Versek háziállatokról óvodásoknak. A háziállatokkal való ismerkedéshez hozzátartoznak a versek, mondókák, amelyek segítségével szintén új ismeretekhez juthatnak a gyerekek. A háziállatokról szóló versek szemléletesek, hangutánzó, hangfestő szavakat, játékos rímeket is tartalmaznak, amelyek a gyerekek számára érdekesek, újabb- és újabb mondogatásra ösztönzik őket. A verseket, mondókákat olvashatjátok esti mese után is, vagy egy ráérősebb összebújós pihenés alkalmával. A háziállatokkal kapcsolatos további ötleteket ide kattintva találod.

 

Mondókák

 

Kukurikú, Kelemen! Mit leltél a szemeten?

Egy rézgarast, kikeri! Aki kéri, jöjjön ki!

*****

Kukurikú kiskakas, miért vagy olyan tarajas?

Azért vagyok tarajas, mert a nevem kiskakas.

*****

Nagytaréjú kiskakas

nagyot kukorékolgass

hogyha virrad, hajnallik,

mert különben nem hallik.

*****

Tyúkom mondja: koty-koty-koty, gazdasszonykám, gondoskodj!

Azt is mondja: kotkodács, minden napra egy tojás.

*****

Mese, mese, meskete, volt egy tyúkom, fekete.

Ha nem volna fekete, tovább szólna a mese.

*****

Gyertek, gyertek, gyerekek,

a kiscsibék kikeltek.

Kilenc sárga, kilenc tarka,

egyiknek sincs füle, farka.

Anyjuk alá futnak, bújnak,

kiszaladnak, összebújnak.

*****

A kiscsirke nagy buksi, a tojásból most bújt ki.

Bámulja a világot, ő még ilyet nem látott.

 

 

 

Macska fogott egeret, játszott vele eleget.

Mulatott is kedvére, kicsi egér vesztére!

*****

Az én cicám jó kiscica, egerészett az éjszaka.

Szomjas lett a pecsenyére, belebújt a kis bögrébe.

*****

Harangoznak délre, libapecsenyére.

Nincs itthon a gazda, megeszi a macska.

*****

Csontot rágcsál a kutya,

csak úgy csattog a foga.

Cicuska ezt meglátta,

csirkehússal kínálta.

*****

Megy a kutya Szentes felé, lóg a farka ezerfelé.

Limlom lakatos, te leszel a fogó most!

*****

Baktat, kocog a csacsi,

diceg-döcög a kocsi.

*****

Ecske-becske, bakkecske, itt a finom tejecske.

*****

Fölmentem én a mennybe juhokat őrizni,

leesett a csönkös botom, le kell érte menni.

Ling-long, lakatos, eredj ki, te kis piros!

*****

Négy lába van a tehénnek,

ha nem hiszed, szaladj, nézd meg!

Fel út, le út, erre, arra,

szaladj, merre kedved tartja!

 

 

 

 

Osvát Erzsébet: Kakas

 

 

Kikiriki, kakas vagyok.

Korán kezdem el a napot!

Megismertek a hangomról,

cakkos piros tarajamról,

tyúkok között a rangomról!

Kikiriki, kukurikú!

Pontos vagyok, mint az óra,

ébredjetek kakasszóra!

 

 

Gulyás Pál: Kakas

 

Kukorékol már a kakas,

hej, pedig még távol a nap!

Peckesen lép, nap hevíti,

sarkantyúját kifeszíti.

 

Ő az udvar kiskirálya,

forog szeme karikája!

Jár a fák közt, jár a gangon,

férgeket gyűjt szemétdombon.

 

Sose pihen, sose marad:

ideszalad, odaszalad.

Mindig békít, mindig rendez,

mindig csillog, mindig rendes.

 

Néha így szól: “Kot-kot-kot!”

S kikapar egy tökmagot.

 

Osvát Erzsébet: Tyúk

 

 

Tyúkanyó az én nevem.

Csepp csibéim nevelem.

Szárnyam alatt melengetem,

míg csak meg nem nőnek.

Nem adom a szélnek őket,

sem a jégesőnek.

 

Csak a napsugárnak adom,

nála nincs jobb dajka.

Ha ő játszik csibéimmel,

hamar nőnek nagyra! 

Készítsd el a Kiskakas gyémánt félkrajcárja c. meséhez tartozó bábokat!

Legyél a Játéktár tagja!

 

Gazdag Erzsi: A kiskakas rézgarasa

 

Elgurult egy rézgaras.

Fölkapta egy kiskakas.

Ha fölkapta, jól tette,

a bögyébe betette.

 

De a bögye kidobta,

mérges lett a kakasra.

Összeszidta a kakast:

“Búzát adjál, ne garast!”

 

Kiskakas a piacon

búzát vett a garason.

Ezt adta a begyének,

most már békén megélnek.

 

 

Gazdag Erzsi: Az elmaradt vándorút

 

Egy csiribiri kiscsibe

elindult világ végire,

csip-csip, a világ végire.

 

Kérdi a lepke: — Hova mész,

te csiribiri kiscsibe?

— A Köles-hegyre egyenest,

vagyis a világ végire.

 

A köles-hegynek tetején

az aranykakas vára van.

Ott a köles is színarany.

 

S kibújt a kerítés alatt

a csiribiri kiscsibe.

Kibújt, s íziben visszabújt,

szaladt az anyja elibe.

 

Mit gondolt, mit sem útközben

a csiribiri kiscsibe?

Mért ment vissza az anyjához,

s mért nem ment világ végire?

 

Törd a fejed, s ha rájöttél,

írd le e mese végire!

 

 

Móricz Zsigmond: A héja

 

Száll a héja magosan,

földre röppen hamisan.

Tyúk: – Mit akarsz itt, héja?

Héja: – Ások.

Tyúk: – Mit ásol, te héja?

Héja: – Kutat.

Tyúk: – Minek a kút, héja?

Héja: – Víznek.

Tyúk: Minek a víz, héja?

Héja: – Főzni.

Tyúk: – Mit főzöl, te héja?

Héja: – Csirkét.

Tyúk: – A magadét, héja?

Héja: – A tiedet ellopom.

Tyúk: – Anyja vagyok, nem hagyom!

És a héja éhesen,

továbbrepült mérgesen.

 

Osvát Erzsébet: Tyúkanyó és a kiscsibék

 

A sok pelyhes kiscsibe

szalad anyja elibe.

Nevük sincs, ám tyúkanyó

megismeri, ki a jó.

 

Sírnak-rínak a csibék:

– A csúf eső esik még?

Inti őket tyúkanyó: –

Panaszkodni nem való!

 

Esik eső, süt a nap,

búzaszemek dagadnak.

Kukorica nő szépen,

nem éhezünk majd télen!

 

 

Osvát Erzsébet: Kikeltek a kiskacsák

 

Mintha pitypang kelne lábra,

mind eleven, mind oly sárga.

Tojáshéjuk törve-tárva.

Kigurultak a világra.

 

Gazdag Erzsi: Két kiskacsa meg egy tó

 

Hol volt, hol nem a világon,

volt egyszer egy kerek tó.

Két kiskacsa úszkált benne,

egyik ében, másik hó.

 

Szólt az egyik: – Ez a tó

selyembölcső, ringató.

Mond a másik: – Inkább asztal,

jó falattal itt marasztal.

 

Mosolyog a tó: hallgatja,

két kiskacsa mit beszél.

Fényes tükrét előkapja,

fehér fodrát igazgatja:

összeborzolta a szél.

 

 

 

Osvát Erzsébet: Tyúkanyó kacsái

 

Kendermagos tyúkanyó tojásokon ül.

Kikelő csepp csibéinek előre örül.

 

Repedeznek a tojások, bújik, bújik már…

Egy kis kacsa, két kis kacsa… Tyúkanyó csak vár,

 

hátha egy pár pelyhes csibe előbújik még.

De bizony a többiek is kacsák, nem csibék.

 

– Kacsatojást tettek alám, kacsát keltettem.

Sebaj, leszek én az anyjuk, mind felnevelem!

 

Tollasodnak a csepp kacsák, karban mondják, háp!

Sétálgatnak sárban, porban mindig mezítláb.

 

Kacsastrand a kerek tónál, most mind odatart.

Megfürödnek, messze úsznak. Hol van már a part?!

 

Kendermagos tyúkanyó a tóparton áll.

Kiskacsáit, jaj, de félti, egyre kotkodál.

 

Osvát Erzsébet: Pulyka

 

Ez a pulyka fehér pulyka,

piros tarajos.

Ha csúfolják, akkor bizony

nagyon haragos.

Kispulykáit a széltől is

védi mamájuk.

És azt hiszi az udvaron

nincsen szebb náluk.

 

Kányádi Sándor: Pulyka szégyen

 

Iskolába jár a pulyka,

de az esze nagyon kurta.

Sose tudja, mert nem figyel,

azt amiből felelni kell.

És még ő dúl-fúl, sistereg,

pukkadozik, majd szétreped.

Lebernyegje irul-pirul:

most már csak azért se tanul.

Ha ez így megy – szégyenszemre –,

nem járhat majd egyetemre

 

Osvát Erzsébet: Zenebona, riadalom

 

Hű, mekkora riadalom

van a baromfiudvaron!

Csirke, kacsa, liba, pulyka

mind egyszerre fújja, fújja:

– Csip-csip, gá-gá, kru-kru-kru!

Kérdi tőlük egy varjú:

– Kár, kár, mért e riadalom,

zenebona az udvaron?

Meg is tudta csakhamar,

hogy ezt a nagy zűrzavart,

riadalmat mi okozta:

egy kék pettyes futball-labda

pottyant be a kerítésen,

és az udvar szárnyas népe

rikoltozott ijedtében.

Nem tudta, hogy mire vélje.

Itt van tán a világ vége?!

 

Pósa Lajos: Juhászbojtár

 

Juhászbojtár őrzi nyáját,

fújja, fújja furulyáját.

Szépen szól a furulyája,

a madár is hallgat rája.

 

Föltetszett az esti csillag,

juhászbojtár haza ballag.

Maga előtt hajtja nyáját,

fújja, fújja furulyáját.

 

Móricz Zsigmond: Iciri-piciri

 

Ajaj, hol volt hol nem…

Volt egyszer egy iciri piciri házacska;

Ott lakott egy iciri piciri kis macska.

Volt annak két iciri piciri kis ökre,

Rákaptak egy iciri piciri kis tökre.

Csizmát húz az iciri piciri kis macska,

Hová lett az iciri piciri barmocska:

Bejárja az iciri piciri kis erdőt

S nem leli az iciri piciri tekergőt.

Bejárja az iciri piciri kaszálót,

S nem látja az iciri piciri kószálót.

Rátalál egy iciri piciri kis tökre,

Bánatában iciri picirit meglökte.

Felfordult az iciri piciri tököcske,

Benne a két iciri piciri ökröcske.

Megörült két iciri piciri ökrének:

Vége van az iciri piciri mesének!

 

Ezt a mesét könnyen el is bábozhatjátok a gyerekekkel! A Játéktárban várnak rád a meséhez tartozó szereplők és a háttér, amit egyszerűen csak ki kell nyomtatnod. Nézd meg, milyen egyszerű elkészíteni! A Játéktárhoz szóló előfizetést itt tudod megvásárolni.

 

 

Nemes Nagy Ágnes: Tarka ló

 

Ment az utcán tarka ló.

Barna-fehér volt a ló,

fényes nyaka, fényes feje,

mint héjából most-kibújt

barna-fehér vadgesztenye.

Mentem volna eléje,

elmaradtam mögéje,

barna-fehér sálja volt

(úgy értem, hogy sörénye).

 

Csoóri Sándor: Csetneki

 

Hosszú nyakú Csetneki

sánta lovát csetleti.

Csetleti, botlatja,

lódoktorhoz vontatja.

 

Kóc a kötőfék,

szakad szét,

püff neki:

sárba csöppen Csetneki.

 

Osvát Erzsébet: Ló

 

Sörényem hosszú, borbély nem bántja,

farkamat a szél meg-megcibálja.

Abrakot eszem, vágtatok fürgén,

a fél világot átalrepülném.

Szép szilaj csikóm a büszkeségem,

futni tanítom a tágas réten.

S ha megnő, talán utol sem érem.

 

 

Gazdag Erzsi: Árva csacsi

 

Egy csacsi az utat rója.

Nincs gazdája, gondozója.

Elfogyott az eledele,

ha nem talál, mi lesz vele?

Búsan kocog, nagy a sár.

A nyárnak hűlt helye már.

 

Egyszer látja, bogáncs, dudva

hajlik ki az országútra.

Felvidul a csacsi képe,

lesz már finom csemegéje!

Ropogtatja, rop-rop-rop,

Esik eső, kop-kop-kop.

 

Árva csacsi ázik-fázik,

i-á, i-á, nagyot ásít.

Jóllakott, hát keresett

feje fölé fedelet.

Bánja is már, ha esik!

Elbóbiskol reggelig

 

Osvát Erzsébet: Szamár

 

A szamár, a szamár:

i-á, i-á, kiabál.

Kiskorában így tanulta,

azóta is folyton fújja.

I-á, i-á, – azt jelenti

csacsinyelven: kérek enni!

I-á, i-á, – álmos vagyok,

nagy fülemért ne bántsatok!

Kicsi füllel egy csacsi

hogy is volna valaki!

 

Iványi Mária: Volt egyszer egy kismalac

 

Volt egyszer egy kismalacka,

göndör szőrű, pettyes-tarka.

Pisze volt az orrocskája,

kunkorodott a farkincája.

 

Egyszer ez a kismalacka,

göndör szőrű, pettyes-tarka,

a konyhában – no még ilyet! –

fellökött egy rocska vizet.

 

A gazdaasszony, hogy meglátta,

a szénvonót meglóbálta,

s nagyot ütött. Szerencsére,

csak a malac hűlt helyére.

 

Mert a kövér kismalacka,

göndör szőrű, pettyes-tarka,

úgy elgurult, meg sem állott!

Átgurulta a világot.

 

Gurulna tán most is, hogyha

tegnap vissza nem ért volna.

 De visszaért. – S no még ilyet! –

Megivott egy rocska vizet.

 

Ott szuszog most bent az ólban,

zizegő szalma-csomóban.

Hallgatja a szellő neszét,

s álmodik egy malacmesét.

 

Osvát Erzsébet: Irgum-burgum

 

Göndör-pöndör malacom

megszökött az ólból.

Hej, pedig hogy pátyolgattam,

kapott minden jóból.

 

Azt sem mondta, ég veled,

elmegyek világgá …

A hűtlenje, ha tudná,

sejtené, mi vár rá!

 

Ha éhes lesz, ha szomjas,

majd visszatér hozzám.

Két hunyori szemével

bánatosan néz rám.

 

Szánja-bánja szökését,

de hiába bánja,

irgum-burgum, nem leszek

többé a gazdája!

 

Elcserélem csikóra,

vagy inkább kecskére?!

Talán még egy kisborjút is

adnak majd cserébe.

 

 

Pósa Lajos: A veréb köszöntője

 

Kapta magát egy veréb,

A palánkra szállott, –

S így köszönti az udvaron

az apró jószágot:

 

– Tarka kakas, jó reggelt!

Hallod-e, mit mondok,

Adjon Isten az új évben

magas szemétdombot!

 

Olyan legyen, mint egy vár,

kakaslábon forgó,

Kukorikolj a tetején,

csípjen meg a dongó!

 

Piros orrú libuskák,

Boldog új esztendőt!

Adjon Isten kukoricát,

mindig elegendőt!

 

Nyáron selyem füvecskét

jószagú virággal…

Táncoljatok a farsangba’,

de ne a rókával!

 

Nektek pedig, kacsáim,

Gilisztát kívánok…

Telistele legyen vele

Az útszéli árok.

 

Olyan hosszú legyen, hogy

Se hossza, se vége,

Virradattól alkonyatig

Ne bírjatok véle!

 

Hát neked, cicuskám,

Ugyan mit kívánjak?

Ezer kövér cincogója

Legyen a kamrának!

 

 

Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó

 

Paripám csodaszép pejkó,

ide lép, oda lép, hejhó!

Hegyen át, vizen át vágtat,

nem adom, ha igérsz százat.

 

Amikor paripám ballag,

odanéz valahány csillag.

Amikor paripám táncol,

odanéz a nap is százszor.

 

Osvát Erzsébet: Megszökött egy kiscsikó

 

Halihó! Halihó!
Megszökött egy fényes farkú,Selymes szőrű kiscsikó.

Halihó! Halihó!
Édesanyja szemefénye volt az a szép kiscsikó.

Halihó! Halihó!
Körbe-körbe, karikázott a kíváncsi kiscsikó.

Halihó! Halihó!
Nyargalt hegyen, nyargalt völgyön az a szilaj kiscsikó.

Halihó! Halihó!
Mókus, medve mind őt nézte. Bátor volt a kiscsikó.

Halihó! Halihó!
Anyja hívó hangját hallja, megtorpant a kiscsikó.

Halihó! Halihó!
Visszavágtat szélsebesen anyjához a kiscsikó.

Halihó! Halihó!
Mit nyihog a fényes farkú, selymes szőrű kiscsikó?

Azt, hogy itthon lenni jó!

 

Vasvári István: Tíz kicsi ló

 

Elindult tíz kicsi ló,

mikor leesett a hó,

mind a tíz, mind a tíz

jókedvű volt: nyihahó!

 

Átmentek a falvakon,

városokon, hidakon,

mind a tíz, mind a tíz

úgy lépett, mint kisasszony.

 

Ámde magas hegyekben

rájuk borult az este,

mind a tíz, mind a tíz

a jászolát kereste.

 

Aztán egyet gondoltak:

gyorsan hazakocogtak,

s most a tíz, mind a tíz

éppen zabot ropogtat.

 

Szilágyi Domokos: Kot-kot-kot

 

Kot-kot-kot, nagy titkot mondhatok!

Csip-csip-csip, ugyan mit?

Háp-háp-háp, mondjad hát!

Gá-gá-gá, esküdj rá!

Kár-kár-kár, halljuk már!

Mek-mek-mek, ne ijessz meg!

Be-be-be, ki vele!

Vak-vak-vak, nékem csak!

Mú-mú-mú, szomorú!

Kot-kot-kot, leltem egy kukacot!

Nagy Bandó András: Tanyasi Udvarban

 

Porzik az udvar, vágtat a pejkó

 ott ül a hátát a Zombori Ferkó.

 

 Tarka tehénnek bojtos a farka

 reggel a réten a fűbe harapna.

 

 Barna birkának kurta a szava,

 bőgne és döfne, ha bárki zavarja.

 

 Béget a bárány, tágas a pajta,

 merre kolompol a vén öregapja.

 

 Kisgida szökken, földre lehuppan,

 piszkos a lába, már várja a szappan.

 

 Cirmi cicának karmol a körme,

 járja a kását csak körbe és körbe.

 

Vizslakutyuska fekszik az árnyban,

 túl meleg van ma a téli kabátban.

 

Mérges a pulyka, fújja az orrát,

 rázza a szárnyát és falja a korpát.

 

 Itt jön a kotlós, száz csibe várja,

mély kas a fészkük és tollpihe párna.

 

 Nyalka kakasnak rőt a taréja,

 védi az udvart, ha jönne a héja.

 

 Lúdmama szárnyal, szisszen és tátog,

 kisliba gágogat sok butaságot.

 

 Kiskacsa most jön sárpocsolyából,

 anyja is megjött már Lengyelországból.

 

 

Készítsd el a háziállatokkal kapcsolatos játékokat a gyerekeknek!

Legyél a Játéktár tagja!

Tudd meg, hogy melyek óvodás gyermeked legfontosabb képességei, amelyek fejlődésére szülőként nagyon fontos odafigyelned!

Olvasd el az egyszerű tippeket, amelyeket tehetsz érte a mindennapokban!