Osvát Erzsébet: Játék
Úszunk, úszunk víz alatt.
Mi vagyunk most a halak.
Csaba csuka, Peti ponty,
Tünde sellő, süllő Zsolt.
Kergetőzünk víz alatt:
Tünde és mi, a halak.
Egyszer honnan, honnan nem,
fel-felbukkan a vízen
egy bácsi, nagy pocakos,
megvan három mázsa.
És mi, riadt kis halak,
menekülünk víz alatt,
mert hisz ő – a CÁPA.
Nagy László: Balatonparton
Balatonparton a nádi világban
megbújtam egyszer, s csuda szépet láttam.
Bóbitás nádon nádi veréb fészket,
sás bokor alján kis vízicsibéket.
Vad ruca moccant topogott a vízre,
barna liléit vízi útra vitte.
Senki se látta, csak magam csodáltam
ott a víz partján még sokáig álltam.
Játszott a nádas széllel és derűvel
s hazaindultam nádi hegedűvel.
Osvát Erzsébet: Ébred a Balaton
Bontja a nap a haját.
Tóba szórja aranyát.
Villognak a sirályszárnyak.
Pille-vitorlások szállnak.
Nagy Bandó András: Nyári mondóka
Csillog a Balaton,
homokpadot kaparom,
főmet is takarom,
fejemen a kalapom,
benne a kobakom,
kobakomat vakarom.
Sárga a kalapom,
leveszem, ha akarom.
Itt van a Balaton,
mögötte a Badacsony,
nem is olyan alacsony,
emelem a kalapom.
Széles a Balaton,
magas ez a Badacsony,
tükröz a Balaton,
soraimat hadarom.
Osvát Erzsébet: Tomi a Balatonon
Tomi pajtás felcsapott halásznak.
Nap nap után szorgosan halászgat.
Csendes a víz, szellő sem zavarja,
Tomi horgán egy ezüst halacska
szomorúan vergődik, ficánkol.
Szabadulna szegény a rabságból.
Tomi végre jó szívére hallgat,
visszadobja. Több sem kell a halnak!
Búcsú nélkül el is úszik messze.
Meg- megvillan farkának ezüstje.
Tomi bámul, csak bámul utána.
Áll, pedig már a színét se látja.
Áll a parton, míg a nap korongja
aranyhidat ver a Balatonra,
a hullámok míg lassan elülnek,
füttyös rigók fészkükbe repülnek,
csónakázók a partra eveznek,
fiúk, lányok búcsút integetnek.
Hazaindul, s mind az jár eszében:
bár úgy lenne, ahogy a mesében –
a habokból, mikor nem is várja,
felbukkanna ezüst halacskája –
s teljesülne három kívánsága.
Készíts
a vízi élőlényekkel kapcsolatos
nyomtatható
játékokat
a gyerekeknek!
Nemes Nagy Ágnes: A pataknál
Megfürdetjük Ambruskát,
hadd bámulja Nagy-Tusnád.
Liccs, loccs, fröccs, fröccs,
ne szaladj, ne szaladj,
gyere ide, öcskös!
Kormos István: Vackor fürdik a Balatonban
Másnap korán, reggel hatkor
föltérdel az ágyán Vackor,
nyújtózkodik,
nagyot ásít,
bömböl hozzá
óriásit,
bömböl Vackor akkorát,
hogy azzal a bömböléssel
fölébreszti mély álmából,
föl az egész óvodát:
– Brumma, brumma,
hóha, hó!
Most fürödni vóna jó!
– Várj egy kicsit,
te csöpp boglyos!
Lehetsz még az úszkálásban
főkolompos!
Előbb együnk!
Aztán ahányan csak vagyunk,
úszni megyünk!
És valóban, úgy is tettek.
Megmosdottak mind a csapon,
aztán ettek
Aztán szépen,
kettes sorba,
egymást szépen kézen fogva
fürödni a Balatonra
az óvó nénit követve
mind lementek:
Katona Anna – egy,
Varga Bence – kettő,
Pór Jutka – három,
Fazekas Marci – négy,
Fazekas Eszter – öt,
Domokos Matyi – hat,
Vas Pista – hét,
Pengő Gyöngyi – nyolc,
Fodor Dávid – kilenc,
Kováts Vicu – tíz,
tíz, tíz, tiszta víz,
sok gyerek,
sok cseprő-apró,
végezetül az a boglyos,
lompos, loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó.
Héjjha, hujjuj,
micsoda!
Az volt ám csak a csoda!
Olyan nagy vizet nem látott
soha még az óvoda!
Nem látták a túlsó partját,
se a szélét, se a hosszát,
rázta is igen az apró,
piszén pisze kölyökmackó
azt a híres, azt a neves,
nevezetes
nagy bozontját:
– Jó társaim,
hát mondjátok:
ez mind a Balaton volna,
amit látok?
Mondják neki:
– Az hát, Vackor!
Kérdi tovább hüledezve
a csöpp medve:
– Hogyan fürödjek hát akkor?
Nem vesznék el a nagy vízben,
ha úszkálnék?
Meghalljátok, ha a vízből
kiabálnék?
Neveti az óvó néni:
– Ne félj, Vackor!
Mindnyájan a vízbe megyünk,
de ha félnél,
gyere velünk!
Add ide a mancsod akkor!
És csakugyan:
úgy is tettek.
Mind a Balatonba mentek,
szépen sorra besétáltak,
és abban a nagy-nagy vízben
az az apró,
lompos, loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó
és a többi gyerekek mind
jót úszkáltak.
És rikogva akkor
vígan úszkált Vackor.
Osvát Erzsébet: Fürödni jó!
Dél van.
Zuhog a tóra a fény.
Csillogó cseppek
csokoládészín hátáról
a gyerekseregnek
üveggyöngyökként leperegnek.
Várfalvy Emőke: Balatonozunk
Zöld nádasban nicsak, nézd,
Vadkacsák rejtőznek!
Az árnyékos fák alatt,
Nyaralók ejtőznek.
Lila fagyim rám csöpög,
A lángos forró még nagyon,
Nyár van végre, s jó meleg,
Hurrá, ez a Balaton!
Osvát Erzsébet: A pórul járt halászok
Halat fogott Laci, Palkó – potykát.
Vitatkoznak, ki viselje gondját.
Mérgelődik, ficánkol a potyka,
s illa berek! – besiklik a tóba.
Örömében a víz nagyot csobban.
Villog a hal már a Balatonban.
Kiss Ottó: Strand
Vannak helyek, ahová a gyerekek
Nem mehetnek be.
Még akkor se, ha van jegyük.
Például a strandon, a női napozóba.
De ha én egy kicsit nagyobb leszek,
és egyedül járok majd a strandra,
akkor lehet, hogy majd oda is bemehetek.
De az is lehet, hogy akkorra már
az egész nem is fog érdekelni.
Osvát Erzsébet: Fogócska
Fogócskáznak a hullámok.
Velük futnak fiúk, lányok.
Ki ér előbb a tópartra?
A hullám-e vagy a habja?
Vagy Katica, Peti, Panka?
Gáti István: Pancsolós
Anyu ül egy parti kövön.
Félórája pancsolok.
Balcsi-vízzel meg-meglövöm.
Tetszik ez a strand-dolog.
Jó a dinós úszógumi,
Delfines a karúszóm.
Ki kell most már mennem, tuti.
Vita nincs, ha anyum szól.
Most még olvas elmerülten.
Lehetek még vízi szörny.
Hopp, a hínárosba ültem!
Lekopott egy pici bőr.
Megnyitom a Balcsi Boltot:
Kétszáz forint literje!
Aki kaphat, legyen boldog,
Aztán tőlem cipelje!
Tegnap anyu így oktatott:
– Hogyha fázol, kifelé!
Most meg csendben olvasgat ott.
Mi üthetett ma belé?
Fröcskölök és visongatok.
Elnézően integet.
Latolgatom, mi volna jobb?
Nem vagyok már kisgyerek!
Nagy bajt soha nem csinálok.
Tegnap tízszer rám szólt már.
Nem várom meg, felkiáltok:
– Hahó, anyu! Fázom már?
Készíts nyári
nyomtatható
játékokat
a gyerekeknek!
Tudd meg, hogy melyek óvodás gyermeked legfontosabb képességei, amelyek fejlődésére szülőként nagyon fontos odafigyelned!
Olvasd el az egyszerű tippeket, amelyeket tehetsz érte a mindennapokban!
