Ismerjétek meg a gyerekek legkedvesebb madarait: a gólyát és a fecskét, versek, mondókák segítségével is! A ritmusos, játékos rímeket tartalmazó rövid kis versikéket örömmel mondogatják a gyerekek. Amellett, hogy nyelvi kifejezőkészségük, szókincsük gazdagodik, a versek megerősítik a fecskéről, gólyáról szóló ismereteket is. Olvasgassatok a gólyás, fecskés versekből párat, és tanuljátok meg a nektek legjobban tetszőket!

Mondókák

 

Bújj be, béka a bokorba, erre lépdel most a gólya.

Ha rád talál hosszú csőre, nem mégy többet esküvőre.

*****

Kelep, kelep gólyamadár,

itt van az ősz, elmúlt a nyár.

Elmúlt a nyár, itt van az ősz,

szőlőt őriz most már a csősz.

*****

Villásfarkú kis fecske, kell-e apró legyecske?

Megérett a cseresznye, nem kell nekünk legyecske!

*****

Fecske, fecske, villás fecske,

ide fészkelj, ereszünkre!

*****

Fecskét látok,

szeplőt hányok,

selymet gombolyítok.

*****

Gólya viszi a fiát,

hol felveszi, hol leteszi,

viszi, viszi,

itt leteszi, hopp!

*****

Gólyát látok,

egy lábon állok,

aki nem áll egy lábon,

szamár lesz a nyáron.

*****

Gólya bácsi, kelepelő,

De magas a kéménytető!

*****

Ugyan biza, gólya néni,

miért olyan kényes?

Talán bizony békahúsra

két nap óta éhes?

Békahús, brekeke,

ugyan biza, jó lenne!

****

Éhes volt az öreg gólya,

békát fogni ment a tóra.

Ám a béka sem volt rest,

vízbe ugrott egyenest.

****

Hosszú lábú gólya bácsi,

Mit akar kend vacsorálni?

-Békahúst, brekeke.

Ejnye, bizony jólesne!

– Tessék hát belőle!

Mind elugrik előle.

****

Bújj be, béka a bokorba,

erre lépdel most a gólya!

Ha rád talál hosszú csőre,

nem mégy többet esküvőre!

****

Gólya, gólya, kelep, kelep,

Nagy útra megy, Isten veled.

Isten veled fiúk, lányok,

Kikeletkor visszaszállok!

*****

Hull a dér, hull a dér,

daru, gólya útra kél.

Költöznek a melegre,

napsütéses vidékre.

Ismerjétek meg jobban a fecskéket! Ötleteket ehhez ebben a bejegyzésben találsz, és az alábbi fecskés színezőt is letöltheted!

 

 

Móra Ferenc: Fecskehívogató

 

Villásfarkú fecskemadár,

jaj de régen várunk!

Kis ibolya, szép hóvirág,

kinyílott már nálunk!

 

Fátyolszárnyú kis méhecskék

zúgva-döngve szállnak.

Cifra lepkék, kék legyecskék

ide-oda járnak.

 

Rózsa, rózsa, piros rózsa

nyitogatja kelyhét;

itt a tavasz, lessük, várjuk

a csicsergő fecskét.

 

László Gyula: Tavaszköszöntő

 

Fut a felhő fent az égen,

tavaszi szél hajtja.

Kizöldült a domb oldala,

pelyhedzik a barka.

 

Sürgönydróton fecskék ülnek,

hazajött a gólya:

ereszünknek, kéményünknek

újra van lakója.

 

Csiripelnek, kelepelnek,

köszöntik a tájat:

csöppnyi csermelyt, békás tavat,

országúti fákat,

 

pihenésre nincsen idő,

javítják a fészket.

Szalmaszálat gyűjtögetnek,

s puha tollpihéket.

 

Mentovics Éva: Kisüt a nap

 

Kisüt a Nap, fogy a hó,

eltűnik a takaró.

Illatozik a virág,

zöldbe borul a világ.

 

Füstifecske csicsereg:

– Megjött már a kikelet!

Kelepel a gólya pár:

– Mehetünk a tóra már.

 

 

Osvát Erzsébet: Csivi-csivi, megérkeztünk!

 

-Csivi-csivi, megérkeztünk,

de jó itthon lenni már!

Így csicsergett boldogan

egy kedves, kicsi fecskepár.

 

Felkeresték azt a házat,

hol a régi fészkük volt.

Ám a régi fészek helyén

nem maradt, csak egy csúf folt.

 

-Ki tehette? – csivitelték

búslakodva a fecskék.

Márta, Miska jó gyerekek,

ők csak le nem verhették.

 

Biztos Lajcsi volt a ludas.

Hányszor bántott már minket.

Féltettük is, óvtuk tőle

pelyhes kicsinyeinket.

 

Nem csüggedt el a fecskepár,

újból munkához látott.

S olyan fészket épített, hogy

ti is megcsodálnátok!

 

Nemsokára három

picinyke fióka

kandikált ki a fészekből

csevegve, csivogva.

 

Azóta lett olyan

vidám a mi házunk.

Nem is lesz, kis fecskék,

bántódástok nálunk!

 

 

 

 

Komjáthy István: A kis fecskék

 

Megjöttek már a kis fecskék,

De jó itthon, csicseregték.

Földre szálltak, vízre szálltak,

kis fészkükre rátaláltak.

 

Gazdag Erzsi: Fecskehíradó

 

Csivit-csivit, zeng a szó.

Szól a fecske-híradó.

Tegnap óta hallgatom;

Behallik az ablakon.

Hajnal óta rákezdte

A fészekben két fecske.

Csak ezt fújja: – Csitt-csivitt

Itt a tavasz, itt van, itt!

 

Nemes Nagy Ágnes: Lila fecske

 

Piros dróton ült a fecske,

piros dróton lila folt,

mert a fecske lila volt.

Ült a dróton egymagában,

ibolyaszín kiskabátban,

lila volt a háta, szárnya,

földre hullott lila árnya,

gyufa-vékony, lila lábon

álldogált a piros ágon,

lila volt a szeme csíkja

lila, mint a

lila tinta.

 

Április volt, jött az este,

meg sem mozdult az a fecske.

Április volt, április,

én hagytam ott végül is.

Lila csőr,

lila toll,

most is ott ül valahol

 

Osvát Erzsébet: Fecskefiókák

 

Fejem fölött fecskefészek.

Mint erkélyről ki-kinéznek

a fiókák, anyjuk várva.

Vajon mit hoz vacsorára?

 

Mikor megjön, van vígság fenn!

Tátva csőrét négy eleven

pelyhes fecskefióka –

mint négy tojás, egyforma.

 

Tollasodnak napról napra.

Már mind szárnyát bontogatja.

És egy reggel – nagyot nézek!

 Üres lett a fecskefészek.

 

Fehér Ferenc: Fecske

 

Villás farkú fecske,

gyönge még a teste.

Erőtlen fióka,

tenyerem lakója.

 

Villás farkú fecske,

repülsz te még messze,

Szállni fogsz az égbe…

Ha szeretsz, majd nézz le!

 

Pósa Lajos: Fecskemadárt tudakozom

 

Fecskemadárt tudakozom,

hová készül olyan nagyon?

Csak azt mondja csicseregve:

Szép virágos napkeletre!

 

Kérdezem a falevelet,

Mért oly sárga? Talán beteg!

Azt feleli a falevél:

Nemsokára viszi a szél!

 

Osvát Erzsébet: Fecskeköltöztető

 

Híre sincs még a hidegnek, hónak,

ám a fecskék azon tanakodnak:

költözzenek, vagy ráérnek holnap?

Az ifjabbak messze repülnének,

maradnának örömest a vének.

 

Osvát Erzsébet: Fecske voltam

 

Azt álmodtam, fecske lettem.

A fecskékkel útra keltem.

Messze-messze szálltunk délnek –

kihallgattam mit beszélnek:

– Két hazánk van – szólt az egyik,

a legislegöregebbik.

 

– Fiaim, majd nemsokára

pillantsatok le a tájra,

mikor virrad, meglátjátok

azt a másik, szép hazátok,

ahol kékebb az ég kékje,

fényesebb a napnak fénye.

 

És repültem, és repültem.

Mint óriás rét fölöttem,

terült el az égbolt kéken,

a szikrázó napsütésben.

 

Felébredtem és mit láttam?

Ezer fecskét vonulásban.

Vonultak a fecskék délnek.

Csak vonultak, nem beszéltek.

 

 

Palotai Gyöngyvér: Mondóka

 

Hosszú lábú gólya

Álldogál a tóba!

Csőre ki se látszik,

Békát vacsorázik.

 

Déne György: Gólya

 

Láp közepén áll a gólya,

csitteg-csattog tilolója,

tolla szürke, csőre veres,

csíkot kutat, békát keres.

 

 

Udud István: Lápvilág

(részlet)

 

Én vagyok a Kelep Elek,

kéményeken kelepelek.

Eső esik, akkor ázom,

békát, szöcskét vacsorázom

 

Békás tóra gólya szállt

 

Békás tóra gólya szállt,

Kerek tóba besétált.

Hajlottak a fűszálak,

Intettek a békának:

 

Béka vigyázz!

Ki ne bújj!

Guggolj le és lapulj!

De a béka nem ügyelt,

Intő szóra nem figyelt,

Kiugrott a tópartra,

Hamm, a gólya bekapta!

 

Gazdag Erzsi: A gólya

 

Ideteszek egy kis pontot.

Köré karikát rajzolok.

Két szál zsinórt lelógatok.

Mi lesz ebből, még nem tudod?

Zsinór alján tojáshas.

Jaj! De nagyon begyes has!

A két lába hurkapálca.

Belegázol a mocsárba.

Rajzolj rá még valamit!

Hosszú csőre hiányzik.

Ezzel bizony békát keres.

Ugorj el mert mindjárt megesz!

Hamm!

 

Pósa Lajos: Gólya

 

Gólya, gólya, kelepelő,

De magas a kéménytető!

Szeretem én a magasat,

Belátom a nádas tavat.

Délibábos nagy rónát,

Bólingató vadrózsát.

 

Zelk Zoltán: Gólyamadár, gólyahír

 

Tudjátok-e, mi a hír?

Kinyílott a gólyahír!

Gólyahír virít a réten,

gólya repül fenn, a légben.

 

Most jött a tengeren túlról,

Afrikából, messzi útról,

nincs a vállán tarisznyája,

ezért nincs is vacsorája.

 

No de azért majd csak akad,

hogyha talál egy mocsarat,

szegény békák bánatára

lesz bőséges vacsorája.

 

Tudjátok-e, mi a hír?

Kinyílott a gólyahír!

A rét mellett, egy kis tóba’

békacombot tart a gólya.

 

 

 

Buda Ferenc: Fűzfa, gólya, béka

 

Hajlik a fűzfa, földig fátyol,

Gólya a vízben térdig lábol.

Most idepillant, most odanéz,

Csőribe’ máris a békavitéz.

 

 

Zelk Zoltán: Gólya, gólya

 

Gólya, gólya, hosszúláb,

hol kezdődik a világ?

– A tó szélén ring a nád,

ott kezdődik a világ…

 

Gólya, gólya, hosszúláb,

hol ér véget a világ?

– Ha az a tó enni ád,

egy tóból áll a világ.

 

Osvát Erzsébet: Gólya

 

Kelep! Kelep! – kelepel egy gólyapár.

Fészkük felé jó falattal

száll, száll, száll.

Három éhes fiókájuk csőrét tátva,

Gólyamamát, Gólyapapát

hazavárja.

 

Donászy Magda: Gólya

 

Híres csizmám piros, kényes.

Nem kefélem, mégis fényes.

Pedig sokszor térdig sár van,

Hol én járok, a mocsárban.

Ha a békák kuruttyolnak,

Vége a jó nyugalomnak.

Erre olyan mérges leszek,

Vacsorára békát eszek.

Úgy köszönök, ha felkelek:

Jó reggelt: kelep, kelep!

 

Osvát Erzsébet: Gólya a réten

 

Tágas réten egymagába,

mintha volna rét királya,

fehér tollú gólya lépked –

keres, kutat eleséget

két éhes kis kelepének.

Csőrében a csemegével

nagykevélyen tekint széjjel.

Egy szarkaláb mosolyog rá

kék szemével.

 

 

Csanádi Imre: Boglyázó

 

Érik a fű,

vágják rendre,

rend szénából

kis petrence,

petrencéből

kerek boglya…

Mit látsz róla,

öreg gólya?

Tücsköt,

bogarat –

neked is jut, ha marad!

 

Bakó László: Siess, siess, gólyamama

 

Siess, siess, gólyamama,

elszalad a jó vacsora:

beleugrál mind a tóba

a sok fürge béka-koma.

Gólyamama ezt se bánja,

hosszú nyaka, hosszú lába,

egyet-kettőt lép a tóba-

s már a békát meg is fogta.

Viszi is már a fészkére,

kis gólyáknak örömére.

 

 

Szalai Borbála: A gólya csizmája

 

Jaj, de csinos,

de szép piros

a gólya csizmája!

Mért megy benne

térdig bele

pocsolyába, sárba?!

– Sose bánjad

a csizmámat! –

feleli a gólya.

– Minden este

szép fényesre

mosom én a tóban!

 

 

Mentovics Éva: A sérült gólya

 

Fáj  a torka a gólyának,

nekiszállt egy csipkeágnak.

A tövise jól megbökte,

így a nyaka be van kötve.

Szól a társa: – Kelep, kelep,

kedves Elek, mi lett veled?

– Ne is kérdezd, drága Réka…

kuncog rajtam minden béka.

Meglátják a tarka sálat,

már messziről hahotáznak.

Ételt kíván éhes begyem.

Sérült gólya ne is egyen?

– Ne szomorkodj, drága Elek!

Hozok néhány békát neked.

Ha lekerül tarka sálad,

visszaadod – majd vasárnap.

 

Péter Erika: Őszidő

 

Iriggyé sárgultak

reggel a levelek,

fészkén a gólyát

hiába keresed!

Afrika felé tart,

félúton, szegény,

ökörnyál szárnyal

a tollpihe helyén.

 

Zelk Zoltán: Levél

 

Nézzétek csak, mit hoz a szél,

nem akármilyen falevél:

nem itten hullt le a fáról,

gólya küldi Afrikából.

Gólya küldi a levelet,

szél leejti falu felett,

füstölgő kémény felkapja,

gólyaírást elolvassa.

A levélben mi is lehet?

Elmondom én, figyeljetek:

“Megérkeztem Afrikába,

örök napsütés honába.

Mégis, mégis csak azt várom:

az idő tavaszra váljon,

kis falumba visszatérjek,

kéménytetőn rakjak fészket.”

 

Tordon Ákos: Búcsúzik a gólya

 

Búcsúzik a gólya,

Mocsarak lakója,

Holnap indul napkeletre,

Egyiptomba, napmelegre.

De visszajön majd kikeletre,

Átrepül a nagy tengeren,

És Afrikából itthon terem.

Fészke hazavárja,

Nálunk a hazája.

 

Ismerkedjetek meg a gólyával játékosan! Ötleteket ebben a bejegyzésben találsz hozzá!