Várakozni nagyon nehéz, főleg, ha a húsvéti nyuszira várunk olyan nagyon! Hányat is kell még aludni? Talán gyorsabban múlnak a napok és könnyebben megy az ágyba bújás, ha egy kedves kis húsvéti történettel szenderülhetnek el a kicsik. Ki tudja, álmukban talán már a nyuszival is találkoznak! Húsvéti mesék óvodás gyerekeknek.

 

Bús Ilona: Húsvéti tojás

 

Valamikor nagyon régen egymás tőszomszédságában lakott egy nagyon szegény és egy nagyon gazdag asszony. Húsvét előtt a nagyon gazdag konyhájában sült a rétes, kelt a fánk. A sok jó illat csak úgy áradt a szegény udvarába; ott játszottak a a gyerekei. Egyszerre csak a legidősebb, a hatéves Rozika így szólt:

– Édesanyám! Minálunk miért nem sül valami a kemencében?

– Nincsen tojásom, amivel kalácsot vagy fánkot süthetnék.

– Kérek én a szomszédban, van ott annyi kacsa, liba, tyúk, hogy ellepik az udvart, tojnak azok eleget. – mondta a kislány.

– Vigyázz, még rád uszítják a kutyát és megharap…! – intette az anyja, de Rozika nem ijedt meg a harapós kutyától és kiskosarával átment a szomszédba. Alig lépett az udvarba, már messziről rákiáltottt a gazdag asszony:

– Mit akarsz itt?

Rozika illedelmesen köszönt és így szólt: – Csak pár tojást szeretnék kérni, hogy édesanyám kalácsot süthessen az ünnepre.

– To-já-ááá-st!? –húzta a szót a gazdag asszony – drága kukoricán, árpán neveltem a tyúkjaimat, nem osztogatom én a tojást senkinek se, magamnak kell mind! Menj a rétre, kérj a madaraktól, azok talán adnak…! – szólt és becsapta a gyerek orra előtt az ajtót.

Rozika egy percig szótlanul állt, majd hirtelen felvidulva a rétre futott. Virágillat, madárcsicsergés fogadta a kislányt. A nap melegen simogatta arcocskáját, színes pillangók röppentek elé, a tavaszi szellő, a futó felhő, valamennyien mintha csak kérdezték volna. „ Mit kívánsz, Rozika?” A kislány megérezte a szíves fogadtatást és lelkendezve mondta.

– Kedves madárkák, ünnepre készülődünk, sok testvérem van, de egy csepp kalácsot sem tud sütni édesanyám, mert egyetlen tojásunk sincsen. Kértem a gazdag szomszédasszonytól, de az nem adott, hozzátok jöttem hát. Kérlek szépen benneteket, adjatok nekünk pár tojást! – Kosárkáját egy bokor alá tette. – Holnap érte jövök, jó? – kérdezte kedvesen és hazaszaladt.

A madarak összedugták a fejüket. – Csip-csip-csip-csirip-csipogta egy pacsirta – hallottátok, mit kért a kislány?

– Csip-csip-csip, hallottuk és adunk, adunk…Egyszerre nagy sürgés-forgás keletkezett a réten, a madárkák szárnya libbent-lobbant, a kosárkára telepedtek és potty!…egy-egy tojást ejtettek bele. A nap kacagott örömében, amikor ezt látta, és fényes sugarával megfestett egy kis tojást. Most már volt a kosárban egy aranytojás is. Ekkor ért oda nyuszika.

– Mak-mak-mak, mi van itt?

– Nézz csak a kosárba, te kis csacska –figyelmeztette egy kék harangvirág. A nyuszi elámult:

– Ó, de sok szép tojás! Fessük színesre őket! Gyertek! – szólt a virágoknak, és már jött is a sárga kankalin, a lila kökörcsin meg a tűzpiros pipacs. Alkonyatkor a kis kosár sok-sok színes tojással volt tele. Meglátta ezt a hold.

– No, most hadd fessek egyet én is ezüstre! –és fényét egy kis tojásra festette.

Rozika reggel kiszaladt a rétre. Ó, milyen boldogan nevetett, amikor a sok színes tojást meglátta a kosárban és mellette őrzőként egy tapsifüles nyuszikát! Csodálkozva nézett rá:

– Talán te festetted?

– Mak-mak-mak, igen, de a tojásokat ők adták – és a röpködő madarakra mutatott.

– Tudom, tudom! –nevetett Rozika és köszönetet mondott a madaraknak, a rét virágainak és a napnak. Hazaszaladt a sok színes tojással, de mivel akadt köztük néhány fehér is, édesanyja kalácsot sütött belőlük. Nagy lett a kalács, és a sok gyerek úgy jóllakott vele, mint a duda…

Azóta minden esztendőben tavasszal nagy sürgés-forgás van a réten: a sok nyuszi festi a tojásokat. Úgy, ahogy elmondtam ebben a mesében.

Nyomtasd ki a mesét!

 

Készítsd el a meséhez tartozó bábokat és játsszátok el közösen a mesét!

A nyomtatható bábokat a  Játéktárban találod.

A Játéktárhoz itt tudsz csatlakozni.

 

 

Kovács Klára: Nagy a munka!

 

Nyulam-bulamék nagy barátságban éltek tyúkanyóval. Naponta ellátogatott Nyulam-bulaméktól tyúkanyóhoz valaki. Tavasztündér megérkezése óta Nyulam-bulamék veszik meg tyúkanyó tojásait. Nyifi, Nyafi, Nyufi vagy valamelyik nyúlgyerek már szalad is a kosárral, ha meghallja tyúkanyó kotkodácsolását.

 

Kot, kot, kot, kot, kotkodács,

minden napra egy tojás!

Tyúkanyó kíváncsi volt, miért kell olyan sok tojás Nyulam-bulaméknak. Nem kérdezősködött, hanem szépen felöltözködött. Nagyon szép tavaszi kosztümöt vett magára, és útnak indult.

Nyulam-bulamék háza nem volt messze. Kellemes, enyhe, szép időben lassan, sétálva ment. Nagyon jónak tartotta , hogy a lakás ablaka nyitva állt. Bekukucskált. No, még ilyet életében sohasem látott! Nagy munka folyt bent. Nyulam-bulamék családjában kicsik, nagyok festették az ő fehér tojásait. Közben jókedvűen énekelgettek:

 

Nem csinálunk egyebet, egyebet,

tojást festünk, szépeket, szépeket,

sok a festék, kis ecset, nagy ecset,

ügyes, aki festeget, festeget.

Tyúkanyó kopogtatott. Nyúlanyó festékesen szaladt eléje. betessékelte. Nyifi, Nyafi és a többiek udvariasan, örömmel üdvözölték. Nyufi szaladt a székért, törülgette, nehogy festékes legyen tyúkanyó tavaszi ruhája. Nyúlapó megmutatta a sok -sok nevet, a a névsort, kinek visznek festett tojásokat. Van, aki piros tojást kér, mások hímeset, kéket, lilát, sárgát, zöldet, tarkát és pöttyöset. Nyúlapó derűsen, nagy örömmel átadott a sok levél közül egyet Tyúkanyónak.

Kedves Nyúlapó!

Nagyon kérlek, ne feledkezz el rólam! Hozzál nekem piros tojást!

Úgy dugd el a kertünkben, hogy valaki el ne vigye!

Hozzál kérlek, nagyon kérlek, a szomszéd kislánynak sok-sok tojást, pirosat, hímeset, mert locsolkodni megyek.

Nekem sok tojást adnak akkor, ha szépen elmondom náluk azt a verset, amit tanultam:

Napsütötte szép tájakon, jöttem végig az utakon.

Felém hajolt sok-sok virág, rózsavizük osztogatták.

Megöntözlek most itt véle, piros tojást kérek érte!

Köszöntelek és várlak, kedves Nyúlapó!

Tamás.

– Ó, de kedves, de megható! – kotkodácsolta egyre tyúkanyó.

– Van itt még sok szép levél! Nézte, nézte olvasta még sokáig tyúkanyó a leveleket, s addig a sok nyúlgyerek szorgalmasan festegetett.

Nyomtasd ki a mesét! 

 

Készítsd el 

A három nyúl c. verses mese bábjait!

Rozika tojást fest

 

Nem úgy kezdem, hogy egyszer volt, hol nem volt, hiszen amit most elmondok, nem is olyan régen, talán éppen a napokban és talán éppen a ti kis falutokban történt…

Rozika mindig mindent jobban akart tudni mindenkinél. Nem tűrte, hogy magyarázzanak neki, tanítsák, csak a maga fejére hallgatott. Elmondok egy történetet arról, mennyire ráfizetett egyszer az önfejűségére.

Rozika már napok óta azzal dicsekedett az iskolában, hogy az idén maga festi meg a húsvéti tojásokat és azok olyanok lesznek, hogy mindenki eltátja a száját, ha rájuk néz. Gyönyörű mintákat pingál rájuk…Szebbeket, mint akárki. Volt, aki nevetett, de volt, aki komolyan vette Rozika szavait, és egy kicsit irigykedve sóhajtotta: “Miért nem vagyok én is olyan ügyes, mint Rozika!”

Húsvét vasárnapján Rozika édesanyja megfőzte a tojásokat, kirakta őket egy tálcára és így szólt:

– No, kislányom, akkor elmondom, hogyan csináld…

– Tudom én magam is, tessék csak hagyni, majd én megfestem őket.

– Ahogy gondolod – válaszolta az édesanyja és kiment a szobából.

Rozika pedig hozzáfogott a munkához. Odakészítette a festékes dobozt, színes ceruzát, no meg az üzletben vásárolt tojásfestékeket. Hosszas töprengés után úgy döntött, feketével mintáz, mert az minden színen jól érvényesül.

Befestette hát a tojásokat az üzleti festékekkel, majd amikor megszáradt – ahogy az előző évek során édesanyjától látta – szalonnával kente be őket, hogy jobban csillogjanak. Igen ám, de amikor hozzákezdett a mintázáshoz, a fekete szín úgy futott szét a zsíros tojásokon, mintha gúnyt űzne Rozika tudálékosságából. Próbálta tussal, színes ceruzával, de a gondolatban oly szépre színezett tojások csak nem akartak sikerülni. Keze könyökig maszatos lett, orra hegyén nagy piros folt éktelenkedett, arca bohócéhoz hasonlított.

Így talált rá édesanyja és nem állhatta meg, hogy nagyot ne kacagjon.

Rozika egy darabig türtőztette magát, de aztán keserves sírásra fakadt.

-Mi lesz, ha holnap eljönnek az osztálytársaim? Azt mondtam, ilyen tojásokat sehol nem látnak majd…Virágokat ígértem nekik, gyönyörű virágos, hímes tojásokat…

Édesanyja elkomolyodott, de egy szót se szólt.

Rozika keveset aludt ezen az éjszakán. Hol a fekete festékkel, hol a maszatos tojásokkal birkózott, hol a csúfolkodó fiúk elől futott, bújt az ágy alá, …s reggel, alig ébredt fel, máris bekopogtatott az első locsoló. Talán a kíváncsiság vitte olyan korán Rozikáékhoz, tudni akarta, milyenek azok a híres tojások.

Rozika tűrte, hogy pajtása meglocsolja, de amikor édesanyja az éléskamra felé indult, legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. És csodák csodájára…a kamrából előkerült tojásokról szebbnél szebb virágok mosolyogtak a kíváncsi kis locsolóra! Rozikának még a szája is tátva maradt a csodálkozástól. Ezek lennének az ő maszatos tojásai? Édesanyja mosolyogva nézett rá, és csak akkor szólalt meg, amikor a kisfiú sűrű köszöngetések között elment.

-Látod, kislányom, milyen szép hímes tojásokat lehet készíteni, ha az ember érti a módját, de te nem akartad, hogy megtanítsalak rá, pedig nekem is meg kellett tanulnom…Öreganyám mutatta meg kicsi koromban. Nem boszorkányság ez, csak olvasztott viasz kell hozzá meg egy vékonyka ecset, aztán jöhet a tojásfesték…

-Köszönöm, anyukám, nagyon szépen köszönöm.

Nyomtasd ki a mesét!

 

 

 

Igyártó Zita: Az erdő ajándéka

 

Valamikor réges-régen, amikor az állatok még tudtak beszélni, az volt a szokás, hogy a húsvéti hímes tojásokat az erdei nyulak festették. Nyáron a vadvirágok lehullatott szirmaiból színes festékeket készítettek, és nyárfakéregből készült dobozokban tárolták tavaszig.

Így dolgoztak egész nyáron Nyúl apóék, is. A virágszirmokat gyűjtögették, ősszel pedig a fák színes leveleit. Télen száraz fűszálakból apró pemzliket, ecseteket kötözgettek, és mindezeket a kamra polcaira rakosgatták el. Tavasz felé nagy volt a sürgés-forgás a baromfiudvarok tájékán is, a tyúkok előkészítették a szép, fehér tojásokat és várták a az erdei vásárlókat. Lassan elmúlt a tél, és megérkezett a tavasz. A cinegék meg is beszélték egymás között az eseményeket.

– Nyitni kék, nyitni kék! – énekelte az egyik. – Csicsidő, csicsidő! – jött hamarosan a válasz.

Meghallották ezt a beszélgetést a hóvirágok és előbújtak a puha mohatakaró alól. Hamarosan a többi tavaszi virág is feléledt téli álmából: a lila kökörcsin, a kékszirmú kővirág, a bólogató fehér ruhás tőzike, a sárga köntösbe bújt kankalin. Az erdei tisztást tarkabarka virágszőnyeg díszítette. Nyúl apó és családja már alig várták, hogy elkezdhessék a munkát. Húsvét előtt pár héttel Nyúl apó így szólt:

– Elérkezett az idő, gyerekek, holnap munkához látunk. Janka és Panka, ti hozzátok elő a kamrából a festékeket és pemzliket, a fiúk pedig induljanak a faluba a megrendelt tojásokért! A nyuszifiúk előszedték a kis kézi szekerüket és elhúzták a falu felé, a lányok pedig a konyhába szaladtak, de kis idő elteltével éktelen sivalkodással rohantak vissza.

– Üresek a polcok, eltűntek a pemzlik és a festékek! Mivel fogunk dolgozni?

Nyúl apó és Nyúl anyó értetlenül néztek egymásra,. Nemrég még minden megvolt, ki követhetett el ilyen gonoszságot? Ha nem kerülnek elő a munkaeszközök, húsvétkor a gyerekek nem találnak majd hímes tojásokat a bokor alatt. Hamarosan megérkeztek a fiúk is a szép fehér tojásokkal. Nagy volt a csalódásuk, mikor megtudták, mit történt. Elhatározták, hogy ha törik ha szakad, megkeresik a tolvajt.

El is indultak hát az erdőbe és kérdezgették a szembejövő erdőlakókat, hogy tudnak-e valamit az eltűnt festékekről de senki nem tudott segíteni. Szarka asszonyság a fészke körül sürgölődött, őt is megkérdezték.

– Én nem tudok semmit – válaszolta nevetve – , de azért kérdezzétek meg a rókát is.

Elindultak hát a róka házához, s mikor odaértek, bizony elámultak azon, amit láttak. A ház előtt egy tisztáson egy tarkabarka csodalény éppen tojást festett, vagy inkább akart festeni, ami azonban sehogy sem sikerült neki, mert a festék nem ragadt meg a tojásokon, de annál inkább a bundáján. Ilyen tiritarka rókát még nem látott a világ. Szegény róka nem tudta, hogy a tojásokat festés előtt nedves szivaccsal át kell törülgetni. A rejtély bizony megoldódott: a róka volt a tettes. Meg is bánta őkelme, mert egy hétig mosta bundáját a patakban. azonban ez a nyulakon nem segített, mert se festék, se pedig egy árva pemzli nem maradt, a kétbalkezes festőművész mindent elpocsékolt és tönkretett.

A társaság szomorú szívvel tért haza. Nem tudták, mitévők legyenek. Ültek a ház eresze alatt és búsan lógatták a füleiket. Nyúl anyó elővette a vizeskannát, és vízért indult a közeli forráshoz. Szomorú volt ő is. Leült a forrás csordogáló vize mellé és kedvetlenül nézte a bokrok között tevékenykedő cinegéket. Egyszer csak különösen kedves, csilingelő hangon szólította meg valaki:

– Miért vagy ilyen szomorú, Nyúl anyó?

Az anyó körülnézett, de nem látott a közelben senkit. A csilingelő hangocska azonban ismét szólította:

– Nyúl anyó, Nyúl anyó, itt vagyok melletted, miért búslakodsz?

Nyúl anyó lenézett a földre, hát közvetlen közelében egy csokornyi hóvirág virult.

– Te szólítottál, hóvirág? –kérdezte Nyúl anyó.

– Én hát! Miért itatod az egereket?

– Jaj, jaj kedves hóvirág, nagy baj történt nálunk. A róka elcsente a festékkészletünket és az ecseteket is. Nem tudunk tojásokat festeni. Csalódnak majd a gyerekek, hogy húsvét vasárnapján nem találnak hímes tojásokat a kertek bokrai alatt.

– Csak ez a baj? Ezen könnyen tudunk segíteni- mondta a hóvirág.

Egyet füttyentett és a cinegék mind odasorakoztak a közeli fák ágaira.

– Kedves cinegék – kezdte a hóvirág. – vigyétek el a hírt az erdő minden vadvirágának, hogy a nyulak nagy bajban vannak! Nincs festékük a tojásfestéshez, ezért mindenki adjon egy kevéskét a saját készletéből.

A cinegék azonnal szétszéledtek és kisvártatva meg is érkeztek a festékekkel tele kis nyírfacsuprokkal. A hóvirágok fehér és zöld festéket küldtek, a kővirág szép világoskéket, a tőzike fehéret, a kankalin sárgát. Festék már volt elég, csak az ecset hiányzott.

Ekkor  megszólalt a fűzfabokor, aki eddig csendesen nézte a nagy sürgés-forgást.

– Adok én neked ecsetet, amennyi csak kell! Itt vannak a barkáim, nagyon szépen lehet velük festeni.
A közelben álló szomorúfűz is megszólalt:

– Én is adok vesszeimből, fonjatok belőle kosarat, hogy legyen miben hazavinni a sok festéket és barkát!

El is készült a kosár, és Nyúl anyó boldogan vitte haza az erdő adományát. Otthon nagy lett az öröm. Azonnal munkához is láttak. Még soha ilyen szép hímeseket nem festettek a nyulak. El is készültek időre. Amikor a festéssel végeztek, szomorúfűzvesszőből sok-sok apró kosárkát fontak, ezekbe rakták a tojásokat és elrejtették vasárnap hajnalban a kertek bokrai alá.

Milyen nagy volt az öröm, mikor kora reggel a kislányok kiszaladtak a kertbe és a bokrok alatt megtalálták a fűzfakosárkákba rejtett csodaszép hímes tojásokat! Másnap, húsvét hétfőn a locsolódó legénykék is ámulva nézték a különös fényben játszó remekműveket. Sokáig találgatták, hoyg az idén miért ilyen különlegesen szépek a tojások. A titkot azonban csak a nyulak, az énekesmadarak és a vadvirágok tudták. azt, hogy igazán szépet csak a szeretet, a megértés és az összetartás tud alkotni, s hogy mindez az erdő ajándéka.

Nyomtasd ki a mesét!

Készíts

húsvéti játékokat a gyerekeknek! 

 

Mester Györgyi: A hímes récék

 

Terus néni patyolat tisztaságú, hófehér tollú kacsákat nevelt az udvarán, amiért irigykedett rá a fél falu.

A baromfitenyésztők rá féltékenykedtek, a gyerekek meg az unokáját, Anitát irigyelték, mert Húsvét előtt ő mindig kapott három kacsatojást – ami tudottan nagyobb méretű a tyúk tojásánál -, és azokból tarka minták ráfestésével, csodálatos hímes tojásokat
varázsolt. Meg is nyerte Anita valamennyi iskolai hímes tojás festő versenyt.

Ezen a tavaszon se volt ez másképp. Anita körbesétált a baromfiudvarban, hogy kiválassza a számára legmegfelelőbb három kacsatojást. A legnagyobb meglepetésére azonban nem talált egyet sem.

Lesétált hát a kertjük végébe, ahol egy kisebb, nádassal szegélyezett tavacska lapult, és ahová Terus néni hófehér tollú kacsái is naponta lejártak. A kacsák most is vígan lubickoltak, bukdácsoltak a vízben.

Anita váratlanul – partközelben, a nádszálak takarásában – egy fészket vett észre. A növényi szárakból és tollból készült fészekben több tojás is volt.

Azon nem csodálkozott, hogy a tojások kissé zöldes színűek. Úgy gondolta, mivel nem fedett helyen voltak, kissé elpiszkolódhatott a héjuk.

„Fránya kacsák! Ezért nem találtam odafenn az ólban egyetlen tojást sem! Ide rejtették előlem. Talán éppen azért, hogy ki ne fessem őket.”

Azzal gyorsan a kötényébe rejtett három tojást, és visszament a házba. Még aznap délután nagy gonddal, és talán még cifrábbra is festette a tojásokat, mint az előző évben. A héjon lassan száradt a festék, ezért a tojásokat egy kosárkában odatette a kályha mellé. Húsvétig hátravolt még pár nap, és ő közben el is feledkezett a tojásokról.

Épp vacsoránál ült a család, a húsvéti vendégeskedésről beszélgettek, amikor a kályha mellől, apró pattogó, roppanó hangok hallatszottak. Senki nem tudta, mi okozhatta a zajt, amikor Anita váratlanul felpattant és a kályhához szaladt.

A legnagyobb meglepetésére a festett tojások héja meg volt repedve, és épp akkor bújt ki belőlük három kiskacsa. Bizonyára a meleg kályha közelsége tette, hogy a fészekből elvett tojásokból, anyjuk nélkül is kikeltek a kis jószágok.

De nem ám olyanok voltak, mint a szokásos, sárga pelyhes fiókák! Ezek zöldesszürkék voltak, fejük tetején fekete folttal, a szemük mellett barnás csíkkal. Akkorra már nagyapó is ott állt az
unokája mellett.

– Na, Anitám, te aztán szép kis kacsákat festettél! Jó, hogy nem virágos minták, és
mindenféle kacskaringók vannak rajtuk. Bezzeg ki is közösítették volna őket a többiek a tóból.

De aztán, látva unokája megszeppent arcát, ő is komolyra váltotta a szót.

– Anitám, segítettél világra jönni három kis vadrécének, más néven tőkés récének. Jót tettél velük, mert lehet, egy kóbor kutya vagy macska, esetleg róka felfalta volna a
tojásokat. Te most megmentettél három kis életet. Légy magadra büszke. De azt azért jegyezd meg, a jelen eset kivétel: a vadmadarak fészkét sohasem szabad megbolygatni. Ez egyszer azonban nem tettél rosszat, bocsánatos bűn, amit elkövettél.

Húsvét után Anita bevitte a kis récéket az iskolába. Azon a tavaszon másik tojásokat nem festett, nem is vett részt a tojásfestő versenyben. Mégis, hímes tojásból kikelt kis vadrécéivel ő lett a legnépszerűbb az osztálytársai között.

 

Mester Györgyi: A varázstojás

 

Ismét itt a húsvét, hát elmondok nektek egy régi, kedves történetet – kezdte a mesélő.

Panni és Bence abban az évben nagyon készültek a húsvétra. Az azt megelőző években – Bence pici baba voltára tekintettel -, az ünnepet fővárosi lakásukban töltötték. Most azonban falura készültek, hogy az apai nagyszülőkkel együtt húsvétozzanak.

Panni, megérkezésük után azonnal rákérdezett Mamától.

– Idén is keresgélhetünk majd hímes tojást a bokrok alatt?

– Hogyne. Ne félj, időben gondoskodtam róla, hogy legyen elég begyűjtenivaló. Már mind megfőztem, és napokkal ezelőtt meg is festettem őket. Most még több színben, mint amikor utoljára itt jártál.

– Én is szeretnék tojást festeni – mondta erre Panni. – Az iskolában megdicsért a tanító
néni, hogy milyen szép mintákat festettem a tojásra. Két ötöst is adott érte.

– Hát, kis unokám, én már nem érek rá a tojással bíbelődni, itt van nekem az ünnepi
sütés-főzés minden gondja. Jövőre is lesz húsvét, majd akkor együtt készülünk fel rá.

Pannit azonban a szép jövő ígérete nem nyugtatta meg. Ez a kisöccse, Bence számára az első játékos tojásgyűjtő alkalom – gondolta -, ezt muszáj emlékezetessé tennie.

Azután, egy hirtelen ötlettől vezérelve, kiment az istállóba. Már korábban is látta, hogy Kati, a kotlós, ott ücsörög egy fonott kosárban, egy halom tojás fölött, és a kiköltésükön szorgoskodik.

Talán észre se veszi, ha kicsenek alóla egy tojást – ötlött fel Panni agyában. Panni szelíd, de félreérthetetlen hessegető mozdulatára, Kati meglepetten röppent le tojásokról. Panni gyorsan elvett egy tojást, azt, amit az egyformák között, mégis a legszebbnek látott, majd sebesen kiiszkolt az istállóból. Az ajtóból visszatekintve megnyugodva látta, hogy a kotlós – mintha mi sem történt volna -, már ismét ott ült a kosárban.

Panni jó előre készült a tojásfestésre, ezért otthonról magával hozta a filctoll készletét. Semmi sem állhatta útját, hogy elkészítse a húsvét legdíszesebb tojását, amit persze Bencével akart megkerestetni.

Kicsit ugyan elgondolkodtatta, nem lesz-e abból baj, hogy nyers tojásra rajzol, nem törik-e össze, de aztán már csak táncolt a kezében a filctoll, és egyre kacskaringósabb, színesebb minták tűntek elő a tojáson. A végeredmény még az ő szívét is megdobogtatta. Nagyon szép lett! Már szinte sajnálta odaadni másnak, de hát a testvérkéjét akarta meglepni vele. Őt pedig nagyon szerette, így már előre örült annak, milyen nagy lesz az öcsikéje meglepetése a varázslatos szépségű tojás láttán.

A még mindig langyos tojást, hogy az ünnepig, illetéktelen szemek elől rejtve tartsa, betette
egy ócska kötött sapkába. De főként azért, hogy meg ne sérüljön, el ne törjön.

Eljött a nagy nap, húsvét napja. Papa megsúgta Panninak, hogy a tojásokat már kiporciózta a bokrok alá, és ha véget ért az ebéd, indulhat a móka, a tojáskeresés.

Panni egy pillanatra eltűnt az ebédlőasztal mellől, de csak azért, hogy a maga csinálta hímes tojást elrejtse egy málnabokor alá, a kert legtávolabbi zugába.

Ebéd után azt mondta Bencének: neked egy varázstojást kell megkeresned. Csak légy kitartó,
menj el egészen a kert végéig, ahol a málnabokrok zöldellnek.

A napocska kitartóan, melegen sütött, de bizony Panni is jócskán kimelegedett, amíg az
összes tojást sikerült megtalálnia. Bence azonban csak nem került elő a málnabokor takarásából. Kiabálni kezdtek neki, bár félni nem kellett, a kertet kerítés zárta körbe, a kisfiú még csak véletlenül se bolyonghatott el úgy, hogy ne találjanak rá.

A hívó szóra egyszer csak feltűnt Bence. A rajta lévő kisinget derekához fogva, óvatosan
közeledett a rá váró felnőttek felé.

Na, mit találtál kis Bencém? – kérdezte Papa.

Megtaláltam a varázstojást, és ez volt benne – felelte Bence, egyidejűleg feltárta inge tartalmát, amiben a díszes, hímes tojás apró darabkái között, ott fészkelődött egy frissen kikelt, sárgapihés kiscsibe.

Hát igen. Hála Panni gondosságának, óvatosságának, az öreg kötött sapka, na meg a jó meleg tavaszi napocska melegének. Épp elérkezett az ideje, hát kibújt a varázstojásból a kiscsibe.

Hozzá kell tenni, hogy aznap a többi tojásból is kikeltek kispipi testvérkéi, odabenn az istállóban, Kati kotlós jóvoltából.

Ez a húsvét, és a varázstojás, örökre megmaradt aztán a családtagok emlékezetében.

Hát ez volt az én mesém – fejezte be a történetet Panni néni. Tetszett mindenkinek?
Neked is? És Panni néni cinkosan kacsintott az asztalnál húsvéti sonkáját jóízűen falatozó
Bence bácsira.

március 15. az óvodában

Olvass még több mesét a természetről

az “Évszakok meséi” c. könyvben!

 

Mester Györgyi: Nyuszi ül a fűben… és festeget

 

Az erdei tisztáson gyülekeztek a nyulak. Kisebbek, nagyobbak, fiatalabbak, öregebbek, de mind azzal a szándékkal jöttek össze, hogy megbeszéljék a húsvéti teendőket.

Nyúl mama is kivezényelte kis családját, mert a legfiatalabb nyuszigyerekek még nem is éltek meg húsvétot, így nem tudták, milyen feladat vár rájuk.
A legöregebb, legtapasztaltabb jelenlévő, Nyúl apó figyelmet kért, mire a zajongó ifjúság elhallgatott, és minden szem középre irányult, ahol apó beszélni kezdett.

– A húsvét a mi legfontosabb ünnepünk. A szokásos hétköznapi teendőink mellett, most
feladatunk besegíteni az embereknek, akik tőlünk várják, hogy minél szebb, érdekesebb,
emlékezetesebb legyen ez a két nap – húsvét vasárnapja és a húsvét hétfő -, főként a gyerekek számára. – A feladatunk komoly és felelősségteljes. Biztosan ismeritek a mondókát, hogy:

Nyuszi ül a fűben,
ülve szundikálva,
nyuszi talán beteg vagy,
hogy már nem is ugorhatsz?
Nyuszi hopp, nyuszi hopp,
máris egyet megfogott.

– Hát most szundikálni nem szabad, és remélem, nem is beteg közületek senki, mert munka vár mindnyájunkra. – Ülni viszont lehet, a munka „ülőmunka” lesz. – Mivel festegetni kell, azért kérlek, „ne is ugráljatok”, mert kidől a festék, és elrontjátok a tojások díszítését.

Azután Nyúl apó így folytatta.

– Mint az az elmondottakból bizonyára kiderült, tojást fogunk festeni. Sokat, és minél
színesebbeket, minél szebbeket, hogy megörvendeztessük vele a gyerekeket.
A tojások beszerzéséről Tyúk anyó révén már gondoskodtam, így most rögtön meg is kapja mindenki azt a mennyiséget, amit meg kell festenie. A tojások átvétele után, menjetek oda festékes dobozokhoz, válogassatok közülük. Azután lássatok munkához, és akár versenghettek is, ki tud szebb mintát kitalálni és azt megfesteni a tojáson. – Kezdhetitek az ötletelést, és a tojások díszítését.

És a munka elkezdődött…

A kis és nagy nyuszik örömmel fogtak a dologhoz, amely megmozgatta a fantáziájukat. A festés révén megmutathatták egymásnak, kinek milyen fejlett a szépérzéke, milyen ügyes az ecsetet fogó kis mancsa, egyidejűleg ötletelhettek is. Minden nyuszi más és más mintát álmodott meg a tojásra.
A nap végére – mert az idő sürgetett, már szombat volt, és a tojásokat még ki is kellett szállítani a kertekbe, a bokrok aljába -, mindnyájan elkészültek a festéssel.

Akkor kiállították a díszes tojásokat. Óvatosan persze, hogy össze ne törjenek, az erdei tisztás közepére hordták őket, hogy mindenki megszemlélhesse azokat.

A puha, zöld gyepen ezernyi tojás díszelgett. A szebbnél szebb tojások gyönyörködtették a
szemet.

Nyúl apó végigsétált a tojáshalmok mentén, és mindegyik készítőhöz, kis festőhöz volt egy-egy dicsérő szava.

A legjobban azonban akkor lepődött meg, amikor az egyik kis nyuszi átnyújtott neki egy
személyre szóló ajándéktojást, amelyre – ha hiszitek, ha nem -, Nyúl apó arcképe volt
felismerhetően ráfestve.

Ezen aztán jót mulattak, és persze a nagy dicséret se maradt el az ajándéktojás festőjének, úgyhogy igazán jó hangulatban készülődtek az ünnepre.

Húsvétkor a gyerekek is ugyanezt a jó hangulatot és örömöt érezték, amikor a bokrok alatt, hosszas keresgélés után, ráleltek a nyuszik által ügyesen elrejtett, szebbnél szebbre festett hímestojásokra.

Nézd meg a húsvéttal kapcsolatos

összes ötletet!

Tudd meg, hogy melyek óvodás gyermeked legfontosabb képességei, amelyek fejlődésére szülőként nagyon fontos odafigyelned!

Olvasd el az egyszerű tippeket, amelyeket tehetsz érte a mindennapokban!