Mondókák

 

Bújj be, béka a bokorba, erre lépdel most a gólya.

Ha rád talál hosszú csőre, nem mégy többet esküvőre.

*****

Éhes volt az öreg gólya,

békát fogni ment a tóra.

De a béka sem volt rest,

vízbe ugrott egyenest.

*****

Csigabiga told ki szarvadat,

én is tolom talicskámat,

majd megmondom hol apád,

kertek alatt kutat ás.

*****

Kétkerekű bicikli,

csigabiga gyere ki!

Fussunk versenyt két keréken,

osztozkodjunk egy lepényen!

*****

Csigabiga gyere ki, ég a házad ideki.

Kapsz tejet, vajat, holnapra is marad.

 

 

Gazdag Erzsi: Csigabiga néne

 

Körülnézett háza táján

Csigabiga néne.

“Közeledik már az ünnep,

meszelni is kéne!”

 

Meszet oltott egy csöbörben,

s kimeszelte házát.

Olyan fehér, olyan tiszta,

nem találni párját.

 

Megbámulja, megcsodálja

egész erdő népe,

s háza előtt örvendezik

Csigabiga néne.

 

Weöres Sándor: Réti csiga

Réti csiga, réti csiga,

fejeden a hegyes iga,

hátadon a héj-kupola,

hova visz a nyár?

“Hét arasz a rönk teteje,

beszövi a moha ere,

öntözi a fűz levele,

párom odavár.”

 

 

Nagy Bandó András: Csiga nóta

Jön a csiga, megy a csiga

vízen át, hegyen át,

csigaházban cipelgeti

az egész vagyonát.

 

Megy a csiga, jön a csiga,

hegyen át, vízen át,

szedeget a hegyek alján

ibolyát, violát.

 

Jön a csiga, megy a csiga

vízen át, hegyen át,

hegytetőről letekintve

ha figyel, idelát.

 

Megy a csiga, jön a csiga

vízen át, hegyen át,

sose keres híressé lett

csuda sztár ideált.

 

Jön a csiga, megy a csiga

hegyen át, vízen át,

bárhol is van, jó a dolga:

odaát, ideát.

 

 

Osvát Erzsébet: A csavargó csigabiga

Csigabiga,

butuska,

mért mászol ki

az útra?

Csigabiga

megbánod.

Ezer veszély

les rád ott.

Maradj füvek,

bokrok közt!

Megvéd, elrejt

a sok zöld.

Nagy a világ,

óriás!

Kis csiga, rád

ki vigyáz?

 

 

Nagy Bandó András: Csigadal

Máz a házam teteje, teteje,

erről van az eleje, eleje.

Gömbölyded a teteje, teteje,

mázas váz a fedele, fedele.

 

Innen bújok kifele, kifele,

s onnan vissza befele, befele.

Bentről nézek kifele, kifele,

nem száll énrám cinege, cinege.

 

 

 

Osvát Erzsébet: Bánatos a csiga háza

 

 

Üres lett a csigaház, csigaház,

benne csak a csend tanyáz, csend tanyáz.

Bánatos a csiga háza,

maga maradt. Olyan árva!

 

Néha a szél ráköszön – ez már egy kis öröm -,

de sosem áll meg egy szóra,

mindig siet, sok a dolga.

A csigaház egyre lesi,

valaki csak felkeresi.

 

Nagy tarajos fellegek

borítják be az eget,

közeleg a fergeteg,

tüzes villám tekereg.

 

A forgószél port kavar,

tüstént itt a zivatar.

Össze-vissza fut száz hangya.

A hangyabolyt messze hagyta,

morzsát cipel egyik-másik,

de mind retteg, jaj, ,megázik!

 

Rálelnek a csigaházra. A kapuja sarkig tárva.

Hej, megörül a sok hangya,

besurrannak – usgyi! – rajta.

Meg is telt a csigaház, csigaház.

Benne hangya száz tanyáz,

száz tanyáz.

 

Nagy Bandó András: Csigacsapat

Csúszik a csigamama csíkot húzva,

ott meg a mama fia ellágyulva.

Mászik a csigapapa csíkot húzva,

itt meg a papa fia elbámulva.

Ballag a csigacsapat, csíkot húznak,

most érik el a falat, rábámulnak.

 

Csigamama csúszik, magasan a szarva,

mama fia mászik, csupa seb a talpa.

Csigapapa mászik, magasan a csápja,

papa fia csúszik, csupa seb a lába.

Csigacsapat ballag, magasan a csápjuk,

fejükön a kalpag, csupa seb a lábuk.

 

Csigaház, csigaház aki siet, magyaráz.

Csigavér, csigavér, aki megy, az odaér.

Csigamáz, csigamáz, aki keres, kotorász.

Csiganép, csiganép, aki jön, az idelép.

 

Mit akar a csiga fia? Kibújni a házból.

És ha végül kívül van, kolbászt enni nyársról.

Mit akar a csigamama? Lemosni a házat.

És ha végül lemosta, kaparni a mázat.

Mit akar a csigapapa? Aludni a házban.

És ha aludt eleget, mászkálni a sárban.

Mit akar a csigacsapat? Külön házban lakni.

És ha végül van házuk, bútorokat kapni.

 

 

 

 

Weöres Sándor: A békakirály

 

Nád alól és gőz alól

vízi várból nóta szól,

vízi várban zöld kövön

dalol Ung király –

 

Hallja kinn a síma rét

Ung királynak énekét,

és nótára hajladoz

lepke és füszál.

 

 

Osvát Erzsébet: Brekeke

Brekeke,

brekeke,

szomszéd,

nincsen melege?

 

Befűtöttek

fent nagyon

Majd megsülök a napon.

 

– Ejnye, ejnye,-

brekeke,

Elment tán a

Kend esze?

Ha nem bírja

a napot,

tegyen fel egy kalapot!

 

Weöres Sándor: Békák

 

Brekekex
brekekex
brekekex!

Gyere bujj
viz alá
ha szeretsz!

Idelenn
soha sincs
vad idő!

Idelenn
sose hull
az eső!

 

Fésűs Éva: Békanóta

 

Békakirály papucsának elveszett a párja,

nézi erre, nézi arra, seholse találja.

Kereste a gyereke,

ebihalak serege,

egy se lelte, úgy elnyelte

fekete tó feneke!

 

Szalajtották a kis gyíkot, nézze meg az árkot,

keresték a náderdőben szitakötő lányok.

Kereste a gyereke,

ebihalak serege,

egy se lelte, úgy elnyelte

fekete tó feneke!

Nem találják a papucsot sehol a világon,

ezért ugrál békakirály ma is mezítlábon!

Kereste a gyereke,

ebihalak serege,

egy se lelte, úgy elnyelte

fekete tó feneke!

Brekeke!…

 

 

 

Bartos Erika: Békanóta

 

Béka, béka, csöppnyi béka,
Előugrik néha-néha.

Brekegve vagy kuruttyolva,
Vartyogva és karattyolva,

Rugólábon erre pattog,
Pocsolyába belecsattog.

Kecskebéka, ásóbéka,
Sárga hasú hegyi unka,

Leveli és tavi béka,
Mocsári és gyepi béka,

Barnavarangy, bajszos béka:
Ebihal az ivadéka!

Lehet zöld, vagy lehet barna,
Lehet színes, tarkabarka,

Vörös hasú, sötétpettyes:
Békabőre mindig nedves.

Sűrű nádas sok lakója
Beleugrik mind a tóba,

Lubickol a Balatonban,
Napozik a parti gyomban.

Messze hallik vartyogása,
Szól a vidám békalárma!

Békanóta béka módra,
Ha nem volna, csend honolna.

Egymagamban üldögélek,
Azt hallgatom, hogy zenélnek:

Békaszív és békalélek,
Zeng az esti békaének!

 

Muskát Zsuzsa: A giliszta

 

Pityereg a kis giliszta
Nem lehetek masiniszta

Anyja mondja: “Fogjál halat.
Tudhatnád! A legjobb falat.”

 

Orgoványi Anikó: Guszti, a giliszta

 

Guszti, a giliszta

új kalandra vágyott,

fel akarta fedezni

a híres nagyvilágot.

 

Kimászott a földből,

hívta őt a túra,

merészen kicsusszant

a forgalmas útra.

 

Milyen jó is lenne

magas hegyet mászni,

tengerparti fövenyen

lazán dagonyázni,

lombos erdő mélyén

virágot szaglászni,

csigával, szöcskével

vígan barangolni!

 

Jaj, Guszti giliszta,

ó, te szegény pára,

hát nem gondoltál a

nyüzsgő nagyvilágra?

 

Sokan járnak erre,

kemény cipőtalpak

el is taposhatnak,

kocsi kerekei

ki is lapíthatnak,

éles madárcsőrök

fel is apríthatnak!

Mi lesz veled akkor?

Vége a kalandnak!

 

Hamar el is fáradt

Guszti, a giliszta,

megroppant a háta,

kiszáradt a torka,

a porhanyós talajba

bizony vágyott vissza!

 

Ám a kemény betonon

nem volt még egy rés se,

reménye sem lehetett

így a menekvésre.

Nyiklett-nyaklott, kanyargott,

nem talált egy kanyart ott.

 

Szerencse, hogy arra jártam,

és hogy éppen rátaláltam,

megsajnáltam,

fölemeltem,

puha földbe beletettem.

 

S láss csodát!

Guszti, a giliszta

se látott, se hallott,

elfeledett mindenféle

világjáró kalandot.

 

„Otthon, édes otthon!”

– kiáltott kacagva,

s fúrópajzsként gyűrte magát

a porhanyós talajba.

 

Az én jó cselekedetem

meg is volna mára,

így ezen a jeles napon

nem éltem hiába.

 

Giliszta

 

Giliszta csemete

finom puha földbe,

kúszik egyenesbe

aztán körbe-körbe.

 

Utakat csinálgat

van egyenes, görbe,

lopakodik bátran

bele a gödörbe.

 

Társaival bátran

göröngyöt őrölnek,

giliszta világban

vígan hömpölyögnek.

Vers forrása