Versek a színekről

Versek a színekről

posted in: Játékötletek, Környezet, Színek | 0

Óvodába érkezve a gyerekek egy része még az alapszíneket is keveri. Sok-sok játék során azonban lehetőség nyílik a színek megnevezésére, így előbb-utóbb a világos-sötét árnyalatokat és a kevert színeket is felismerik majd. Természetesen ezt sem iskolás módszerrel tanuljuk az oviban, hanem nagyon sok játékos tevékenységgel, amit jól kiegészíthetünk a színekről szóló versekkel is. Olvass el néhányat itt – versek a színekről:

Szilágyi Domokos: Akinek a szeme kék 

Akinek a szeme kék, Takarója a nagy ég.

Akinek a szeme zöld, Puha ágyat vet a föld.

Akinek barna, eledele alma.

Akinek fekete, liliom a tenyere!

 

 

Vers a színekről

 

Piros cipő, itt a párja,

zöldborsó volt vacsorára.

Narancslé az narancssárga,

kék a tengerben a bálna.

 

Sárga az a pitypang színe,

sárga még a napos csibe.

Sárgán süt a nap az égen,

sárgák a virágok a réten.

 

Fehér a hó, a hóember,

Fehéren szép a december.

Fehér a lisztes hátú kenyér,

fehér tőle a gyerek-tenyér.

 

Rózsaszín a tündér szárnya,

a hercegnők palotája,

Rózsaszín még néhány játék

(A lányoké. A fiúké kék).

 

Aztán ott a szivárvány.

Színpompás egy csoda!

Olyan szép, hogy annál szebbet

nem láttál még soha!

 

Fogj zsírkrétát kis kezedbe,

s rajzolj színes képet,

Anyukád majd kiteszi

a hűtőre ha kész lett!

vers forrása

 

Tóthárpád Ferenc: A három paca

 

A kék, a piros meg a sárga,

rengeteg szín jó barátja.

Amúgy meg mind kedves rokon,

pöffeszkednek rajzlapokon.

 

Elnyújtózik, s szól a sárga:

„fogócskázzunk valahára!”

Unatkozik, az a baja,

ő is csak egy apró paca. –

 

Kergess engem! – hívja a kék,

s felé nyújtja cseppnyi kezét!

Mint aki csak térül-fordul,

lám, a sárga nekilódul,

 

és elcsípi, el a kéket:

zölddé válnak a festékek.

Kéket szekál a piros is,

aztán lilára változik.

 

Most meg, ni csak, „mert oly csinos”,

sárgát ölel a kis piros.

Egybekelnek valahára

narancsszínű boldogságba.

 

 

Osvát Erzsébet: Milyen sznű?

 

Kék, kék, kék.

Kék az ég.

Babám szeme s a nefelejcs

az is kék.

 

Zöld, zöld, zöld.

Zöld a fű, a falevél.

Zöld a fürge

kicsi gyík,

kezed közül kisiklik.

 

Piros, piros, piros.

Piros a cseresznye,

ribizli, málna.

Megtelik gyorsan

Peti kosárkája.

 

Fekete, fekete, fekete.

A korom fekete.

Szép, tiszta ruhádat

nehogy bepettyezze!

 

Sárga, sárga, sárga

kanári madárka.

Rigó is van sárga,

most szállt épp az ágra.

 

Fehér, fehér, fehér

a jó búzakenyér.

Fehér a hó

és az irka,

ha nincs benne irka-firka.

 

Mentovics Éva: Színes kavalkád

 

Színes festék, tarka tinta

képet fest a rajzpapírra.

Szorgalmas, kis gyerekkezek

pingálják a festményeket:

 

Kék tinta van az irkámba’,

rózsaszín a babám lába.

Sötétbarna a fák törzse,

piros masnit hord az Örzse.

 

Zöld színű a selymes pázsit,

szürke macska nagyot ásít.

Sárga a Nap karimája,

lilát nyílik a szép mályva

 

Halványkék a nyári égbolt,

bolygónk körül üde szép folt.

Hófehér a felhők fodra,

akárcsak a habos torta.

 

Fekete a kéménykorom,

koszos leszek, ha megfogom.

 

Orgoványi Anikó: Versek a színekről

 

Piros vagyok, mint a bohóc orra,

pirosságom ráül a csipkebogyóra,

pipacsként piroslok az árokparton,

piros virág vagyok a gyerekrajzon.

 

Kék vagyok, a nyári ég színe,

mélykék, mint a tenger feneke,

búzavirág kékje a ringó mezőben,

kék csillag a gyermekek szemében.

 

Sárga vagyok, mint a Nap,

sárgára festem az aranyat,

sárgán fénylek a kerek holdban,

sárgán ragyogok a napraforgóban.

 

Zöld vagyok, mint levelibéka,

zöld, mint erdő mélyén puha moha,

zöldként én vagyok – vajon hiszed-e? –

kéknek és sárgának gyereke!

 

Szilágyi Domokos: Táncol a sárga

 

Táncol a sárga,

nyekereg a kék,

brummog a barna,

megered az ég.

Vicsorog a rozsdás, 

lobog a piros,

fenyeget a fekete,

kikap aki rossz!

 

 

Székely Dezső: Színes ceruzák

 

Kaptam egy doboz

színes ceruzát.

Hányféle színből

állhat a világ;

Próbáljuk ki, mert

hamar este lesz.

Minden ceruza rögtön élni kezd,

ha elindítom

most a rajzlapon,

s a nagyvilágot

ide rajzolom:

fehérrel havat,

kékkel meg a tavat,

pirossal kendőt,

zölddel kerek erdőt,

arannyal napot,

barnával kalapot,

feketével füstöt,

sárgával rézüstöt,

ezüsttel egy ezüsttallért,

meg egy ezüstróka gallért,

s lilával, mert szebb nem lehet,

aláírom a nevemet.

 

Devecsery László: Színek

 

Hegyre ült fel most a kék,

majdnem olyan, mint az ég.

Levelekbe szállt a zöld,

telehinti a mezőt;

piros, kék, meg sárga:

mezők virágára.

Színek, színek mindenütt,

nézd a barna, kicsi sünt!

Rőt a róka, s hosszú farka,

egész világ tarkabarka.

Leave a Reply