy kis napot, tessék, tessék
Weöres Sándor: Nap jön…
Nap jön a menny hajlatán,
Arca nyíló tulipán,
Ő legyen az én anyám,
Ő legyen az én anyám.
Hold jön a menny hajlatán,
Húzza fehér égi szán,
Ő legyen az én apám,
Ő legyen az én apám.
Osvát Erzsébet: Csupakék
A csupakék sátorég
közepén egy trón van.
Ég királya, a Nap ül rajta
csendben, szótlan.
Tüzes sárga sugarát
szórja le a tájra:
a rétre,a mezőre,
a kertek virágára.
Nemes Nagy Ágnes: A malom éjjel
Éjszaka is jár a malom,
mit őrölnek éjjel azon?
Hú-hú, mondja a bagoly,
csillag fénye odafoly.
Sí-sí, mondja a kuvik,
felhő árnyát őrlik itt.
Kihordja majd zsákkal a szél,
elviszi a Göncölszekér.
Nemes Nagy Ágnes: Űrhajó és jegenyék
Láttam este űrhajót,
jegenyéken átfutót.
Hét jegenyét láttam én
az futott a fák hegyén,
láttam, amint utat hasít
egyik fától a másikig.
Hogy nem volt az űrhajó?
Jegenyén az nem futó?
Hogy léggömb volt, repülő?
Sárga fény és levegő?
Vagy csillag szállt fejem felett?
Az is lehet, az is lehet.
Tamkó Sirató Károly: Csillagjáró fehér ráró
Pám, pám, paripám,
földön, vízben, levegőben,
a parányok sűrűjében
s odakinn a csillagűrben,
a fénynél is sebesebben
rohan ám
Csillagjáró
Fehér Ráró,
az én táltos paripám!
Köd a farka, tűz a feje,
üstököst vadászok vele.
Hogyha meghorkantja torkát,
zsákba szorítom az orkánt.
A szügye most vízben csobog,
meglasszózom a polipot.
Mind megölöm, víva tusát
a sok betegség vírusát.
A sörénye lángol, ragyog,
táncra perdítem a napot.
Verejtéktől torzon-borzon
a Tejutat végigporzom.
S estére, ha fáradt vagyok,
karámunkba levágtatok.
A Hortobágy hídja mellett
Csillagjáró
Fehér Ráró
paripám már
leheverhet.
A farára
nagyot csapok,
s jó abrakot
adok néki
vacsorára:
táltos zabot:
három tonna atommagot!
Bódi Julianna: Ufók
Papának van távcsöve,
srácok, nézzünk bele!
Fedezzünk fel bolygókat,
marslakókat vele!
Mindig tudni akartam,
milyenek az ufók:
vékony óriások-e,
vagy van közöttük pufók?
Milyen lehet bőrük színe?
Szívük, mint az ember szíve?
Vajon hogyan lélegeznek?
Ők is sok-sok chipset esznek?
Sokat tudnék kérdezni,
ha találkoznék eggyel,
s ha gondolattal üzennek,
akkor tolmács sem kell…
Ezt a verset a Meseles oldalán olvashatod
Francsovics Judit: Űrutazás
Hogyha egyszer űrhajóval
felmennék a holdra,
mezítláb sétálgatnék rajta.
De csuda szép volna!
Hogyha látnék űrlakókat,
de félnének tőlem,
elmondanám jelbeszéddel:
Én a Földről jöttem!
Barátokként búcsúznánk el;
talán vissza térek…
S emlékbe mindenki adna
magáról egy képet.
Tovább mennék a tejúton,
gyönyörködnék benne.
Azt hiszem egy űrutazás
csuda mókás lenne!
Tudd meg, hogy melyek óvodás gyermeked legfontosabb képességei, amelyek fejlődésére szülőként nagyon fontos odafigyelned!
Olvasd el az egyszerű tippeket, amelyeket tehetsz érte a mindennapokban!
