Mondókák

 

Éhes volt a róka,

bebújt a tyúkólba.

Elkapták a frakkját,

eltörték a lábát.

****

A rókának nincs nadrágja,

mert a posztó igen drága.

Ha a posztó olcsó volna,

a rókán is nadrág volna.

*****

Jön a róka, ne nézz hátra,

tüzet viszen a markába.

Meg ne fordulj, szépen állj,

mert a róka közel jár!

*****

Tekintetes úr, elszaladt a nyúl!

Ne bántsd fiam, hadd szaladjon,

füves rétre hadd iszkoljon!

****

Nyuszi, nyuszi, nyulacskám,

ne félj tőlem, nincs puskám.

Nincsen nekem egyebem,

csak káposztalevelem.

*****

Aranykertben aranyfa,

aranymókus alatta.

Aranycsengő muzsikál,

pici lányka szundikál.

****

Dirmeg-dörmög a medve,

nincsen neki jókedve.

Alhatnék, mert hideg van,

jó lesz majd a barlangban!

 

Osvát Erzsébet: Mókus a taligán

 

Mókus ül a taligán,

finom mogyorót kínál:

róka kishúgának,

bajszos nyulacskának,

verébnek, cinkének,

totyakos medvének.

Egyik kendőjébe rakja.

Másik menten be is kapja.

Harmadik mancsában tartja.

 

 

Csanádi Imre: Mókuscsalogató

 

Erre csörög a dió,

arra meg a mogyoró, –

mogyoróbokron,

diófán,

mókusfüttyös

domb alján.

 

 

Osvát Erzsébet: Az okoska mókus

 

Andris, Peti mókust fogni

elindultak ketten.

Egy fenyőfa mögé bújtak,

ott guggoltak lesben.

Jött a mókus, egy kis barna.

– Fogjuk meg! – szólt Peti – Rajta!

Csalogatta Peti, Andris,

csörgette a mogyorót.

De a mókus nem ment lépre.

A két gyerek eltűnt végre.

Hazamentek üres kézzel.

Jól aludt a a mókus éjjel.

 

Benedek Elek: A bagoly

 

Uhu, uhu, uhu, huhog bagoly koma,

Lesz-e vajon este finom, jó lakoma?

Nem lát szegény nappal, nagy búsan üldögél,

Tőle ugyan szaladgálhat bátran a kis egér.

 

Node este, hej, haj! Akkor virrad neki,

Sem madár, sem egér most már nem neveti.

Amikor más alszik, vígan lakomázik,

Madárral is, egérrel is, bezzeg csak komázik!

 

 

Osvát Erzsébet: Baglyocska

 

Baglyocska hunyorog.

Fatönkön kuporog.

Nagy fejét forgatja

hol erre, hol arra.

Izeg-mozog-topog.

Top-top-top-top-top-top.

 

Osvát Erzsébet: Minek a medvének bunda?

 

Minek a medvének bunda?

Hisz a telet átalussza.

Bebújik a barlangjába,

A hidegre fittyet hányva.

Mellette a kicsi bocsa,

Vígan horkol a sarokba.

Álmodik jó édes mézről,

Mackók kedvenc ételéről.

Csámcsog hozzá egy kicsit.

Pedig hát ez nem illik.

 

Weöres Sándor: Medve-nóta

 

Kinn voltam a rengeteg erdőn,

Medvét láttam kúszni a lejtőn,

Tíz körömmel másztam a fára,

Megszökött a medve vacsorája.

 

Lompos medve brummogva ballag:

“Mászni könnyű ilyen fiatalnak,

Mennyi szégyen ér most vén-koromba,

Kulloghatok éhesen odumba.”

 

Mackó brummog

Mackó brummog:

– Irgum-burgum,

bundám rongyos,

ez abszurdum!  

feladatok színekről

Ki ette meg a málnát?

Készítsd el a

vershez tartozó

nyomtatható

bábokat,

játékokat!

 

Osvát Erzsébet: Az álomszuszék medvebocs

 

Csikorog a

Tél csizmája.

A bokrokon

semmi málna.

 

Csendes lett az

erdő nagyon.

Nyúl fut át

a fehér havon.

 

Nincs már madár,

ezüst hangú.

– Kár! Kár! – károg

a sok varjú.

 

A fák között

szilaj szél jár.

Nem bóklász a

kicsi bocs már.

 

Barlangjában

békén szuszog.

Nem bántja méh,

sem szúnyog.

 

De jó is az

anyja mellett.

Hozzábújva

melegedhet.

 

Száll szemére

édes álom:

méz csillog egy

kerek tálon.

 

Nyalja a friss

álommézet,

vidám rigófüttyre

ébred.

 

Hallja hangját

a cinkének:

– Bújj ki,

vége már a télnek.

 

 

Weöres Sándor: A medve töprengése

 

Jön a tavasz, megy a tél,

Barna medve üldögél:

– Kibújás vagy bebújás?

Ez a gondom óriás!

 

Ha kibújok, vacogok,

Ha bebújok, hortyogok:

Ha kibújok, jó eszem,

Ha bebújok, éhezem.

 

Barlangból kinézzek-e?

Fák közt szétfürkésszek-e?

Lesz-e málna, odu-méz?

Ez a kérdés de nehéz!

 

 

Hajnal Anna: A náthás medve

 

Őszi eső mikor esik,

sűrű erdő nedvesedik,

ki nem szeret náthát kapni,

erdőbe ne menjen lakni!

Barna medve jól megjárta,

jött egy szél, a fát megrázta,

hogy megázott!

Hogy megfázott!

Zuhannyal zuhant nyakába,

leteperte őt a nátha.

Náthás lett a medve, mérges,

ki ne tudná, hogy mit érez!

Szegény feje,

gőzzel tele,

mint a léggömb ül a nyakán,

ha prüsszent, elszáll talán!

Pedig prüsszög egetverőt,

majdhogy szétviszi az erdőt.

Be is vonul barlangjába,

ezeréves fa odvába.

 

Barlangjában

egymagában

dörmög, morog,

helyben forog,

amit érez, meg nem érti,

mi az, ami torkát sérti.

Szegény orrát

csavargatják,

akárhogy néz,

senkit sem lát!

Hátrál szegény, de hiába,

orrában csak úr a nátha!

Csavargatja,

viszketteti,

szúrkálgatja,

prüsszögteti!

Szegény medve

így járt vele,

jajjal-bajjal van most tele!

 

Bizony összegömbölyödik,

bizony ki se gömbölyödik,

szipog, fel-felfohászkodik,

álmában is panaszkodik,

kialussza nagy baját,

télig alszik, s télen át.

 

 

Weöres Sándor: Szarvasok

 

Legel a kis falu gulyája,

nyugtalan a gulyás kutyája.

Idegen szagot sejt, a fejét fölvágja,

szimatol a nedves szél sodrába.

 

Szárnya kél a fehér homoknak,

a völgyben szarvasok robognak.

Jönnek a szél-árka völgyből, egyre többen,

száz, meg mégtöbb nyargal egy-seregben.

 

A szittyós itatón megállnak,

szarvaik kék eget kuszálnak.

Egy vén bika szétnéz, beleront a porba

és nyomában dübörög a horda.

 

 

Fazekas László: Őz

 

Őzsuta sétál zöld ligetben,

hóra elé szénám kitettem.

Szélfogót vontam a csutából,

ne szenvedjen a szél fogától.

 

Kényesen lépked karcsú lába,

besétál szívem udvarába.

Robog, topog selymes gyepére,

rájár gazdája tenyerére.

 

Pósa Lajos: Őzike

 

Őzikém, őzikém levélzörgést hallok!

Siess a sűrűbe, jönnek a vadászok!

Zöldleveles erdő lába nyomát fedd el!

Takard be, takard be hulló leveleddel!  

feladatok színekről

Készítsd el a

Sün Balázs meséhez kapcsolódó

nyomtatható

játékokat, bábokat!

 

Nadányi Zoltán: A harkály

 

A harkály a beteg fák doktora.

Kopogtat a fák mellén meg a hátán,

és hallgatózik töpreng. Furcsa látvány.

Szerszámai s van hozzá, jókora.

Most a nagy fűzfa hívta orvosául,

mert észrevette, hogy a lombja sárgul.

Megkopogtatja őt a csudadoktor,

hallgatja és sóhajtoztatja sokszor.

A baj okával máris ismerős,

de hát nem tud segíteni. Itt az ősz.

 

Osvát Erzsébet: Harkálykopp

 

Kipp-kopp,

kipi-kopp –

szüntelen szól

szobámban a

harkálykopp.

 

Tarka harkályfióka

lakik velem régóta.

A Mátrából hoztam őt,

és vele egy friss fenyőt.

Harkályom rajt kopácsol.

Le nem szállna a fáról.

 

Kipp-kopp, kopog

erdőhangja.

Világért se

hagyná abba.

 

Elhallgatom

télen-nyáron.

Ha kopácsol,

dehogy bánom!

Kipp-kopp, kopácsol,

körém erdőt varázsol.

 

Várfalvy Emőke: Rövid sünis versek

 

Süntakaró

 

Kinek van a legszebb paplana a télre?

színes, illatozó, gyümölcsfalevélke,

ha jeges szelek fújnak,

alá mind elbújnak,

míg nem zenél a tücsök,

alszanak a sünök.

 

Sünlakoma

 

Tüskemalac,

hova szaladsz?

Vár talán a vacsora,

eső után,

friss giliszta,

ez lesz ám a lakoma!

Vagy talán a csigabiga,

van ma fent az étlapon?

szedd a lábad,

jó étvágyat,

kedves tüskemalacom!

 

Sünlakás

 

Jön a hideg, jön a tél,

sünicsalád mendegél,

levélkupac, farakás,

az lesz ám a jó lakás,

benne moha párna,

szép a süni álma.

Várfalvy Emőke oldala

 

 

Osvát Erzsébet: Szúróka

 

Igaz mese, nem móka.

Volt egy kis sün, Szúróka.

Kíváncsi volt arra régen,

milyen is a világ télen?

 

Otthagyta a vackát,

A jó meleg szalmát,

elindult a világba,

subát vett a vállára :

fonnyadó falevelet-

ment meglesni a telet.

 

Hogy elindult, körülnézett :

Hol ér ez az erdő véget?

Törte fejét, merre menjen,

barátokra hogyan leljen?

 

Az erdőből ahogy kiér,

azt látja, hogy minden fehér.

– Hát a világ ilyen télen?! –

ámul el a fehérségen.

 

Alszik a nap, nyargal a szél,

mindent összevissza beszél.

– Nem szeretem én a telet –

szól Szúróka -, hazamegyek.

Vackomban nem ázom-fázom,

álmomban a tavaszt látom.

 

Visszafordul, keres-kutat,

nem leli a hazautat.

Mit is tegyen? Hova legyen?

Hisz megfagy a nagy hidegben.

 

Fürge lábát ahogy szedte,

betévedt egy kopár kertbe,

meleg hajlékot keresve.

Hullott, hullott rá a hó,

és Szúróka épp olyan lett,

mint egy törpe Télapó.

 

Egyszer csak a kopár kertben

két gyerek jön vele szemben

hancúrozva, hólabdázva –

rátalálnak Szúrókára :

 

– Hazaviszünk – szólt a lányka -,

leszel kettőnk jópajtása.

Játszunk veled, játszol velünk,

kicsi vagy még, felnevelünk.

 

A kisfiú fel is kapja,

Futnak, futnak vele haza.

Szúróka már nem fázott,

szerzett két jó barátot.

Melegben volt a tanyája,

a fagy, a szél nem lelt rája.

Fülesbagoly ellensége

nem bukkant búvóhelyére.

A róka nem tudta, hol van,

hol rejtőzik nagy titokban.

 

Nem tartott a tél örökké,

lucskos vízzé vált a hó.

Elnyűtt, lyukas hócsizmáját

felrántotta Télapó.

Futott, ahogy bírta lába,

nehogy Tavasz itt találja.

 

Alig tűnt el Télapó

és vele a sok-sok hó,

besurrant a Napsugár

a Szúróka ablakán

súgott neki valamit.

Talán titkot? Vajon mit?

 

És egyszer csak észrevétlen,

fényes, meleg napsütésben

nyoma veszett Szúrókának…

Tűvé tették mind a házat.

De csak a hűlt helye maradt,

és tálkája a szék alatt.

 

Kányádi Sándor: Róka mondóka

 

Volt egy kicsi kakasom,

elvitte a róka.

Jércém is a tavaszon,

elvitte a róka.

Volt egy ludam,

jó tojó, elvitte a róka.

Récém, tóban tocsogó,

elvitte a róka.

Semmim sincsen, tirárom,

vigye el a róka!

 

Weöres Sándor: Kergető

 

Róka-róka réten,

Fuss a holdas égen,

Hagyd itt lenn a házat, erdőt,

Kapsz nyakadra ezüst csengőt,

Fényes felhőn Csilingelhess,

Csillagokkal versenyezhess,

Hallihé-hallihó!

Azt hiszik, hogy kis csikó.

Készíts állatos

játékokat

a gyerekeknek!

Legyél a Játéktár tagja!

Ugye tudod, hogy a gyermeked számára a veled való kapcsolat pótolhatatlan és nagyon nagyon fontos?

A gyerekekkel való meghitt, szoros kapcsolat egyik legnagyszerűbb eszköze a játék!

Ehhez nyújt segítséget számodra az oldalon található sok-sok játékötlet.

A közös játék révén ráadásul te is egy varázslatos világba csöppensz, ahol ellazulhatsz, kikapcsolódhatsz, és világossá válik számodra, hogy semmi sem olyan fontos, mint együtt lenni! 

Kérd a 10 hetes játéktipp sorozatot és próbáld ki a gyermekedhez való kapcsolódás legegyszerűbb, legélvezetesebb formáját!

Közös játék 10 héten át!