Mondóka
Katicabogárka
szállj fel az égbe,
hozzál onnan napfényt
arany tekenőbe.
Hozzál nekünk meleget,
vigyed el a hideget.
*****
Katicabogárka, nyisd ki a ládádat,
mutasd meg fehér rokolyádat!
Ha nem mutatod meg,
sós kútba löklek,
onnan is kiveszlek,
malom alá teszlek,
ott meg összetörlek.
*****
Katicabogárka röppenj el,
jönnek a törökök, visznek el!
Kerék alá tesznek,
onnan is kivesznek,
Hideg vízbe tesznek,
onnan is kivesznek,
röppenj el!
*****
Baktat a kis katica
Hazafelé éppen,
Fekete kis pöttyöcskéit
Számolgatja szépen.
Kicsinek is kicsi vagyok,
Egy pöttyöm van még csak,
Ha majd egyszer nagyobb leszek,
Lesz ám nekem még hat!
*****
Én kis méhe,
szépek szépe
vígan élek,
mézt készítek,
s örömdanát döngicsélek.
*****
Méhe, méhe, kis méhecske,
döngicsélő énekeske:
jaj, be szép vagy!
jaj, be víg vagy!
De vigyázz, hogy a mézeddel
künn ne maradj!
Sarkady Sándor: Katicabogár
Habselyem a rokolyája,
nyitva piros kis kabátja.
Tenyeremen vígan sétál,
hét a pöttyöd, szép a röptöd,
szállj el, szállj el, katicabogár.
Szalai Borbála: Katicabogárka
Katica-,
katica-,
katicabogárka,
jaj de szép,
jaj de szép,
rajtad a kabátka!
Olyan színű,
mint a pipacs,
hét gomb is van rajta-
tán a szabó
piros pipacs
szirmaiból varrta.
Osvát Erzsébet:
Lagzi katicabogáréknál
Katicabogárfi házasodni készül,
katicabogárlányt kérte feleségül.
Összegyűlt a násznép, bogár ezerfajta.
Kackiásra pödört a hőscincér bajsza.
Ott volt a jegyespár egész rokonsága,
csak úgy repült mindnek pettyes rokolyája!
Jánosbogarak is érkeztek szép számmal.
Mindegyik pirinkó, fénylő lámpásával.
Szarvasbogárt kérték: vigyázzon a rendre,
kinél nincs meghívó, nehogy beeressze!
Futkosott Futrinka fűhöz is meg fához –
nem kapott meghívót egy ilyen jó táncos!
Ugri-bugri szöcske szerez neki nyomban,
s Futrinka lett párja a lakodalomban.
Eljöttek a tücskök, hírneves zenészek.
Cinkék, rigók, baglyok bebocsátást kértek.
Nem állított ám be senki üres kézzel.
Hoztak ajándékot majd kilenc szekérrel!
Volt ott harmatcseppből csillogó kaláris,
lapu leveléből selymes, puha ágy is.
A méhek köcsögnyi mézzel kedveskedtek.
Volt mit lakmározni a vendégseregnek!
Galambos Bernadett: A katica bánata
A kis Kati, Kati bogár,
kinyitotta szárnyát,
reggeli nap csillogtatta
szép piros kabátját.
Illegett a rozmaringnak,
várta a fű bókját,
és amikor elszállt volna…
nem találta foltját.
„Ilyen szégyent! Tegnap mostam!
Lefújta a szellő?
A hetedik kis pettyemet
hol rejti az erdő?”
Szaladt ide, futott oda,
nem lelte a pettyét,
hogyha holnap megtalálod,
vidd el neki hírét!
Megörül majd, s meghív téged
katica vendégnek,
s vigyél neki egy-két pettyet
hátha kell szegénynek!
Devecsery László: Katica
-Kis katica, merre jársz,
égen-földön merre szállsz?
Merre viszed hét pettyedet?
Hadd repüljek távol veled!
-Ég, föld között repít szárnyam,
virágok kelyhe az ágyam.
Szárny nélkül te hogy’ repülnél?
Hét petty nélkül is örülnél?
-Kis katica, repülj messze:
szép, távoli, új egekre!
Szárny nélkül én nem követlek,
hét petty nélkül nem vezetlek.
-Kis katica! Merre jársz?
Égen-földön merre szállsz?
Sörös W. Klára: Katica a bogárbálban
Bogárbált rendeztek a kerek tisztáson,
hirdetések lengtek minden bokorágon.
Katica is indult, szerette a táncot,
szárnya közé tűzött egy piciny virágot.
Meglátta a lepke, elhúzta a száját,
kigúnyolta Kata szép piros ruháját.
Hogy rikít a színe, hogy virít a pettye!
Nem való a bálba ily rosszul öltözve.
Az én szárnyam ezüst, kék a hímpor rajta,
cincér-lovagomnak fekete a frakkja!
Pompázik a szöcske barna szmokingjában,
fátyolka is itt van habos tüllruhában!
Szegény Katicának elborult a kedve,
Hazafelé indult búsan, keseregve.
Sűrűn hullt a könnye, nem nézett semerre
Ekkor egy gyerekkéz lágyan felemelte.
Kék szemeket látott, barátságos arcot,
A kis kézen ülve szép szavakat hallott:
Aranyos Katica kedves kicsi jószág
nálad szebbet soha nem látott a világ !
Szeretem a színed, szeretem a pettyed,
gyönyörködöm kicsit, aztán elengedlek !
Katalinka száll el, repülj csak bogárka,
kísérjen utadon szépséged varázsa !
Nem sírt már Katica, libbent piros szárnya !
Soha többé nem ment gőgös bogárbálba !
Lovas Gábor: Katica
Hol alszik a katica?
Erdőben, mezőben –
megpihen a levélen,
elbújik a fűben.
Egész nap csak repdesett,
fáradt már a szárnya –
megmossa a pettyeket
könnyű lesz az álma.
Ott alszik a katica,
erdőben, mezőben-
hintázik a levélen,
álmodik a fűben.
Tóth Anna: Katica
Kicsi vagyok, mégse félek,
Tarka mezőn éldegélek.
Hátam piros, mint az alma,
Hét kis pöttyöt láthatsz rajta.
Hívhatsz engem Katicának.
Fürgén szálló kisbogárnak.
S hogyha pihenek az ágon,
Vagy egy apró vadvirágon,
Óvatosan felemelhetsz,
Csengő hangon énekelhetsz,
Ujjacskádra felsétálok,
Aztán gyorsan tovaszállok.
Toldi Erzsébet: Katica
Hat pettyes Katica kering a mezőben,
Egy pettyét keresi földön, levegőben.
Elhagyta több napja selyeminges réten,
Azóta kutatja fű, virág tövében.
Sír, jajgat hangosan, mert pettye hiányzik,
Hisz a petty a boltban régóta hiánycikk.
Hirdetést adott fel még az elmúlt héten,
Aki megtalálja: adja vissza szépen.
N. László Endre: Katica – hívogató
Hová repülsz, merre szállsz,
meleg otthont, hol találsz?
Réten hálsz, erdőn hálsz,
meleg otthont nem találsz.
Falevélen vagy fűszálon
fogja le szemem az álom.
Erre jöttem, erre szálltam,
örülök, hogy rád találtam.
Készítsd el a
bogarakkal
kapcsolatos
nyomtatható
játékokat
a gyerekeknek!
Samuil Marsak: Kerek esztendő – július
Sarjút vágnak júliusban,
dörgés zeng az égen át,
készítgeti benn a kasban
új raját a méhcsalád.
Garay János: A méhecske
Mihelyt jókor reggel felszikkad a harmat,
A méhecske többé nem ismer nyugalmat.
Repdes ide s tova virágról virágra.
Majd a ligetbe száll, majd a rónaságra.
Megnéz figyelmesen minden virágkelyhet,
S örül, ha egy kicsi mézre valót lelhet.
Nem csügged, ha kevés méz van egy virágban,
„Sok kicsi sokra megy”, dúdolja magában.
Szalai Borbála: Beszélgetés a méhecskével
– Hová készülsz méhecske,
ilyen korán reggel?
– A zöld rétre megyek majd,
amint a nap felkel.
– Mit csinálsz te kicsi méh,
odakint a réten?
– Méznek valót keresek,
s összegyűjtöm szépen.
Ha megtelik virágporral
Ez a kis kosárka,
döngicsélve hazahozom,
ide a kaptárba.
Borsi Darázs József: Méhek tánca
Züm!… Züm! Száll a méh,
s mintha színnel hintené,
fehér lesz és kék a rét,
nefelejcs nyit s margarét.
Száll, száll a bogár,
s minden bimbót sorra jár.
Méh muzsika, madárfütty
zeng a réten mindenütt.
Leng, ring a virág,
estig tart a mulatság.
Vigad fű, fa, madár is,
be szép a méh majális!
Züm!… Züm!… Nem csak szép,
hasznos is, mert a méh-nép
nemcsak táncol, mulat ám,
mézet is gyűjt szaporán.
Kányádi Sándor: Zümmögő
Zümm bele, zümm bele,
zümm, zümm, zümm,
virágzik a meggyfa,
virágos ága
népesül.
Zümm bele, zümm bele,
zümm, zümm, zümm,
a meggyfa ága
szállongó szárnyon
elrepül.
Zümm bele, zümm bele,
zümm, zümm, zümm,
piros már, piros már,
piros már a meggy
és édesül.
Weöres Sándor: Dongó
Szedek itt, szedek ott
Füvön ingó harmatot.
Érzem sütni a napot,
Minden harmat elfogyott.
Szedek ott, szedek itt
virágmézet, tavaszit.
Már a méhek jártak itt,
üres bimbó beborít.
Zum-zum-zum, zöm-zöm-zöm,
tátogat a bödönöm.
Mégis legyen örömöm,
füled telizümmögöm.
Mentovics Éva: Méhecske, szállj!
Kankalint ringat már
nézd, a határ,
méhecske, méhecske,
szállj oda, szállj!
Sárgul a pitypang is,
oly gyönyörű,
fényárban fürdőző
nyári derű.
Repcék is hajlongnak,
nézz oda, nézz!
Kaptárban csordul majd
őszre a méz!
M. Simon Katalin: Méhecske
Gyöngyharmatban megfürödtem
kelő napban sütkéreztem,
szellő kapott szárnyára,
letett virág szirmára.
A virágport gyűjtögettem,
nektárral édesítettem,
hogyha elkészül a mézem,
jut majd neked is a télen!
Gazdag Erzsi: A méhecske inge
Szomorkodik a méhecske;
kimosta az ingét,
ökörnyálra terítette,
szél szárnyára kerítette,
s a felhőbe repítette,
mint a könnyű pillét.
Föltekint a bodzafára.
Könnye kőre csorran:
“Cinkemadár, ha arra jársz,
ingecskémre ha rátalálsz,
kapd csőrödbe nyomban,
s hozd le nekem onnan!”
Cinkemadár megsajnálta,
szólt a pacsirtának:
“Itt egy kis méh panaszkodik;
ingébe szél kapaszkodik,
valahol a felhőn úszik
lengő vitorlának.
Te ismered azt a felhőt,
mondd meg neki szépen:
eressze el vitorláját,
dobja le a méh ruháját!
Megfizetem fáradságát
tán a jövő héten.”
Kis pacsirta szárnyát tárja,
s fellegekbe röppen.
Cinke és méh ott lenn várja,
s ím, a méh habruhája,
mint a harmat a virágra,
lábuk elé csöppen.
Aranyosi Ervin: Maci és a méz
Szedek itt, szedek ott
Füvön ingó harmatot.
Érzem sütni a napot,
Minden harmat elfogyott.
Szedek ott, szedek itt
virágmézet, tavaszit.
Már a méhek jártak itt,
üres bimbó beborít.
Zum-zum-zum, zöm-zöm-zöm,
tátogat a bödönöm.
Mégis legyen örömöm,
füled telizümmögöm.
Péter Tímea: Méhek tánca
Sárga csíkos táncruhában,
Illatból szőtt, bő uszályban,
Szállnak vígan, ágról-ágra,
Bújnak be az orgonába.
Vezényszóra tovaszállnak:
Udvarolnak az akácnak,
Bodzaernyőn döngicsélnek,
Bókolnak a cseresznyésnek.
Pitypang bojtján, körbe állnak,
Ringnak, dongnak, táncot járnak.
Ámul veréb, cinke, rigó:
„Csodaszép a méh- dáridó!”
Ibolyára csókot dobnak,
Almabibén ábrándoznak.
Megállnak egy szerenádra,
Kacsintgatnak meggyvirágra.
Napszálltára elfáradnak,
Szellő szárnyán hazaszállnak.
Édes nektárt vacsorálnak,
Álmukban is táncot járnak.
Nagy Bandó András: Mézes mondóka
Láttad, nézted, ettem mézet.
Mondod, kérded? Ingyen mérted.
Látod, nézed? Nincs már mézed.
Tőlem kérted, látom érted.
Látod, érzed? Ezzel kész lett.
Nézd meg a katicás, méhecskés meséket is ebben a bejegyzésben!
Nyomtass egyszerűen
bogárkás bábokat
a játékhoz,
meséléshez!
Tudd meg, hogy melyek óvodás gyermeked legfontosabb képességei, amelyek fejlődésére szülőként nagyon fontos odafigyelned!
Olvasd el az egyszerű tippeket, amelyeket tehetsz érte a mindennapokban!
