Pósa Lajos: Erdőben
Szép az élet az erdőben ideki,
Kis pajtásom faluvégről gyere ki!
Itt virágzik a kakukkfű, szarkaláb,
Itt nem porzik, puha fűben jár a láb.
Csíz, pintyőke énekelget zöld ágon,
A fekvés is jó alatta zöld ágyon.
Petőfi Sándor: Erdőben (részlet)
Sötétzöld sátoros
Erdőben járok.
Kevély tölgyfák alatt
Szerény virágok.
A fákon madarak,
Virágon méhek.
Ott fönn csattognak, itt
Lenn döngicsélnek.
Osvát Erzsébet: Diófácska
Kertem egyik kedvenc fája
szép, fiatal diófa.
És ennek a diófának
termett kilenc diója.
Esőmosta, napragyogta
egyforma zöld ruhájuk.
A diófa dédelgette,
büszke is volt reájuk.
Nőttek, nőttek, növögettek,
fényesedtek a diók.
Gyönyörködött bennük a kert:
a fák, füvek, víg rigók.
Pálfalvy Nándor: Rügyecske
Kicsi barackfánkon parányi rügyecske
bújt elő az éjjel vidáman nevetve.
Oly kicsike még, hogy látni alig lehet.
mégis itt a tavasz, ha ő reánk nevet.
Nemes Nagy Ágnes: Akácfa
Akácfa, akácfa,
sárga lombot hullató.
Kezemre, kezemre
mintha hullna sárga hó.
Mintha hullna sárga hó,
csakhogy el nem olvadó,
járdaszélen nagy kupacban
színaranyként csillogó.
Hogyha belegázolok,
hogy zizeg és hogy ropog!
Mit csinálsz te? – kérdik.
Járok, járok sárga hóban,
színaranyban térdig.
Készítsd el a madaras-fás mátrix játékot a gyerekeknek!
Legyél a Játéktár tagja!
Varga Erzsébet: Ébred az erdő
Ébred az erdő,
tisztáson csengő
víg zene száll.
Fák karja lassan,
rügye kipattan,
villog a táj.
Szeresd az erdőt,
gyöngysipkás felhőt,
álmodj a rétnek
színes kötényt.
Madárnak házat,
fiának sátrat,
magadnak békés,
boldog jövőt.
Szalai Borbála: Harkály doktor
Lekókadt a lombja
a vén gyertyánfának…
szólni kéne, szólni
a fák orvosának.
Repül is a szarka,
ahogy szárnya bírja,
siet, hogy az orvost
mihamarabb hívja.
Rátalál és mondja:
– Harkály doktor, kérem,
beteg a vén gyertyán
ott az erdőszélen.
Jöjjön velem gyorsan,
nézze meg, mi bántja!
Szegény beteg gyertyán
igen-igen várja…
Indul hát a harkály,
elöl száll a szarka:
– Erre, doktor, erre! –
mondogatja, hajtja.
Elsuhannak fák közt,
bokrok fölött szállnak…
Egy-kettő, és lám, az
erdőszélen járnak.
Itt az öreg gyertyán…
Bágyadt minden ága,
kis madárka fészkét
nem rejti a sátra…
Megszólal a harkály:
– Segítek én menten!
Jó, hogy még időben
hívtak ide engem…
Hangosan kopácsol
harkály doktor csőre…
Mért beteg a gyertyán –
sejti már előre.
Hiszen a fa törzsén
felrepedt a kéreg!
Az alatt lapul most
a bajt hozó féreg!
Harkály doktor tüstént
ki is operálja…
Az öreg fát többé
egy féreg se bántja!…
Feléled a gyertyán,
zöldül minden ága.
Lombja között békén
fészkel a madárka!…
Osvát Erzsébet: Fűzfácska
Hosszú haja földig ér.
Felborzolja déli szél.
Simogatja napsugár.
Tücsök neki muzsikál.
Altatja két madárka.
Elszendereg fűzfácska.
Hold karéj ráragyog.
Csodálják a csillagok.
Donászy Magda: Almafa virága
Virág vagyok én is
Almafa virága
Zöld levelek közül
nézek a világba.
Jaj! Le ne tépjetek
Jaj! Le ne vágjatok!
Hadd teremjen almát
Öreg almafátok.
Veres Csilla: Harkálykopogó
Tavasznak illata leng a levegőben,
harkály kopácsol diófa erdőben.
Éhesen, ázva száll föl a fára,
férgeket keresve koppant nagyot rája.
Dobol a harkály, dalol az erdő,
fák között libeg a tavaszi szellő.
Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél
Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.
Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.
Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel
óriási tenyerével
befödné a fejemet.
Várfalvy Emőke: A fák dala
A nap ebéddel várja őket,
táncol lombukban a szél,
száz évig is türelmesen állnak,
öleli törzsüket a dér.
Suttognak tavasszal, zúgnak ősszel,
nyáron fiókákat nevelnek,
téli álmukban is hallják,
rigóik miket énekeltek.
Virág, gyümölcs az ajándékuk,
friss levegő a sóhajuk,
hagyd élni őket, hol gyökeret vertek,
csak ennyi az óhajuk.
Osvát Erzsébet: A megtréfált fűzfák
Hosszúhajú fűzfák tó tükrébe néznek.
Dalol nekik a víz: – Szépek vagytok, szépek.
De jön a szélvihar, nevet a fűzfákon.
– No ezeket biz’ én menten megtréfálom!
Odafut, a fűzfák bólogatnak büszkén,
de hajukat a szél felborzolja tüstént.
Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van?
Öt ujja van gesztenyefa-levélnek.
Öt ujja van, mint a gyerek kezének.
Öt ujja van? Nem mind olyan.
Legtöbbjének hét ujja van.
Öt ujja, hét ujja,
hozzá még a hátulja.
Készíts őszi faleveleket, terméseket, gyümölcsöket a közös játékhoz!
Legyél a Játéktár tagja!
Donászi Magda: Almafa
Almafa! Almafa!
zöldüljön az ágad!
Vedd magadra
ékes tavaszi ruhádat!
Itasd meg, etesd meg
Mézeddel a méhet!
Zizegje zümmögésük
Új alma – ígéret.
Arany trombitával
Szól a nap az ághoz:
Almafa! Levelezz!
Almafa! Virágozz!
Osvát Erzsébet: Kisbalázs almafái
Kisbalázs áll a fa alatt.
Fején széles szalmakalap,
a kezében alma.
Maga szedte a fáról,
mert nem jött le magától,
bárhogy csalogatta.
Nézi Balázs az almát,
beleharap, de mit lát?!
Sok kis magot, sok kis rabot.
Gondolt Kisbalázs egy nagyot:
megmentette a magokat,
az almába zárt rabokat,
s azon nyomban elültette
kertjükben egy titkos helyre.
Várta, várta,
mikor lesz sok almafája.
Jó meleggel jött a reggel,
a csoda:
kinőtt kilenc almafa.
Törő Zsóka: Gyógyító fák
Ha úgy érzed, erőd fogytán,
Ismerkedjetek játékosan a madarakkal és a fákkal!
Nézd meg a Játéktár játékait!
Tudd meg, hogy melyek óvodás gyermeked legfontosabb képességei, amelyek fejlődésére szülőként nagyon fontos odafigyelned!
Olvasd el az egyszerű tippeket, amelyeket tehetsz érte a mindennapokban!
