Versek háziállatokról óvodásoknak. A háziállatokkal való ismerkedéshez hozzátartoznak a versek, mondókák, amelyek segítségével szintén új ismeretekhez juthatnak a gyerekek. A háziállatokról szóló versek szemléletesek, hangutánzó, hangfestő szavakat, játékos rímeket is tartalmaznak, amelyek a gyerekek számára érdekesek, újabb- és újabb mondogatásra ösztönzik őket. A verseket, mondókákat olvashatjátok esti mese után is, vagy egy ráérősebb összebújós pihenés alkalmával. A háziállatokkal kapcsolatos további ötleteket ide kattintva találod.
Mondókák
Kukurikú, Kelemen! Mit leltél a szemeten?
Egy rézgarast, kikeri! Aki kéri, jöjjön ki!
*****
Kukurikú kiskakas, miért vagy olyan tarajas?
Azért vagyok tarajas, mert a nevem kiskakas.
*****
Nagytaréjú kiskakas
nagyot kukorékolgass
hogyha virrad, hajnallik,
mert különben nem hallik.
*****
Tyúkom mondja: koty-koty-koty, gazdasszonykám, gondoskodj!
Azt is mondja: kotkodács, minden napra egy tojás.
*****
Mese, mese, meskete, volt egy tyúkom, fekete.
Ha nem volna fekete, tovább szólna a mese.
*****
Gyertek, gyertek, gyerekek,
a kiscsibék kikeltek.
Kilenc sárga, kilenc tarka,
egyiknek sincs füle, farka.
Anyjuk alá futnak, bújnak,
kiszaladnak, összebújnak.
*****
A kiscsirke nagy buksi, a tojásból most bújt ki.
Bámulja a világot, ő még ilyet nem látott.
Macska fogott egeret, játszott vele eleget.
Mulatott is kedvére, kicsi egér vesztére!
*****
Az én cicám jó kiscica, egerészett az éjszaka.
Szomjas lett a pecsenyére, belebújt a kis bögrébe.
*****
Harangoznak délre, libapecsenyére.
Nincs itthon a gazda, megeszi a macska.
*****
Csontot rágcsál a kutya,
csak úgy csattog a foga.
Cicuska ezt meglátta,
csirkehússal kínálta.
*****
Megy a kutya Szentes felé, lóg a farka ezerfelé.
Limlom lakatos, te leszel a fogó most!
*****
Baktat, kocog a csacsi,
diceg-döcög a kocsi.
*****
Ecske-becske, bakkecske, itt a finom tejecske.
*****
Fölmentem én a mennybe juhokat őrizni,
leesett a csönkös botom, le kell érte menni.
Ling-long, lakatos, eredj ki, te kis piros!
*****
Négy lába van a tehénnek,
ha nem hiszed, szaladj, nézd meg!
Fel út, le út, erre, arra,
szaladj, merre kedved tartja!
Osvát Erzsébet: Kakas
Kikiriki, kakas vagyok.
Korán kezdem el a napot!
Megismertek a hangomról,
cakkos piros tarajamról,
tyúkok között a rangomról!
Kikiriki, kukurikú!
Pontos vagyok, mint az óra,
ébredjetek kakasszóra!
Gulyás Pál: Kakas
Kukorékol már a kakas,
hej, pedig még távol a nap!
Peckesen lép, nap hevíti,
sarkantyúját kifeszíti.
Ő az udvar kiskirálya,
forog szeme karikája!
Jár a fák közt, jár a gangon,
férgeket gyűjt szemétdombon.
Sose pihen, sose marad:
ideszalad, odaszalad.
Mindig békít, mindig rendez,
mindig csillog, mindig rendes.
Néha így szól: “Kot-kot-kot!”
S kikapar egy tökmagot.
Osvát Erzsébet: Tyúk
Tyúkanyó az én nevem.
Csepp csibéim nevelem.
Szárnyam alatt melengetem,
míg csak meg nem nőnek.
Nem adom a szélnek őket,
sem a jégesőnek.
Csak a napsugárnak adom,
nála nincs jobb dajka.
Ha ő játszik csibéimmel,
hamar nőnek nagyra!

Készítsd el a Kiskakas gyémánt félkrajcárja c. meséhez tartozó bábokat!
Legyél a Játéktár tagja!
Gazdag Erzsi: A kiskakas rézgarasa
Elgurult egy rézgaras.
Fölkapta egy kiskakas.
Ha fölkapta, jól tette,
a bögyébe betette.
De a bögye kidobta,
mérges lett a kakasra.
Összeszidta a kakast:
“Búzát adjál, ne garast!”
Kiskakas a piacon
búzát vett a garason.
Ezt adta a begyének,
most már békén megélnek.
Gazdag Erzsi: Az elmaradt vándorút
Egy csiribiri kiscsibe
elindult világ végire,
csip-csip, a világ végire.
Kérdi a lepke: — Hova mész,
te csiribiri kiscsibe?
— A Köles-hegyre egyenest,
vagyis a világ végire.
A köles-hegynek tetején
az aranykakas vára van.
Ott a köles is színarany.
S kibújt a kerítés alatt
a csiribiri kiscsibe.
Kibújt, s íziben visszabújt,
szaladt az anyja elibe.
Mit gondolt, mit sem útközben
a csiribiri kiscsibe?
Mért ment vissza az anyjához,
s mért nem ment világ végire?
Törd a fejed, s ha rájöttél,
írd le e mese végire!
Móricz Zsigmond: A héja
Száll a héja magosan,
földre röppen hamisan.
Tyúk: – Mit akarsz itt, héja?
Héja: – Ások.
Tyúk: – Mit ásol, te héja?
Héja: – Kutat.
Tyúk: – Minek a kút, héja?
Héja: – Víznek.
Tyúk: Minek a víz, héja?
Héja: – Főzni.
Tyúk: – Mit főzöl, te héja?
Héja: – Csirkét.
Tyúk: – A magadét, héja?
Héja: – A tiedet ellopom.
Tyúk: – Anyja vagyok, nem hagyom!
És a héja éhesen,
továbbrepült mérgesen.
Osvát Erzsébet: Tyúkanyó és a kiscsibék
A sok pelyhes kiscsibe
szalad anyja elibe.
Nevük sincs, ám tyúkanyó
megismeri, ki a jó.
Sírnak-rínak a csibék:
– A csúf eső esik még?
Inti őket tyúkanyó: –
Panaszkodni nem való!
Esik eső, süt a nap,
búzaszemek dagadnak.
Kukorica nő szépen,
nem éhezünk majd télen!
Osvát Erzsébet: Kikeltek a kiskacsák
Mintha pitypang kelne lábra,
mind eleven, mind oly sárga.
Tojáshéjuk törve-tárva.
Kigurultak a világra.
Gazdag Erzsi: Két kiskacsa meg egy tó
Hol volt, hol nem a világon,
volt egyszer egy kerek tó.
Két kiskacsa úszkált benne,
egyik ében, másik hó.
Szólt az egyik: – Ez a tó
selyembölcső, ringató.
Mond a másik: – Inkább asztal,
jó falattal itt marasztal.
Mosolyog a tó: hallgatja,
két kiskacsa mit beszél.
Fényes tükrét előkapja,
fehér fodrát igazgatja:
összeborzolta a szél.
Osvát Erzsébet: Tyúkanyó kacsái
Kendermagos tyúkanyó tojásokon ül.
Kikelő csepp csibéinek előre örül.
Repedeznek a tojások, bújik, bújik már…
Egy kis kacsa, két kis kacsa… Tyúkanyó csak vár,
hátha egy pár pelyhes csibe előbújik még.
De bizony a többiek is kacsák, nem csibék.
– Kacsatojást tettek alám, kacsát keltettem.
Sebaj, leszek én az anyjuk, mind felnevelem!
Tollasodnak a csepp kacsák, karban mondják, háp!
Sétálgatnak sárban, porban mindig mezítláb.
Kacsastrand a kerek tónál, most mind odatart.
Megfürödnek, messze úsznak. Hol van már a part?!
Kendermagos tyúkanyó a tóparton áll.
Kiskacsáit, jaj, de félti, egyre kotkodál.
Osvát Erzsébet: Pulyka
Ez a pulyka fehér pulyka,
piros tarajos.
Ha csúfolják, akkor bizony
nagyon haragos.
Kispulykáit a széltől is
védi mamájuk.
És azt hiszi az udvaron
nincsen szebb náluk.
Kányádi Sándor: Pulyka szégyen
Iskolába jár a pulyka,
de az esze nagyon kurta.
Sose tudja, mert nem figyel,
azt amiből felelni kell.
És még ő dúl-fúl, sistereg,
pukkadozik, majd szétreped.
Lebernyegje irul-pirul:
most már csak azért se tanul.
Ha ez így megy – szégyenszemre –,
nem járhat majd egyetemre
Osvát Erzsébet: Zenebona, riadalom
Hű, mekkora riadalom
van a baromfiudvaron!
Csirke, kacsa, liba, pulyka
mind egyszerre fújja, fújja:
– Csip-csip, gá-gá, kru-kru-kru!
Kérdi tőlük egy varjú:
– Kár, kár, mért e riadalom,
zenebona az udvaron?
Meg is tudta csakhamar,
hogy ezt a nagy zűrzavart,
riadalmat mi okozta:
egy kék pettyes futball-labda
pottyant be a kerítésen,
és az udvar szárnyas népe
rikoltozott ijedtében.
Nem tudta, hogy mire vélje.
Itt van tán a világ vége?!
Pósa Lajos: Juhászbojtár
Juhászbojtár őrzi nyáját,
fújja, fújja furulyáját.
Szépen szól a furulyája,
a madár is hallgat rája.
Föltetszett az esti csillag,
juhászbojtár haza ballag.
Maga előtt hajtja nyáját,
fújja, fújja furulyáját.
Móricz Zsigmond: Iciri-piciri
Ajaj, hol volt hol nem…
Volt egyszer egy iciri piciri házacska;
Ott lakott egy iciri piciri kis macska.
Volt annak két iciri piciri kis ökre,
Rákaptak egy iciri piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri piciri kis macska,
Hová lett az iciri piciri barmocska:
Bejárja az iciri piciri kis erdőt
S nem leli az iciri piciri tekergőt.
Bejárja az iciri piciri kaszálót,
S nem látja az iciri piciri kószálót.
Rátalál egy iciri piciri kis tökre,
Bánatában iciri picirit meglökte.
Felfordult az iciri piciri tököcske,
Benne a két iciri piciri ökröcske.
Megörült két iciri piciri ökrének:
Vége van az iciri piciri mesének!
Ezt a mesét könnyen el is bábozhatjátok a gyerekekkel! A Játéktárban várnak rád a meséhez tartozó szereplők és a háttér, amit egyszerűen csak ki kell nyomtatnod. Nézd meg, milyen egyszerű elkészíteni! A Játéktárhoz szóló előfizetést itt tudod megvásárolni.
Nemes Nagy Ágnes: Tarka ló
Ment az utcán tarka ló.
Barna-fehér volt a ló,
fényes nyaka, fényes feje,
mint héjából most-kibújt
barna-fehér vadgesztenye.
Mentem volna eléje,
elmaradtam mögéje,
barna-fehér sálja volt
(úgy értem, hogy sörénye).
Csoóri Sándor: Csetneki
Hosszú nyakú Csetneki
sánta lovát csetleti.
Csetleti, botlatja,
lódoktorhoz vontatja.
Kóc a kötőfék,
szakad szét,
püff neki:
sárba csöppen Csetneki.
Osvát Erzsébet: Ló
Sörényem hosszú, borbély nem bántja,
farkamat a szél meg-megcibálja.
Abrakot eszem, vágtatok fürgén,
a fél világot átalrepülném.
Szép szilaj csikóm a büszkeségem,
futni tanítom a tágas réten.
S ha megnő, talán utol sem érem.
Gazdag Erzsi: Árva csacsi
Egy csacsi az utat rója.
Nincs gazdája, gondozója.
Elfogyott az eledele,
ha nem talál, mi lesz vele?
Búsan kocog, nagy a sár.
A nyárnak hűlt helye már.
Egyszer látja, bogáncs, dudva
hajlik ki az országútra.
Felvidul a csacsi képe,
lesz már finom csemegéje!
Ropogtatja, rop-rop-rop,
Esik eső, kop-kop-kop.
Árva csacsi ázik-fázik,
i-á, i-á, nagyot ásít.
Jóllakott, hát keresett
feje fölé fedelet.
Bánja is már, ha esik!
Elbóbiskol reggelig
Osvát Erzsébet: Szamár
A szamár, a szamár:
i-á, i-á, kiabál.
Kiskorában így tanulta,
azóta is folyton fújja.
I-á, i-á, – azt jelenti
csacsinyelven: kérek enni!
I-á, i-á, – álmos vagyok,
nagy fülemért ne bántsatok!
Kicsi füllel egy csacsi
hogy is volna valaki!
Iványi Mária: Volt egyszer egy kismalac
Volt egyszer egy kismalacka,
göndör szőrű, pettyes-tarka.
Pisze volt az orrocskája,
kunkorodott a farkincája.
Egyszer ez a kismalacka,
göndör szőrű, pettyes-tarka,
a konyhában – no még ilyet! –
fellökött egy rocska vizet.
A gazdaasszony, hogy meglátta,
a szénvonót meglóbálta,
s nagyot ütött. Szerencsére,
csak a malac hűlt helyére.
Mert a kövér kismalacka,
göndör szőrű, pettyes-tarka,
úgy elgurult, meg sem állott!
Átgurulta a világot.
Gurulna tán most is, hogyha
tegnap vissza nem ért volna.
De visszaért. – S no még ilyet! –
Megivott egy rocska vizet.
Ott szuszog most bent az ólban,
zizegő szalma-csomóban.
Hallgatja a szellő neszét,
s álmodik egy malacmesét.
Osvát Erzsébet: Irgum-burgum
Göndör-pöndör malacom
megszökött az ólból.
Hej, pedig hogy pátyolgattam,
kapott minden jóból.
Azt sem mondta, ég veled,
elmegyek világgá …
A hűtlenje, ha tudná,
sejtené, mi vár rá!
Ha éhes lesz, ha szomjas,
majd visszatér hozzám.
Két hunyori szemével
bánatosan néz rám.
Szánja-bánja szökését,
de hiába bánja,
irgum-burgum, nem leszek
többé a gazdája!
Elcserélem csikóra,
vagy inkább kecskére?!
Talán még egy kisborjút is
adnak majd cserébe.
Pósa Lajos: A veréb köszöntője
Kapta magát egy veréb,
A palánkra szállott, –
S így köszönti az udvaron
az apró jószágot:
– Tarka kakas, jó reggelt!
Hallod-e, mit mondok,
Adjon Isten az új évben
magas szemétdombot!
Olyan legyen, mint egy vár,
kakaslábon forgó,
Kukorikolj a tetején,
csípjen meg a dongó!
Piros orrú libuskák,
Boldog új esztendőt!
Adjon Isten kukoricát,
mindig elegendőt!
Nyáron selyem füvecskét
jószagú virággal…
Táncoljatok a farsangba’,
de ne a rókával!
Nektek pedig, kacsáim,
Gilisztát kívánok…
Telistele legyen vele
Az útszéli árok.
Olyan hosszú legyen, hogy
Se hossza, se vége,
Virradattól alkonyatig
Ne bírjatok véle!
Hát neked, cicuskám,
Ugyan mit kívánjak?
Ezer kövér cincogója
Legyen a kamrának!
Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó
Paripám csodaszép pejkó,
ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
nem adom, ha igérsz százat.
Amikor paripám ballag,
odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
odanéz a nap is százszor.
Osvát Erzsébet: Megszökött egy kiscsikó
Halihó! Halihó!
Megszökött egy fényes farkú,Selymes szőrű kiscsikó.
Halihó! Halihó!
Édesanyja szemefénye volt az a szép kiscsikó.
Halihó! Halihó!
Körbe-körbe, karikázott a kíváncsi kiscsikó.
Halihó! Halihó!
Nyargalt hegyen, nyargalt völgyön az a szilaj kiscsikó.
Halihó! Halihó!
Mókus, medve mind őt nézte. Bátor volt a kiscsikó.
Halihó! Halihó!
Anyja hívó hangját hallja, megtorpant a kiscsikó.
Halihó! Halihó!
Visszavágtat szélsebesen anyjához a kiscsikó.
Halihó! Halihó!
Mit nyihog a fényes farkú, selymes szőrű kiscsikó?
Azt, hogy itthon lenni jó!
Vasvári István: Tíz kicsi ló
Elindult tíz kicsi ló,
mikor leesett a hó,
mind a tíz, mind a tíz
jókedvű volt: nyihahó!
Átmentek a falvakon,
városokon, hidakon,
mind a tíz, mind a tíz
úgy lépett, mint kisasszony.
Ámde magas hegyekben
rájuk borult az este,
mind a tíz, mind a tíz
a jászolát kereste.
Aztán egyet gondoltak:
gyorsan hazakocogtak,
s most a tíz, mind a tíz
éppen zabot ropogtat.
Szilágyi Domokos: Kot-kot-kot
Kot-kot-kot, nagy titkot mondhatok!
Csip-csip-csip, ugyan mit?
Háp-háp-háp, mondjad hát!
Gá-gá-gá, esküdj rá!
Kár-kár-kár, halljuk már!
Mek-mek-mek, ne ijessz meg!
Be-be-be, ki vele!
Vak-vak-vak, nékem csak!
Mú-mú-mú, szomorú!
Kot-kot-kot, leltem egy kukacot!
Nagy Bandó András: Tanyasi Udvarban
Porzik az udvar, vágtat a pejkó
ott ül a hátát a Zombori Ferkó.
Tarka tehénnek bojtos a farka
reggel a réten a fűbe harapna.
Barna birkának kurta a szava,
bőgne és döfne, ha bárki zavarja.
Béget a bárány, tágas a pajta,
merre kolompol a vén öregapja.
Kisgida szökken, földre lehuppan,
piszkos a lába, már várja a szappan.
Cirmi cicának karmol a körme,
járja a kását csak körbe és körbe.
Vizslakutyuska fekszik az árnyban,
túl meleg van ma a téli kabátban.
Mérges a pulyka, fújja az orrát,
rázza a szárnyát és falja a korpát.
Itt jön a kotlós, száz csibe várja,
mély kas a fészkük és tollpihe párna.
Nyalka kakasnak rőt a taréja,
védi az udvart, ha jönne a héja.
Lúdmama szárnyal, szisszen és tátog,
kisliba gágogat sok butaságot.
Kiskacsa most jön sárpocsolyából,
anyja is megjött már Lengyelországból.

Készítsd el a háziállatokkal kapcsolatos játékokat a gyerekeknek!
Legyél a Játéktár tagja!
Tudd meg, hogy melyek óvodás gyermeked legfontosabb képességei, amelyek fejlődésére szülőként nagyon fontos odafigyelned!
Olvasd el az egyszerű tippeket, amelyeket tehetsz érte a mindennapokban!

szeretném ha Ölbey irén Kendermagos tyúk című verse is listán lenne! Gyermekkori emlékem ez volt az első vers amit megtanultam! 5 évesen Köszönöm