Kányádi Sándor: Valami készül
Elszállt a fecske, üres a fészke,
De mintha most is itt ficserészne,
Úgy kél a nap, és úgy jön az este,
Mintha még nálunk volna a fecske.
Még egyelőre minden a régi,
Bár a szúnyog már bőrét nem félti,
És a szellő is be-beáll szélnek,
Fákon a lombok remegnek, félnek.
Valami titkon, valami készül:
Itt-ott a dombon már egy-egy csősz ül:
Nézd csak a tájat, de szépen őszül.
Weil-Jákob Márta: Sün Samu fázik
Süni Samu az erdőben
Erre-arra tekereg,
Kicsi lába az avarban
Egyre jobban megremeg.
Csepereg az őszi eső
Fújdogál a hideg szél,
Süni Samu házat keres
– Jó lesz ez a falevél!
Rakja egymás tetejére,
Sárgát, barnát, vöröset.
Behúzza az orrocskáját,
S a levél alatt szendereg.
Fésűs Éva: Sündisznócska
Tegnap korán esteledett
Sündisznócska ágyat vetett.
Ágyat vetett az avarba
Kicsinyeit betakarta.
Fújhat a szél szakadatlan
Melenget a puha paplan.
Jó puha a földi fészek
Aludjatok kis tüskések!
Kecskés Béla: Költöző madarak
Ők nem látnak deres telet,
havat hordó fergeteget,
még csak a nyár hervadását,
a kék-ködös őszt se látják.
Nap süt, mikor tovaszállnak,
zöldellnek még füvek, ágak,
s szüretelő vidám sereg
lepi el a szőlőhegyet.
Fészkeikbe, házaikba
kikeletkor térnek vissza,
várja őket nyíló határ,
rügyező kert, ragyogó táj.
Napfény: mikor útrakélnek,
napfény: mikor visszatérnek,
szép az idő, derűs, kedves –
boldogságuk mégse teljes.
Fájó szívvel szállnak messze,
verőfényes dél-földekre,
folyton folyvást visszavágyva
erre a szép Tiszatájra.
Csukás István: Sün mese
Tüskéshátú sün barátom,
Merre jártál, mondd, a nyáron?
Itt az ősz, a lomb lehullt már,
Most látlak, hogy előbújtál.
Körmöd kopog, eliramlasz,
Vigyázz, itt a tél, te mamlasz!
De a sün nem jön zavarba,
Belebújik az avarba.
Mentovics Éva: A sün téli álma
Nézd csak, a kis sün, hogy szaporázza!
Ott szalad fürgén, az utca porába’.
Őszülő kertek várják a jöttét,
pottyannak sorra almák és körték.
Táncol a tölgy is, szélfútta ingben,
hajlongó karján rőt levél zizzen.
Ezrével hullik, árkokba, útra,
perdül a szél is, halmokba fújja.
Érzi a kis sün, hűs már az éjjel,
dús levélpaplan aljába fészkel.
Tél közelít már, hópiheszárnyon…
Vaskos a dunna, jöjj, téli álom!
Szállong a friss hó, körbetakarja…
Ébredj majd, kis sün szép cinkedalra!
Aranyosi Ervin: Őszi süni
Őszi süni vagyok, az avarban járok,
élelmet keresek, – mikor, mit találok.
Apró gyümölcsöket, néha egy-egy almát,
ezzel építem fel raktáram tartalmát.
Készülök a télre, mikor nem lesz semmi,
akkor is legyen majd a süninek enni.
Visszavonulok majd, nagyon sokat alszom,
a lélegzetemtől mozog csak a bajszom.
Mikor felébredek pici pocim éhes,
gyümölccsel megtömni akkor esedékes…
Készítsd el a
Sün Balázs
mese bábjait!
Nyomtasd ki egyszerűen a
szereplőket!
Sallay Gizella: Ősszel
Ősszel üres a határ
Gólya, fecske távol száll
A veréb itt marad,
Siratja a szép nyarat.
Lehullott a falevél
Nemsokára itt a tél.
Elbúvik a kisbogár,
Elmúlik a meleg nyár.
Dénes György: Öreg fa
Öreg fa odvában bagoly huhog,
öreg fa lombja hajlik, susog,
öreg fa ága makkot terem,
pulyamakk szunnyad édesdeden.
Szunnyad a tölgy is, hallgatag áll,
éjjeli holdfény zeng, muzsikál,
körül az erdő hajlik, inog,
öreg fa odvában bagoly huhog.
Orgoványi Anikó: Ősz
Őszi szél táncol, forog, susog,
táncolnak véle az angyalok.
Moccan az avar sün bújik ott,
téli odvába bevackozott.
Hol van a gólya? Elvándorolt!
Visszajön tavaszra, ne sírjatok!
Kabátot húzott a nagyvilág,
puha bunda alól mosolyog rád!
Mentovics Éva: A katicabogár álma
A Nap fényes aranyfátylát
cakkos felhő takarja,
apró, pettyes katalinka
repül fel, a magasba.
– Kérlek, felhő, libbenj arrébb,
ne fedd el a szép Napot!
Hogyha nem süt, úgy reszketek,
hamarosan megfagyok.
Ám a felhő kevély, dölyfös,
szíve hideg, mint a jég.
Reszket, sír a kis katica:
– Megdermedek, itt a vég!
– Bújj csak ide, kis bogárka,
vastag dunnám eltakar! –
emelte meg levélkéit
csábítón a rőt avar.
Alábújt a kis katica,
elpihent az avarba’.
Ott alussza téli álmát,
majd felébred tavaszra.
Csukás István: Őszi tücsök
Őszi tücsök hegedül,
cirr, cirr,
száll a réten át.
Őszi tücsök egyedül
hegedül,
keresne meleg szobát.
Hűvösek a reggelek,
cirr, cirr…
deret szór az ég.
Vadlúd, gólya elmentek,
nem szól a kelep
rég.
Viráglakó tündérek,
cirr, cirr…
nem táncolnak már.
Patakra se hajolnak,
holdfényben sem dalolnak,
elrepült a nyár!
Gombához dönti hátát,
cirr, cirr,
hegedülget a tücsök,
felszedték a szamócát,
csak hallgatja e nótát
a tors, az ág, a nád,
a bürök.
Jó volt, míg a búza közt,
cirr, cirr,
ugrándozott a tücsök,
csúfolta az egeret
meg a sánta verebet,
varjút, mókust, gyereket…
Jó volt, míg a búza közt,
ugrándozott a tücsök!
Szól a tücsök-hegedü,
cirr, cirr,
száll a réten át.
Őszi tücsök egyedül
hegedül,
keresne meleg szobát
Tordon Ákos: Kis őszi vers
Csiga–biga, kisbogár,
Jön az ősz, megy a nyár.
Hűvös eső permetez,
Házatokon nincs eresz!
Csiga–biga, kisbogár,
Fagyos lett már a határ.
Fütyül a szél, hulla hó,
Házatokon nincs ajtó!
A kis csiga nem beszél,
Bogárka sem döngicsél,
Búvik földbe, fa odvába,
Levéldunnát vesz magára.
Szervusz világ!-
Azt se mondja,
Úgy elalszik,
Mint a bunda
Pataki Edit: Őszidőben
Napsütésre vágyakozva
délre száll a fecske, gólya,
fészke hagyva röppen el,
más hazában áttelel.
Hangya szalad gyűjtögetni,
tücsök őszi dalát zengi,
ék alakban vadlibák
szürke égen húznak át.
Színes lesz a sok falevél,
játszik vele északi szél,
kopaszodnak bokrok, fák,
télre készül a világ.
Bogár búvik avar alá,
mókuskára odúja vár…
Borzong béka, bőregér:
jön reá a hó, a tél!
Bartos Erika: Mókus
Mókus, mókus, makogó,
mancsában a mogyoró.
Makkot, gombát eszeget,
nem szereti a telet.
Mókus, mókus fut a fán,
ugrabugrál szaporán,
diót visz az odúba,
abból lesz a vacsora.
Mentovics Éva: Dér pereg
Őszi szél fut át a völgyön,
lám, a part is hallgatag!
Kéreg alatt már a pöttöm
katicák is alszanak.
Szél süvölt a hegygerincen,
elbújt rég a lepkenép,
pókok hada lakja minden
fészer, pajta szegletét.
Napsugárban fürdött nemrég
kert ölén a száz szirom,
ám a nyár csak tűnő emlék,
szél söpör a pázsiton.
Díszes ingét földre dobta,
némán áll az agg platán,
dér pereg már völgyre, dombra,
s nincs levél az almafán.
Molnos Lajos: Sárga levél, surranó
Béka mondja: kvák, kvák, kvák,
rég beérett már a mák!
Hideg a tó kutykuruty,
olyan hideg, mint a kút!
Mókus mondja: mak-mak-mak,
földre hullott már a makk!
Sárga levél, surranó,
odúban a mogyoró!
Ruca hápog: háp-háp-háp,
tele van már minden zsák!
Padlás, pince dugig telve,
jöhet a tél csilingelve!
Itt az ősz
S-s, susognak a levelek,
z-z, jön már az ősz,közeleg.
Ecset van a kezében,
ráfest minden levélre.
Aranyszínnel, barnával,
vörössel és sárgával.
Befesti a szilvát, körtét,
be a lila szőlőtökét.
Ha elfogy a festékje,
ráfúj minden levélre.
A sok levél megremeg,
szépen, csendben lepereg.
Nagy Gábor: Őszi-téli mondóka
Hullanak a levelek,
Így köszöntik a telet.
Búcsúzik a morcos ősz,
Csak még kicsit elidőz.
Hófelhőket hoz a szél,
Sok-sok titkot elmesél.
Varjúcsapat mondja: kár!
Bárcsak jönne már a nyár!
Deres hajnalban a rét,
Sárgult fűben szerteszét
Fagyoskodó verebek,
Nem szeretik a telet.
Róka fut az avaron,
Szarvas lépked a havon,
Zúzmara van a fákon.
Jöjjön a tavasz, várom!
M. Simon Katalin: A cinege lakomája
Kéksapkájú cinegének
igen nagy a gondja,
nehezen kerül ebédje
téli zimankóban.
Ide-oda röppen bátran,
bízva, reménykedve,
hátha rátalál mezőknek
rejtett kincseire.
Keres, kutat földön, fákon,
és egyszer azt látja,
út szélén egy csipkebokor
hívja uzsonnára.
Itt is találsz még őszi, ovisoknak szóló verseket.
Itt pedig őszi meséket olvashatsz.
Nézd meg a legérdekesebb őszi játékokat a Játéktárban!
Tudd meg, hogy melyek óvodás gyermeked legfontosabb képességei, amelyek fejlődésére szülőként nagyon fontos odafigyelned!
Olvasd el az egyszerű tippeket, amelyeket tehetsz érte a mindennapokban!
