Barion Pixel

A 10 hetes játéktipp sorozatra feliratkozók közül nagyon sokan adtatok visszajelzést, amelyet ezúton is nagyon köszönök! Bár nem tudok mindenkinek válaszolni, a kéréseiteket figyelembe veszem, így most összegyűjtöttem olyan rövidebb mondókákat, versikéket, amelyeket mozgással kísérve tudnak megtanulni a gyerekek.

Miért is hasznosak és mitől adnak örömöt az ilyen típusú versek, mondókák?

A szülő-gyermek kapcsolatban óriási szerepe van a közös mondókázásnak, nyelvi játékoknak: a felnőtt közelsége és a szabályos mozgás együttes öröme élményt és érzelmi biztonságot nyújt a kisgyermekek számára. Kisbaba- és tipegő korban természetes a sokféle simogató, dögönyöző, tapsoltató mondóka, ezek azonban az óvodás életkorban is megőrzik fontos szerepüket! 

 

 

A mozgásnak a nyelvelsajátításban is nagyon fontos szerep jut. A ritmikusság lehetőséget ad a pontosabb artikulációra, gyakran új szavak, kifejezések bukkannak fel, amelyek a mozgás során értelmet nyernek. Az ovis gyerekek maguk is költenek egyszerű rigmusokat, kiszámolókat, néha csúfolókat, amelyeket mozgással kísérve és mondogatva saját érzelmi állapotuk kifejezését is segítik.

Valószínűleg egyeznek a tapasztalataink abban is, hogy sokkal könnyebben, élvezetesebben és egyszerűbben rögzülnek a kis versek, mondókák, ha közben a gyerekek el is játsszák, ezzel szinte át is élik amit mondunk.

A mozgással kísért mondókázás rendkívül jó hatással van a ritmus- és mozgás összehangolt működésére, valamint a figyelem- és memória fejlődésére is, hiszen meg kell jegyeznünk, melyik szövegrészhez melyik mozgás tartozik. Sok versikében jut szerep a testrészek megnevezésének és a téri irányok érzékelésének is, ezáltal segítve a testséma és a téri tájékozódás fejlődését.

Talán jó pár mondókát már ismertek, de remélem van köztük olyan is, ami újdonság!

 

Sétáláshoz, ugráláshoz

 

1, 2, 3, 4, lépegetni nem nehéz.  (lépegetünk előre)

1, 2, 3, 4, ugrándozni nem nehéz (páros lábbal ugrunk előre)

1, 2, 3, 4, törpejárás nem nehéz (törpejárásban megyünk előre)

1, 2, 3, 4, medvejárás nem nehéz (medvejárásban megyünk előre)

 

Ennek mintájára bármilyen mozgást utánozhatunk: gólyajárás, nyusziugrás, hátrafelé járás stb. Mozgásos foglalkozás elején is használható járásgyakorlathoz.

 

Előre meg hátra (előre lépünk egyet, majd hátra lépünk egyet)

jár a …..(Peti) lába (ugyanúgy egyet előre, egyet hátra lépünk)

csitteg-csattog a talpa, (dobbantva járunk helyben)

szaladgál a lábacska (helyben futunk)

 

 

Egy kettő, három, négy,

te kis cipő, hová mész?

Kipp-kopp kopogok,

óvodába indulok.

 

 

Egy, kettő, három, négy,

egy kis mackó vígan lép.

Két kis mackó ugrál, fordul, (kettőt lépünk, majd egyet ugrunk páros lábbal, negyedikre megfordulunk)

úgy nevet, hogy könnye csordul. (négyet tapsolunk)

 

 

 

 

Fél lábadat felemeled,

a másikat bicegteted.

Bic-bic-bic,

sánta a bíbic.

(Fél lábon ugrálunk a versre. Ha nehéz, akkor a felénél cseréljünk lábat.)

 

 

Így mennek a gyerekek (ritmusosan lépünk helyben, vagy körbejárva)

így mennek a betyárok (dobbantva lépünk)

így mennek a katonák (menetelve lépünk)

így mennek a huszárok (lovacskázva nyargalunk)

 

Megyünk, megyünk, mendegélünk, (körbejárunk, egyenletesen lépünk)

sűrű erdőbe elérünk. (magasra nyújtott karokkal megyünk tovább)

A fák között mókus ugrál, (páros lábbal ugrálunk előre, kezünket magunk előtt tartjuk, mint mókuska a kis mancsait)

az árokban nyuszi bujkál. (nyusziugrással haladunk tovább…vagy nyuszifület mutatva lépegetünk).

 

 

Körbe, körbe, körbe jár,

a körhinta meg nem áll.

Körhintán ül Klári, Fáni,

körbejárja Laci, Sári.

Körbe, körbe, körbe jár,

a körhinta egyre jár.

 

Ezt a játékot játszhatjuk úgy, hogy körbejárunk tapsolva, a kör közepén pedig mindig két gyermek pörög keresztbe tett kézfogással. Ha kettesben játszik szülő és gyermek, akkor lehet arccal magunk felé fordítva ölbe véve a gyerkőcöt lassan lépegetve forogni, vagy kinyújtott karral magunk körül pörgetni. Nagyobbacskákkal pedig páros kézfogással pöröghetünk. A vers felénél meg is fordulhatunk a másik irányba, hogy el ne szédüljünk.

 

 

Körbe, körbe járunk, (lépegetünk előre)

azután megállunk. (helyben járunk)

Hármat ugrunk hopp-hopp-hopp, 

dobbantunk is dob-dob-dob.

Körbe, körbe járunk,

az utcán megállunk.

Jobbra-balra fordulunk, (jobbra-, majd balra fordítjuk a fejünket)

azután elindulunk.

 

 

Ujj- és más testrész tornáztató mondókák

 

Ujjaimat mutogatom, (felemelt kezeinken mozgatjuk az ujjainkat)

közben vígan mondogatom:

kifordítom, befordítom,

fölfordítom, lefordítom,

zongorázok, furulyázok.

Erősebb lett a kezem, (öklünket nyitjuk és zárjuk)

a tornát befejezem.

 

 

Ezt a mondókát ketten is játszhatjuk egymással.

Mit csinál a kis kezem? (felemeljük mindkét kezünket)

Simogat kedvesen, (megsimogatjuk egymást)

ütöget mérgesen, (kicsit megpaskoljuk egymás vállát)

csiklandoz viccesen, (megcsiklandozzuk egymást)

táncol ügyesen (forgatjuk a kézfejünket)

csipeget hegyesen, (óvatosan finoman megcsipkedjük a másik karját)

te is tudod, mondd velem! (egymás tenyerébe tapsolunk mindkét kezünkkel)

 

Itt a kezem, jobb és bal, (először a jobb, majd a bal kezünket emeljük fel)

összeverem, megszólal. (tapsolunk hármat)

Itt a kezem, bal és jobb, (felemeljük a bal, majd a jobb kezünket)

most kell vele tapsolnom. (tapsolunk újra hármat)

 

 

 

Hej, Gyula, Gyula, Gyula (térdünket ütögetjük a tenyerünkkel)

szól a duda, duda, duda (pocakunkat ütögetjük)

Pest, Buda, Buda, Buda (két öklünket ütögetjük össze)

pattogatott kukorica (ujjainkkal a fejünk búbját koppintgatjuk)

 

 

Mozgatja a fejecskéjét, (balra- majd jobbra fordítjuk a fejünket)

mozgatja a kezecskéjét, (mindkét felemelt tenyerünket forgatjuk)

hajlik jobbra, hajlik balra, (csípőre tett kézzel jobbra-, majd balra hajolunk)

gyere ….(Kati) kezdjük újra!

 

 

Évszakokhoz kapcsolódó mozgásos mondókák

 

(Lackfi János – J. Kovács Judit versei a Százérintő c. könyvből)

 

Télen hóbozontos, (megborzoljuk a gyermek haját)

tavasszal bimbózós (meghúzogatjuk a fülét)

nyáron fűzfalombos (lesimítjuk a pilláit)

ősszel ázós-fázós (összebújva melegítjük egymást)

 

 

Hó fedi be a ház küszöbét (megérintjük a gyermek ajkát)

hó lepi el a kapukilincset (megérintjük az orrát)

hó ül a járdán, hó ül a bokron (megpöcköljük egyik-, majd másik fülét)

söpörjük el, hadd kavarogjon (összeborzoljuk a haját)

 

Készítsd el az évszakokkal kapcsolatos játékokat!

Gyere a Játéktárba!

 

 

Falevelek úsznak a levegőben, (két kezünket lebegtetjük hulló falevelekként)

csikizik a kertet libegősen. (ujjbeggyel megborzoljuk a haját)

Öregek a körték, lepotyognak, (megkopogtatjuk a kobakját)

süni-süni fűben szimatolgat. (beleszuszogunk a nyakába)

 

 

Én kis kertet kerteltem (kört „rajzolunk” magunk előtt)

bazsarózsát ültettem (virágokat ültetünk függőleges mozdulatokkal)

szél, szél fújdogálja (fejünk fölött tartva a kezünket jobbra-balra mozgatva utánozzuk a szelet)

eső, eső veregeti (a csepergő esőt utánozzuk ujjainkkal)

huss (a földre guggolunk, tapsolhatunk is egyet).

 

 

Így törik a diót: ropp-ropp-ropp, (ökleinket egymás tetejére téve összeütögetjük)

így meg a mogyorót kopp-kopp-kopp. (lábbal dobbantgatunk)

 

 

Sim-sum fúj a szél (karjainkat magasra emelve lengetjük)

ez a kis fa jaj, de fél! (átkaroljuk magunkat)

Minden ága megremeg (karjainkat „remegtetjük”)

a levele lepereg (ujjainkkal imitáljuk a lehulló leveleket)

Ej-haj semmi baj (ingatjuk a fejünket)

újra zöldül majd a gally. (felemeljük mindkét karunkat magasra)

 

 

Megfogtam egy magocskát (két ujjunkkal „fogjuk” a pici magot)

fúrok neki lyukacskát (mutatóujjunkkal lyukat fúrunk)

Beleteszem, betemetem

gereblyézem, öntözgetem. (értelemszerűen mutatjuk)

Megsüti a napocska (tenyerünkkel mutatjuk a napocskát)

kibújik, nő a szára (felemelkedünk guggolásból)

akkor a szél megfújja,

elrepül a magocska. (nagyot ugrunk)

 

 

Történet mesélés mozdulatokkal

 

Dombon állt egy házikó, (két tenyerünkből háztetőt formázunk)

házikóban ládikó. (tenyerükkel „lerajzoljuk” a ládikó tetejét, majd oldalát)

Ládikón egy kerek tálca, (kört rajzolunk)

a tálcán meg öt pogácsa. (ötöt mutatunk egyik tenyerünkkel)

Arra járt egy egérke, (kis füleket mutatunk a mutatóujjunkkal)

mind megette ebédre (megsimítjuk a hasunkat).

 

 

Baglyocska hunyorog, (mutató- és hüvelykujjunkból kört formázva a szemeink elé tartjuk)

fatönkön kuporog. (keresztbe tett karjainkkal átöleljük magunkat)

Nagy fejét forgatja

hol erre, hol arra. (elfordítjuk a fejünket balra, majd jobbra)

Izeg-mozog, toporog, tipi-topi, top, top, top. (toporgunk)

Szegény bagoly nappal vak (eltakarjuk a szemünket)

a toronyban fészket rak. (magunk körül mutatjuk a fészket)

Éjjel jár el vadászni, (kitárt karjainkkal repülünk)

egereket találni („karmainkkal” elkapjuk az egeret).

 

 

Sün Sanyi a sűrűben (ujjainkkal kaparászunk a földön)

tojást talált a fűben. (tojást formázunk)

A tojást megsütötte, (bal kezünkkel a jobb tenyerünkbe csapunk)

a spenótra ütötte, (jobb kezünkkel a bal tenyerünkbe csapunk)

megsózta és a mártással (megsózzuk)

azon nyomban megette. (bekapjuk)

 

 

Tó vize, tó vize csupa nádszál, (mindkét kezünkkel egy-egy „tavat”, kört rajzolunk)

egy kacsa, két kacsa odacsászkál. (1-et, majd 2-t mutatunk, aztán lépegetünk egy helyben)

Sárban ezer kacsa bogarászik, (ujjainkkal „bogarászunk”)

reszket a tó vize, ki se látszik. (lefelé fordított tenyerünket jobbra-balra mozgatva imitáljuk a reszkető vizet)

(Weöres Sándor verse)

 

 

Badacsonyi rózsafán két szál vessző (karunkat magasra nyújtva lengetjük jobbra-balra)

szőtték-fonták (keresztbe tesszük karjainkat a mellkasunk előtt, majd megcseréljük)

összeroppantották (leguggolunk)

ropp-ropp-ropp (hármat tapsolunk).

 

 

Nyuszi fülét hegyezi, (nyuszifület mutatunk)

nagy bajuszát pödöri. (pödörjük a bajuszunkat)

Répát eszik ropp-ropp-ropp, (szánk előtt tartjuk a répát)

nagyot ugrik hopp-hopp-hopp. (ugrunk hármat)

 

Gyékén, gyákán, jön a Gyuri bátyám,

tököt visz a hátán. (Előregörnyedve megyünk, mintha hátunkon lenne a tök)

Ha elfárad, leteszi, (letesszük a képzeletbeli tököt)

hogyha éhes megeszi. (megesszük)

 

 

 

 

Mikor nagyon süt a nap, (tenyerünket kinyitva mutatjuk a napocskát)

a csiga a házában marad. (ökölbe zárt kezünkkel eltakarjuk a hüvelykujjunkat)

Ám amikor eső esik, (csepergő esőt mutatunk az ujjainkkal)

csigabiga előbújik. (két mutatóujjunkat csápként lassan elődugjuk a fejünk két oldalán)

Neki az a jó idő, mikor esik az eső. (újra esőt imitálunk az ujjainkkal)

 

 

Kis Kati főzi kásáját. (mintha két kézzel fognánk egy fakanalat, keverő mozdulattal főzünk)

Keveri, keveri, mindig jobbra keveri. (jobb kézzel jobbra keverjük az ételt)

Keveri, keveri, mindig balra keveri. (bal kézzel balra keverjük az ételt)

 

Jó játékot!

Készítsd el a legismertebb őszi mesék bábjait és játsszatok, mondókázzatok együtt!

Gyere az Őszi Játéktárba!