Ismerjétek meg a gyerekek legkedvesebb madarait: a gólyát és a fecskét, versek, mondókák segítségével is! A ritmusos, játékos rímeket tartalmazó rövid kis versikéket örömmel mondogatják a gyerekek. Amellett, hogy nyelvi kifejezőkészségük, szókincsük gazdagodik, a versek megerősítik a fecskéről, gólyáról szóló ismereteket is. Olvasgassatok a gólyás, fecskés versekből párat, és tanuljátok meg a nektek legjobban tetszőket!
Mondókák
Bújj be, béka a bokorba, erre lépdel most a gólya.
Ha rád talál hosszú csőre, nem mégy többet esküvőre.
*****
Kelep, kelep gólyamadár,
itt van az ősz, elmúlt a nyár.
Elmúlt a nyár, itt van az ősz,
szőlőt őriz most már a csősz.
*****
Villásfarkú kis fecske, kell-e apró legyecske?
Megérett a cseresznye, nem kell nekünk legyecske!
*****
Fecske, fecske, villás fecske,
ide fészkelj, ereszünkre!
*****
Fecskét látok,
szeplőt hányok,
selymet gombolyítok.
*****
Gólya viszi a fiát,
hol felveszi, hol leteszi,
viszi, viszi,
itt leteszi, hopp!
*****
Gólyát látok,
egy lábon állok,
aki nem áll egy lábon,
szamár lesz a nyáron.
*****
Gólya bácsi, kelepelő,
De magas a kéménytető!
*****
Ugyan biza, gólya néni,
miért olyan kényes?
Talán bizony békahúsra
két nap óta éhes?
Békahús, brekeke,
ugyan biza, jó lenne!
****
Éhes volt az öreg gólya,
békát fogni ment a tóra.
Ám a béka sem volt rest,
vízbe ugrott egyenest.
****
Hosszú lábú gólya bácsi,
Mit akar kend vacsorálni?
-Békahúst, brekeke.
Ejnye, bizony jólesne!
– Tessék hát belőle!
Mind elugrik előle.
****
Bújj be, béka a bokorba,
erre lépdel most a gólya!
Ha rád talál hosszú csőre,
nem mégy többet esküvőre!
****
Gólya, gólya, kelep, kelep,
Nagy útra megy, Isten veled.
Isten veled fiúk, lányok,
Kikeletkor visszaszállok!
*****
Hull a dér, hull a dér,
daru, gólya útra kél.
Költöznek a melegre,
napsütéses vidékre.
Ismerjétek meg jobban a fecskéket! Ötleteket ehhez ebben a bejegyzésben találsz, és az alábbi fecskés színezőt is letöltheted!
Móra Ferenc: Fecskehívogató
Villásfarkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!
Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.
Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük, várjuk
a csicsergő fecskét.
László Gyula: Tavaszköszöntő
Fut a felhő fent az égen,
tavaszi szél hajtja.
Kizöldült a domb oldala,
pelyhedzik a barka.
Sürgönydróton fecskék ülnek,
hazajött a gólya:
ereszünknek, kéményünknek
újra van lakója.
Csiripelnek, kelepelnek,
köszöntik a tájat:
csöppnyi csermelyt, békás tavat,
országúti fákat,
pihenésre nincsen idő,
javítják a fészket.
Szalmaszálat gyűjtögetnek,
s puha tollpihéket.
Mentovics Éva: Kisüt a nap
Kisüt a Nap, fogy a hó,
eltűnik a takaró.
Illatozik a virág,
zöldbe borul a világ.
Füstifecske csicsereg:
– Megjött már a kikelet!
Kelepel a gólya pár:
– Mehetünk a tóra már.
Osvát Erzsébet: Csivi-csivi, megérkeztünk!
-Csivi-csivi, megérkeztünk,
de jó itthon lenni már!
Így csicsergett boldogan
egy kedves, kicsi fecskepár.
Felkeresték azt a házat,
hol a régi fészkük volt.
Ám a régi fészek helyén
nem maradt, csak egy csúf folt.
-Ki tehette? – csivitelték
búslakodva a fecskék.
Márta, Miska jó gyerekek,
ők csak le nem verhették.
Biztos Lajcsi volt a ludas.
Hányszor bántott már minket.
Féltettük is, óvtuk tőle
pelyhes kicsinyeinket.
Nem csüggedt el a fecskepár,
újból munkához látott.
S olyan fészket épített, hogy
ti is megcsodálnátok!
Nemsokára három
picinyke fióka
kandikált ki a fészekből
csevegve, csivogva.
Azóta lett olyan
vidám a mi házunk.
Nem is lesz, kis fecskék,
bántódástok nálunk!
Készítsd el a
madarakkal
kapcsolatos
nyomtatható
játékokat
a gyerekeknek!
Komjáthy István: A kis fecskék
Megjöttek már a kis fecskék,
De jó itthon, csicseregték.
Földre szálltak, vízre szálltak,
kis fészkükre rátaláltak.
Gazdag Erzsi: Fecskehíradó
Csivit-csivit, zeng a szó.
Szól a fecske-híradó.
Tegnap óta hallgatom;
Behallik az ablakon.
Hajnal óta rákezdte
A fészekben két fecske.
Csak ezt fújja: – Csitt-csivitt
Itt a tavasz, itt van, itt!
Nemes Nagy Ágnes: Lila fecske
Piros dróton ült a fecske,
piros dróton lila folt,
mert a fecske lila volt.
Ült a dróton egymagában,
ibolyaszín kiskabátban,
lila volt a háta, szárnya,
földre hullott lila árnya,
gyufa-vékony, lila lábon
álldogált a piros ágon,
lila volt a szeme csíkja
lila, mint a
lila tinta.
Április volt, jött az este,
meg sem mozdult az a fecske.
Április volt, április,
én hagytam ott végül is.
Lila csőr,
lila toll,
most is ott ül valahol
Osvát Erzsébet: Fecskefiókák
Fejem fölött fecskefészek.
Mint erkélyről ki-kinéznek
a fiókák, anyjuk várva.
Vajon mit hoz vacsorára?
Mikor megjön, van vígság fenn!
Tátva csőrét négy eleven
pelyhes fecskefióka –
mint négy tojás, egyforma.
Tollasodnak napról napra.
Már mind szárnyát bontogatja.
És egy reggel – nagyot nézek!
Üres lett a fecskefészek.
Fehér Ferenc: Fecske
Villás farkú fecske,
gyönge még a teste.
Erőtlen fióka,
tenyerem lakója.
Villás farkú fecske,
repülsz te még messze,
Szállni fogsz az égbe…
Ha szeretsz, majd nézz le!
Pósa Lajos: Fecskemadárt tudakozom
Fecskemadárt tudakozom,
hová készül olyan nagyon?
Csak azt mondja csicseregve:
Szép virágos napkeletre!
Kérdezem a falevelet,
Mért oly sárga? Talán beteg!
Azt feleli a falevél:
Nemsokára viszi a szél!
Osvát Erzsébet: Fecskeköltöztető
Híre sincs még a hidegnek, hónak,
ám a fecskék azon tanakodnak:
költözzenek, vagy ráérnek holnap?
Az ifjabbak messze repülnének,
maradnának örömest a vének.
Osvát Erzsébet: Fecske voltam
Azt álmodtam, fecske lettem.
A fecskékkel útra keltem.
Messze-messze szálltunk délnek –
kihallgattam mit beszélnek:
– Két hazánk van – szólt az egyik,
a legislegöregebbik.
– Fiaim, majd nemsokára
pillantsatok le a tájra,
mikor virrad, meglátjátok
azt a másik, szép hazátok,
ahol kékebb az ég kékje,
fényesebb a napnak fénye.
És repültem, és repültem.
Mint óriás rét fölöttem,
terült el az égbolt kéken,
a szikrázó napsütésben.
Felébredtem és mit láttam?
Ezer fecskét vonulásban.
Vonultak a fecskék délnek.
Csak vonultak, nem beszéltek.
Pálvölgyi Pál: A fecske búcsúja
Egy kis fecske egyik este,
mikor megtért az ereszre,
keservesen csicseregte:
„Szeptemberben e berekben
nincsen fecske élelem.
El kell mennem, mert a hideg
ellenségem énnekem.
Megígérem, tél végével,
ha megjön a kikelet
és elűzi a telet,
itt leszek az eresz szélén
és a puha fészek mélyén
kis fecskéket
nevelgetek.
Készíts
gólyás
játékokat!
Legyél a Játéktár tagja!
Palotai Gyöngyvér: Mondóka
Hosszú lábú gólya
Álldogál a tóba!
Csőre ki se látszik,
Békát vacsorázik.
Dénes György: Gólya
Láp közepén áll a gólya,
csitteg-csattog tilolója,
tolla szürke, csőre veres,
csíkot kutat, békát keres.
Jánky Béla: Szól a gólya
Szól a gólya: – kelep, kelep,
nem várom be itt a telet.
Ha maradok, ha bevárom,
ki kelepel majd a nyáron?
Udud István: Lápvilág
(részlet)
Én vagyok a Kelep Elek,
kéményeken kelepelek.
Eső esik, akkor ázom,
békát, szöcskét vacsorázom
Békás tóra gólya szállt
Békás tóra gólya szállt,
Kerek tóba besétált.
Hajlottak a fűszálak,
Intettek a békának:
Béka vigyázz!
Ki ne bújj!
Guggolj le és lapulj!
De a béka nem ügyelt,
Intő szóra nem figyelt,
Kiugrott a tópartra,
Hamm, a gólya bekapta!
Gazdag Erzsi: A gólya
Ideteszek egy kis pontot.
Köré karikát rajzolok.
Két szál zsinórt lelógatok.
Mi lesz ebből, még nem tudod?
Zsinór alján tojáshas.
Jaj! De nagyon begyes has!
A két lába hurkapálca.
Belegázol a mocsárba.
Rajzolj rá még valamit!
Hosszú csőre hiányzik.
Ezzel bizony békát keres.
Ugorj el mert mindjárt megesz!
Hamm!
Bartos Erika: Kelepelő
Kelep-kelep, kéményünkön
kelepel a gólya.
Éhes már a fészekben a
négy gólyafióka.
Kelep-kelep gólyaszülők
vigyázzák a fészket,
etetik a fiókákat,
sorra mind a négyet.
Kelep-kelep, felnő a négy
pelyhes tollú jószág,
Várja már a gólyákat egy
napsütötte ország.
Kelep-kelep, itt van az ősz,
nekivágnak délnek,
visszatérnek tavasszal,
ha vége már a télnek!
Pósa Lajos: Gólya
Gólya, gólya, kelepelő,
De magas a kéménytető!
Szeretem én a magasat,
Belátom a nádas tavat.
Délibábos nagy rónát,
Bólingató vadrózsát.
Zelk Zoltán: Gólyamadár, gólyahír
Tudjátok-e, mi a hír?
Kinyílott a gólyahír!
Gólyahír virít a réten,
gólya repül fenn, a légben.
Most jött a tengeren túlról,
Afrikából, messzi útról,
nincs a vállán tarisznyája,
ezért nincs is vacsorája.
No de azért majd csak akad,
hogyha talál egy mocsarat,
szegény békák bánatára
lesz bőséges vacsorája.
Tudjátok-e, mi a hír?
Kinyílott a gólyahír!
A rét mellett, egy kis tóba’
békacombot tart a gólya.
Buda Ferenc: Fűzfa, gólya, béka
Hajlik a fűzfa, földig fátyol,
Gólya a vízben térdig lábol.
Most idepillant, most odanéz,
Csőribe’ máris a békavitéz.
Zelk Zoltán: Gólya, gólya
Gólya, gólya, hosszúláb,
hol kezdődik a világ?
– A tó szélén ring a nád,
ott kezdődik a világ…
Gólya, gólya, hosszúláb,
hol ér véget a világ?
– Ha az a tó enni ád,
egy tóból áll a világ.
Osvát Erzsébet: Gólya
Kelep! Kelep! – kelepel egy gólyapár.
Fészkük felé jó falattal
száll, száll, száll.
Három éhes fiókájuk csőrét tátva,
Gólyamamát, Gólyapapát
hazavárja.
Donászy Magda: Gólya
Híres csizmám piros, kényes.
Nem kefélem, mégis fényes.
Pedig sokszor térdig sár van,
Hol én járok, a mocsárban.
Ha a békák kuruttyolnak,
Vége a jó nyugalomnak.
Erre olyan mérges leszek,
Vacsorára békát eszek.
Úgy köszönök, ha felkelek:
Jó reggelt: kelep, kelep!
Osvát Erzsébet: Gólya a réten
Tágas réten egymagába,
mintha volna rét királya,
fehér tollú gólya lépked –
keres, kutat eleséget
két éhes kis kelepének.
Csőrében a csemegével
nagykevélyen tekint széjjel.
Egy szarkaláb mosolyog rá
kék szemével.
Készítsd el az állatos csoportosító játékot a gyerekeknek!
Legyél a Játéktár tagja!
Csanádi Imre: Boglyázó
Érik a fű,
vágják rendre,
rend szénából
kis petrence,
petrencéből
kerek boglya…
Mit látsz róla,
öreg gólya?
Tücsköt,
bogarat –
neked is jut, ha marad!
Bakó László: Siess, siess, gólyamama
Siess, siess, gólyamama,
elszalad a jó vacsora:
beleugrál mind a tóba
a sok fürge béka-koma.
Gólyamama ezt se bánja,
hosszú nyaka, hosszú lába,
egyet-kettőt lép a tóba-
s már a békát meg is fogta.
Viszi is már a fészkére,
kis gólyáknak örömére.
Szalai Borbála: A gólya csizmája
Jaj, de csinos,
de szép piros
a gólya csizmája!
Mért megy benne
térdig bele
pocsolyába, sárba?!
– Sose bánjad
a csizmámat! –
feleli a gólya.
– Minden este
szép fényesre
mosom én a tóban!
Mentovics Éva: A sérült gólya
Fáj a torka a gólyának,
nekiszállt egy csipkeágnak.
A tövise jól megbökte,
így a nyaka be van kötve.
Szól a társa: – Kelep, kelep,
kedves Elek, mi lett veled?
– Ne is kérdezd, drága Réka…
kuncog rajtam minden béka.
Meglátják a tarka sálat,
már messziről hahotáznak.
Ételt kíván éhes begyem.
Sérült gólya ne is egyen?
– Ne szomorkodj, drága Elek!
Hozok néhány békát neked.
Ha lekerül tarka sálad,
visszaadod – majd vasárnap.
Péter Erika: Őszidő
Iriggyé sárgultak
reggel a levelek,
fészkén a gólyát
hiába keresed!
Afrika felé tart,
félúton, szegény,
ökörnyál szárnyal
a tollpihe helyén.
Zelk Zoltán: Levél
Nézzétek csak, mit hoz a szél,
nem akármilyen falevél:
nem itten hullt le a fáról,
gólya küldi Afrikából.
Gólya küldi a levelet,
szél leejti falu felett,
füstölgő kémény felkapja,
gólyaírást elolvassa.
A levélben mi is lehet?
Elmondom én, figyeljetek:
„Megérkeztem Afrikába,
örök napsütés honába.
Mégis, mégis csak azt várom:
az idő tavaszra váljon,
kis falumba visszatérjek,
kéménytetőn rakjak fészket.”
Tordon Ákos: Búcsúzik a gólya
Búcsúzik a gólya,
Mocsarak lakója,
Holnap indul napkeletre,
Egyiptomba, napmelegre.
De visszajön majd kikeletre,
Átrepül a nagy tengeren,
És Afrikából itthon terem.
Fészke hazavárja,
Nálunk a hazája.
Ismerkedjetek meg a gólyával játékosan! Ötleteket ebben a bejegyzésben találsz hozzá!
Nézd meg a gólyákkal, fecskékkel kapcsolatos
összes ötletet!
Tudd meg, hogy melyek óvodás gyermeked legfontosabb képességei, amelyek fejlődésére szülőként nagyon fontos odafigyelned!
Olvasd el az egyszerű tippeket, amelyeket tehetsz érte a mindennapokban!