Mi történik ősszel az állatokkal? Miért repülnek el a költöző madarak? Hogyan készülnek a téli álomra az erdő lakói? A beszélgetések mellett a versek is sok hasznos információval szolgálnak erről a gyerekeknek. Kedves őszi versek állatokról gyerekeknek. 

M. Simon Katalin: A cinege lakomája

Kéksapkájú cinegének
igen nagy a gondja,
nehezen kerül ebédje
téli zimankóban.

Ide-oda röppen bátran,
bízva, reménykedve,
hátha rátalál mezőknek
rejtett kincseire.

Keres, kutat földön, fákon,
és egyszer azt látja,
út szélén egy csipkebokor
hívja uzsonnára.

Kecskés Béla: Költöző madarak

Ők nem látnak deres telet,
havat hordó fergeteget,
még csak a nyár hervadását,
a kék-ködös őszt se látják.

Nap süt, mikor tovaszállnak,
zöldellnek még füvek, ágak,
s szüretelő vidám sereg
lepi el a szőlőhegyet.

Fészkeikbe, házaikba
kikeletkor térnek vissza,
várja őket nyíló határ,
rügyező kert, ragyogó táj.

Napfény: mikor útrakélnek,
napfény: mikor visszatérnek,
szép az idő, derűs, kedves –
boldogságuk mégse teljes.

Fájó szívvel szállnak messze,
verőfényes dél-földekre,
folyton folyvást visszavágyva
erre a szép Tiszatájra.

Mentovics Éva: A sün téli álma

Nézd csak, a kis sün, hogy szaporázza!
Ott szalad fürgén, az utca porába’.

Őszülő kertek várják a jöttét,
pottyannak sorra almák és körték.

Táncol a tölgy is, szélfútta ingben,
hajlongó karján rőt levél zizzen.

Ezrével hullik, árkokba, útra,
perdül a szél is, halmokba fújja.

Érzi a kis sün, hűs már az éjjel,
dús levélpaplan aljába fészkel.

Tél közelít már, hópiheszárnyon…
Vaskos a dunna, jöjj, téli álom!

Szállong a friss hó, körbetakarja…
Ébredj majd, kis sün szép cinkedalra!

Aranyosi Ervin: Őszi süni

Őszi süni vagyok, az avarban járok,
élelmet keresek, – mikor, mit találok.
Apró gyümölcsöket, néha egy-egy almát,
ezzel építem fel raktáram tartalmát.
Készülök a télre, mikor nem lesz semmi,
akkor is legyen majd a süninek enni.
Visszavonulok majd, nagyon sokat alszom,
a lélegzetemtől mozog csak a bajszom.
Mikor felébredek pici pocim éhes,
gyümölccsel megtömni akkor esedékes…

Dénes György: Öreg fa

Öreg fa odvában bagoly huhog,
öreg fa lombja hajlik, susog,

öreg fa ága makkot terem,
pulyamakk szunnyad édesdeden.

Szunnyad a tölgy is, hallgatag áll,
éjjeli holdfény zeng, muzsikál,

körül az erdő hajlik, inog,
öreg fa odvában bagoly huhog.

 

Orgoványi Anikó: Ősz

Őszi szél táncol, forog, susog,
táncolnak véle az angyalok.

Moccan az avar sün bújik ott,
téli odvába bevackozott.

Hol van a gólya? Elvándorolt!
Visszajön tavaszra, ne sírjatok!

Kabátot húzott a nagyvilág,
puha bunda alól mosolyog rád!

Mentovics Éva: A katicabogár álma

A Nap fényes aranyfátylát
cakkos felhő takarja,
apró, pettyes katalinka
repül fel, a magasba.

– Kérlek, felhő, libbenj arrébb,
ne fedd el a szép Napot!
Hogyha nem süt, úgy reszketek,
hamarosan megfagyok.

Ám a felhő kevély, dölyfös,
szíve hideg, mint a jég.
Reszket, sír a kis katica:
– Megdermedek, itt a vég!

– Bújj csak ide, kis bogárka,
vastag dunnám eltakar! –
emelte meg levélkéit
csábítón a rőt avar.

Alábújt a kis katica,
elpihent az avarba’.
Ott alussza téli álmát,
majd felébred tavaszra.

Csukás István: Őszi tücsök

Őszi tücsök hegedül,
cirr, cirr,
száll a réten át.
Őszi tücsök egyedül
hegedül,
keresne meleg szobát.

Hűvösek a reggelek,
cirr, cirr…
deret szór az ég.
Vadlúd, gólya elmentek,
nem szól a kelep
rég.

Viráglakó tündérek,
cirr, cirr…
nem táncolnak már.
Patakra se hajolnak,
holdfényben sem dalolnak,
elrepült a nyár!

Gombához dönti hátát,
cirr, cirr,
hegedülget a tücsök,
felszedték a szamócát,
csak hallgatja e nótát
a tors, az ág, a nád,
a bürök.

Jó volt, míg a búza közt,
cirr, cirr,
ugrándozott a tücsök,
csúfolta az egeret
meg a sánta verebet,
varjút, mókust, gyereket…
Jó volt, míg a búza közt,
ugrándozott a tücsök!

Szól a tücsök-hegedü,
cirr, cirr,
száll a réten át.
Őszi tücsök egyedül
hegedül,
keresne meleg szobát

Tordon Ákos: Kis őszi vers

Csiga–biga, kisbogár,
Jön az ősz, megy a nyár.
Hűvös eső permetez,
Házatokon nincs eresz!

Csiga–biga, kisbogár,
Fagyos lett már a határ.
Fütyül a szél, hulla hó,
Házatokon nincs ajtó!

A kis csiga nem beszél,
Bogárka sem döngicsél,
Búvik földbe, fa odvába,
Levéldunnát vesz magára.

Szervusz világ!-
Azt se mondja,
Úgy elalszik,
Mint a bunda

Pataki Edit: Őszidőben

Napsütésre vágyakozva
délre száll a fecske, gólya,
fészke hagyva röppen el,
más hazában áttelel.

Hangya szalad gyűjtögetni,
tücsök őszi dalát zengi,
ék alakban vadlibák
szürke égen húznak át.

Színes lesz a sok falevél,
játszik vele északi szél,
kopaszodnak bokrok, fák,
télre készül a világ.

Bogár búvik avar alá,
mókuskára odúja vár…
Borzong béka, bőregér:
jön reá a hó, a tél!

Bartos Erika: Mókus

Mókus, mókus, makogó,
mancsában a mogyoró.
Makkot, gombát eszeget,
nem szereti a telet.

Mókus, mókus fut a fán,
ugrabugrál szaporán,
diót visz az odúba,
abból lesz a vacsora.

Mentovics Éva: Dér pereg


Őszi szél fut át a völgyön,
lám, a part is hallgatag!
Kéreg alatt már a pöttöm
katicák is alszanak.

Szél süvölt a hegygerincen,
elbújt rég a lepkenép,
pókok hada lakja minden
fészer, pajta szegletét.

Napsugárban fürdött nemrég
kert ölén a száz szirom,
ám a nyár csak tűnő emlék,
szél söpör a pázsiton.

Díszes ingét földre dobta,
némán áll az agg platán,
dér pereg már völgyre, dombra,
s nincs levél az almafán.

Molnos Lajos: Sárga levél, surranó

Béka mondja: kvák, kvák, kvák,
rég beérett már a mák!
Hideg a tó kutykuruty,
olyan hideg, mint a kút!


Mókus mondja: mak-mak-mak,
földre hullott már a makk!
Sárga levél, surranó,
odúban a mogyoró!


Ruca hápog: háp-háp-háp,
tele van már minden zsák!
Padlás, pince dugig telve,
jöhet a tél csilingelve!
Itt az ősz
S-s, susognak a levelek,
z-z, jön már az ősz,közeleg.
Ecset van a kezében,
ráfest minden levélre.


Aranyszínnel, barnával,
vörössel és sárgával.
Befesti a szilvát, körtét,
be a lila szőlőtökét.


Ha elfogy a festékje,
ráfúj minden levélre.
A sok levél megremeg,
szépen, csendben lepereg.

Nagy Gábor: Őszi-téli mondóka

Hullanak a levelek,
Így köszöntik a telet.
Búcsúzik a morcos ősz,
Csak még kicsit elidőz.

Hófelhőket hoz a szél,
Sok-sok titkot elmesél.
Varjúcsapat mondja: kár!
Bárcsak jönne már a nyár!

Deres hajnalban a rét,
Sárgult fűben szerteszét
Fagyoskodó verebek,
Nem szeretik a telet.

Róka fut az avaron,
Szarvas lépked a havon,
Zúzmara van a fákon.
Jöjjön a tavasz, várom!

Itt is találsz még őszi, ovisoknak szóló verseket.

Itt pedig őszi meséket olvashatsz.