Barion Pixel

Mondókák

 

Jákobnak volt hat fia,

mind a hat csizmadia.

Simi, Samu, Sámuel,

Dini, Dani, Dániel.

*****

Kaszálj, Pista, kalapálj,

holnap délig meg ne állj!

*****

Molnár mester malmában

meg se mukkan magában.

Szomorkodik, nem mulat,

üresen jár a garat.

*****

Fát vágok, fát,

de micsoda fát?

Régi rakottyát,

száraz venyigét,

fogadjunk egy icce borba,

hogy ez tizenhét!

*****

Fölmentem én a mennybe

juhokat őrizni,

leesett a csönkös botom,

le kell érte menni.

Ling-long, lakatos,

eredj ki, te kis piros!

*****

Én vagyok az erdők ácsa,

akinek van kalapácsa.

Inc-pinc, palavinc,

te vagy odakint!

*****

Kéményseprőt látok,

szerencsét találok!

 

Nemes Nagy Ágnes: Kukások

 

Megjöttek a kukások,

narancssárga ruhások.

Narancsszín a kocsijuk,

attól döng a kocsiút.

Döng a kocsi, dörömböl,

nagy vödröket kihörpöl,

csörög, röfög az egész

állatkerti etetés.

Itt a sárga víziló,

eteti az ápoló.

 

Kerék Imre: Hej, te kovács, kovácsom

 

Hej, te kovács, kovácsom!

Ügyes vagy-e, hadd látom!

Parázsevő táltosomat

patkoltatni kívánom.

 

Hej kovács, koromszemű,

duhogjon a fújtató.

Táltos lovam táncos lábán

a Hold legyen a patkó.

 

Lányszemek káprázzanak,

amerre én nyargalok.

Patkószögnek a Tejútról

kalapálj rá csillagot!

 

Weöres Sándor: Dolgozók

 

Télen-nyáron fuvaroz a Márton,

erdőn-völgyön vonatoz a Pál,

Jankó buzgón szegecsel a gyárban,

jó csizmákat Feri kalapál.

 

Új lisztből süt kenyeret a Borcsa,

gyárban vásznat szövöget Ilók,

Zsuzskáéknál csattog az olló,

így dolgoznak fürge dolgozók.

 

 

Fazekas Anna: Fűrész, fejsze, kalapács

 

Fűrész, fejsze,

kalapács, kalapács,

fészert eszkábál az ács.

 

Fúró, vasszög,

reszelő, reszelő,

dolgozik a szerelő.

 

Zsömle, teknő,

kiflivég, kiflivég,

friss kenyeret süt a pék.

 

Tejföl, túró,

habarás, habarás,

ebédet főz a szakács.

 

Olló, cérna,

vasaló, vasaló,

nadrágot varr a szabó.

 

Balták, gépek,

kerekek, kerekek,

minden munkát szeretek.

 

 

Készítsd el a foglalkozásokkal kapcsolatos játékokat!

Legyél a Játéktár tagja!

 

Pósa Lajos: Juhászbojtár

 

Juhászbojtár őrzi nyáját,

Fújja, fújja furulyáját.

Szépen szól a furulyája,

A madár is hallgat rája.

 

Feltetszett az esti csillag,

Juhászbojtár haza ballag,

Maga előtt hajtja nyáját,

Fújja, fújja, furulyáját.

 

 

Osvát Erzsébet: Tetőfedő

 

Kilyukadt a cseréptető.

Befedi a tetőfedő.

Vidám legény, dudorász:

– Nem ázik be már a ház.

Bátor legény, nem fél fent.

Úgy jár-kel, mint idelent.

Az antennák nézik őt,

hogy fedi be a tetőt.

Rigók, cinkék megcsodálják.

Ellesik a tudományát.

 

 

Giannai Rodari: A mesterségek színei

 

Én jól tudom, a mesterségek színe sok:

fehérek a péksegédek, inasok,

korán kelnek, madaraknál korábban,

fehérednek a nullásliszt porában.

 

Feketék a kéményseprők egész nap;

kelmefestők szivárványszínt hordanak.

Gyárban a sok esztergályos, lakatos

kék zubbonya, kék nadrágja olajos,

tenyerük meg korom, rozsda lepi be.

 

De aki csak sétafikál, a henye,

kisujját se piszkítja be, úgy lehet,

mestersége mégis a legszennyesebb.

 

A kéményseprők

 

Fehér kéményseprők, tudod mikor járnak?

Csupán hétköznap reggel, azonkívül vasárnap.

És egész héten róják hallgatag

a városokat és a falvakat,

a kunyhót és a felhőkarcolót

a füsttel és korommal harcolók.

Háztetőkön kúsznak, s az utcára leérve

más nem fehérlik rajtuk, csak két szemük fehérje.

 

Drótozni-foltozni

 

Őt verselem, ki foltoz üstöt,

csuporban főzve színezüstöt,

mely gyógyír, balzsam – s ez a lényeg –

a konyha rokkant seregének.

 

Doktora ő a serpenyőknek,

mik lyukasan heverve nyögnek,

professzora a lábasoknak,

keze alatt mind lábadoznak,

míg operálja, reparálja

őket udvari klinikája.

 

Hol a derűs darus ül

 

Ez a vers a magasba repül,

oda, hol a derűs darus ül.

 

A föld alatt örök az éj homálya;

a bányász ott a szén -ereket vájja.

A kéményseprő a kürtők lovagja;

a paraszt a föld hátát hasogatja.

A szerelő villanyoszlopra hág, ha

jó magaslati levegő a vágya.

A háztető a cserepező gondja,

az ember onnan csöpp, akár a hangya.

 

De ahol csak az ég kerekül,

egyedül a derűs darus ül,

a torony-daruban odafenn ugye,

nem szédül ő sohasem.

 

 

Nemes Nagy Ágnes: Bors néni beszélget az aszfaltozókkal

 

Mit csináltok, aszfaltozók,

járda szélét megfoltozók,

mért feküsztök a járdán?

Bizony mondom, ha maradtok,

a szurokba beragadtok.

 

-Nem ragadunk, nem maradunk,

mindjárt tovább araszolunk,

nem ragad már ez a járda,

de meleg még, mint a kályha,

hideg szél van, esőt hozó,

melegszik az aszfaltozó.

 

Ha melegszik, melegedjék,

járdaszélre telepedjék,

dőljön csak a tarisznyára,

melegedjék harisnyába.

 

L. J. Kern: A zsiráf a fényképésznél

 

Fénykép kellett a zsiráfnak,

fényképészhez ment vasárnap.

– Le tud engem fényképezni?

– Kérem!

– Szépen tud ön fényképezni?

– Szépen.

– És a képet most csinálja?

– Nyomban!

– Van-e hozzá masinája?

– Ott van!

– Nem fog a kép elmozdulni?

– Kár izgulni!

– És elférek majd a képen?

– Csak a fele fér rá, kérem.

– S mi lesz a másik felemmel?

– Hát, azt majd külön veszem fel.

– De remélem, nem lesz drága.

– Két kép ára.

– Hátha elférek egy képen!

– Semmiképpen!

– Nos, ha másképpen nem megy: rajta!

Csett: a lába.

Csett: a torka

– Kész!

Fél meg fél az egy egész.

Uram, roppant vonzó rajta!

 

Készíts a gyerekeknek postaládát, és szerszámos-

ládát!

Legyél a Játéktár tagja!

 

 

Weöres Sándor: Tudom én már…

 

Tudom én már, mit csinálok:

üveges-inasnak állok,

apró tükröket csinálok,

annak örülnek a lányok.

 

Tudom én már, mit csinálok:

gerencsér-inasnak állok,

apró babákat csinálok,

azon nevetnek a lányok.

 

Tudom én már, mit csinálok:

asztalos-inasnak állok,

apró ágyakat csinálok,

abban álmodnak a lányok.

 

 

Osvát Erzsébet: A kéményseprő

 

Minden, de minden

fekete rajta:

a ruha, a papucs,

az orra, arca,

fekete fején

a kerek sapka.

Szakasztott olyan, mint egy szerecsen.

Kormot kotor a kéményekben.

Kihalász belőlük

belepottyant rongyot,

szemetet, lim-lomot,

szélsodorta lombot.

Azok biz nem bánnák,

ha nem vennék észre

tüzet csinálnának tüstént

a kéménybe.

Juj, de nagy baj lenne!

A tűz igen falánk.

Egy-kettőre mindent

felhabzsolna a láng:

a tetőt, a szobát,

benne babádat,

mohó éhségében

elnyelné a házat.

De a kéményseprő

nyakon csípi őket

s ellátja a baját

a bajkeverőknek!

 

 

Nemes Nagy Ágnes: Vízimolnár

 

Az én apám vízimolnár.

Mit őröl a vízimolnár?

 

Ő-röl bú-zát,

ő-röl ár-pát,

ő-röl rozsot is,

(ezt lassan őrli)

 

kukoricát,

kukoricát,

kukoricát

(ezt gyorsan őrli)

 

Osvát Erzsébet: Mi leszel, ha nagy leszel?

 

-Mondd csak, Kati mi leszel,

hogyha egyszer nagy leszel?

– Kertész leszek én bizony!

Virágaim gondozom.

Lesz majd rózsám, nefelejcsem,

pirossapkás tulipánom.

Gyöngyvirágom csengettyűi

csengnek majd a virágbálon.

 

-Hát te, Tomi mi leszel,

hogyha egyszer nagy leszel?

– A tengerész bátor, merész.

Száz viharral is szembenéz.

Ring a hajó, viszi messze,

hullámzó kék tengerekre.

Hogyha egyszer nagy leszek,

én biz tengerész leszek!

 

-És te, Panka mi leszel,

hogyha egyszer nagy leszel?

– Kuktáskodom most is már.

Tanúm rá a fakanál.

Kavarok, keverek,

habarok, reszelek.

Elkészül a friss kalács.

Hogy mi leszek? Hát szakács!

 

-Hát te, Tibi, mi leszel,

hogyha egyszer nagy leszel?

– Traktoros! A legszebb pálya!

A traktoros traktorával

a friss földet vígan szántja.

Traktorával széjjeltekint,

sok mindent lát: erdőt, mezőt,

s magasban a kis pacsirtát.

 

-Hát te, Karcsi mi leszel,

hogyha egyszer nagy leszel?

– A kőműves az ám ügyes!

Házat épít, emeletest!

Toronyházat, zöldet, kéket.

Kevés híján égig érnek.

Hogyha egyszer nagy leszek,

én csak kőműves leszek!

 

-Mondd csak, Évi mi leszel,

hogyha egyszer nagy leszel?

-Mi leszek? Hát óvó néni!

Mennyit fogok majd mesélni

mindentudó kiscsikóról,

cukorrá lett lila hóról.

Hogy s mint leltem egy törpére,

ki temérdek kincsét mérte.

Mindig fogok én mesélni.

Bár lennék már óvó néni!

 

-És te, Peti mi leszel,

hogyha egyszer nagy leszel?

– Erdész leszek, erdőben élek.

Senki fiával nem cserélek.

Megvédem majd az állatokat:

a szelíd őzet, szarvasokat.

Málna lesz az eledelem.

Két kicsi bocs játszik velem.

 

-Hát te, Palkó mi leszel,

hogyha egyszer nagy leszel?

– Egy igazi űrhajó

lenne pompás, lenne jó!

Elrepülnék rajta messze,

madarakkal versenyezve.

Csillagokkal barátkoznék,

a Holdon megvacsoráznék.

 

Nincs már nekünk semmi gondunk!

Lesz szakácsunk, traktorosunk,

kőművesünk, tengerészünk,

szorgoskodó kiskertészünk.

Évi lesz az óvó néni,

mennyi mindent fog mesélni!

Peti erdész, farkast kerget,

Palkó űrhajósnak termett.

Kiből mi lesz, kire mi vár?

Tudjuk mi már! Tudjuk mi már!

Nézd meg a foglalkozásokkal kapcsolatos

összes ötletet!

Tudd meg, hogy melyek óvodás gyermeked legfontosabb képességei, amelyek fejlődésére szülőként nagyon fontos odafigyelned!

Olvasd el az egyszerű tippeket, amelyeket tehetsz érte a mindennapokban!