Hihetetlenül gyorsan repülnek el az ovis évek! A félénk, anyához bújó kis három évesekből szinte pillanatok alatt lesznek talpraesett, ügyes, okos nagycsoportosok. Nagyon sokszor szülőként is nehéz elbúcsúzni a megszokott környezettől, ahol biztonságban tudtuk csemeténket, ahol már ismertük a szokásokat, a napirendet,az óvónéniket, és dadus néniket is. Az ovis búcsú sokszor könnyesen mosolygós, hiszen a meghatottság mellett öröm és büszkeség is van bennünk, amikor az iskolába induló nagylányokra, nagyfiúkra nézünk. Az alábbi verseket nem csak megtanulni lehet, hanem akár együtt olvasgatni, aztán közösen beszélgetni, feleleveníteni a legszebb ovis pillanatokat.

Mentovics Éva: Három vidám esztendő

 

Gyorsan múlnak el az órák
édes fiam, bizony ám,
Nyugtatott az első napon
menet közben jó anyám.


Könnyes szemmel bólogattam,
átöleltem a nyakát.
Így jártuk be akkor reggel
az óvoda udvarát.


Pihen most a babaszoba,
kis vonat se csalogat,
vendégeink hallgatják a
búcsúztató dalokat.

 

Három vidám esztendővel
lettem mára gazdagabb.
Indulnom kell, búcsút intek.
Vár a lecke, vár a pad.

Cinca Katica: Búcsú

Drága, öreg óvódám
milyen szép is vagy ma!>
Virágruhát öltöttél fel
erre a nagy napra.


Elbúcsúzom én most tőled
játszottam már eleget,
sírtam is és kacagtam is,
másnak adom helyemet.


Kinőttem az ágyacskámat,
kisszékem is pici már,
fakocka és játékmackó,
Isten veled, mesevár!


Óvón nénim, szépen kérlek,
mesélj majd a húgocskámnak
úgy, ahogyan nekem tetted,
hogy ne érje sose bánat!


Dajka nénim, szeretgess meg,
utoljára tekints rám!
Te voltál, ki mindig fáradt,
hogy ragyogjon az óvodám!


Itt az idő, elközelgett,
iskolába indulok,
de hozzátok visszajárni
mindig örömmel fogok!

 

 

Mentovics Éva: Hív a csengő

 

Három éves múltam éppen…
eleinte sírtam, féltem.
Eltelt egy év, kettő, három,
hat gyertya ég a tortámon.

Gyorsan szálltak el az évek.
Már nem sírok, nem is félek.
Sőt, hogyha még engednétek,
itt töltenék néhány évet.

Tudom, tudom, ezt nem lehet.
Meg is értem, és elmegyek.
Vágyom is a sok tudásra.
Vár a tankönyv, irka, táska!

Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke…
Óvónénik, kispajtások-
néha azért visszajárok!

 

Csanádi Imre: Búcsú az óvodától

 

Hej, óvoda, óvónénik-
nem maradok soká én itt!
Itt mis soká nem maradunk,
Vár már az iskolapadunk!

Vége szakad a szép nyárnak,
iskolában könyvek várnak.
Betűk hívnak útra kelni,
a világot megismerni.

A nagy idő elérkezett,
búcsúznak a hatévesek,
búcsúznak az óvodától,
mint fészkétől fecsketábor.

Köszönjük a gondviselést,
gondviselést, felnevelést.
elindulunk, nem időzünk,
de fészkünkre visszanézünk.

 

Tóth Juli: Óvodai búcsúzó

 

A kezünkben virágcsokor,
kis szívünkben szeretet.
Megköszönjük azt a sok jót,
amit kaptunk tőletek.

Óvónéni, jaj de sokszor
az öledbe vettél,
vigasztaltál mikor sírtam,
vagy velem nevettél!

Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen,
nevelgettél, tanítgatttál
türelemmel, kedvesen.

Véget ér most mese, játék,
Vár reánk az iskola!
Óvónéni, Dadusnéni,
nem feledünk el, soha!

B. Radó Lili: Búcsú az óvodától

 

Óvónénit köszönti ma
minden versünk, kis dalunk:
elbúcsúzunk, mert az ősszel
iskolába indulunk!

Búcsúzunk az óvodától
köszöntővel, énekkel.
De amit itt megtanultunk,
nem felejtjük mégsem el.

S ha lármáztunk is egyszer-egyszer
s okoztunk is néha bajt,
kérjük mégis: szeretettel
gondoljon ránk vissza majd!

 

 

Osvát Erzsébet: Elsőosztályosok

 

Óvódások voltatok –
kisfiúk, kislányok.
Tündérország berkeit
bebarangoltátok.

Iskolások lettetek.
Mi minden vár rátok!
Nagy felfedezések,
szép kirándulások.

Betűországba vezet
a tanító néni.
Mennyit fogtok ti otthon
majd erről mesélni!

Számországban elámul
a szemetek-szátok
a temérdek kincsen,
amit ott találtok.

Kezdődik az utazás,
a csengő már csenget.
Kívánunk hát jó utat
s hozzá vidám kedvet!

 

 

Dadus néni, dadus néni
de kár, hogy már el kell menni!
etetgettél, öltöztettél,
babusgattál, nevelgettél.

A cipőnket megkötötted,
az orrunkat törölgetted,
a ruhánkat hajtogattad,
fésülgetted a hajunkat.

Tanítottál söprögetni,
teríteni, ágyat vetni,
kezet mosni, arcot mosni,
öltözőben rendet rakni.

Hogyha sírjunk, vigasztaltál
rosszak voltunk, jól megszidtál
tanítottál szépen kérni,
amit kaptunk, megköszönni.

Mi most megköszönjük néked
háromévi kedvességed,
türelmedet, szereteted,
sose feledjük nevedet!

 

Donászy Magda: Óvodától iskoláig

 

Egyszer régen édesanyám
megfogta a kezemet,
kicsit féltem, amikor az
óvodába vezetett.

Csodálkoztam: mennyi játék,
mennyi asztal, mennyi szék,
gyorsan múlt a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.

Négy év telt el. Négyszer láttuk
az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.

Hanem közben úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Mesesarok helyett holnap
az iskola padja vár!

Bihari Klára: Válás az óvodától

 

Most látom csak, milyen szép itt,
Színes képek hófalon.
Virág tarka cserepekben,
Játék földön, asztalon.

Itt játszottam három évig,
nőttem, s velem nőtt a szék,
a baba, a labda, az autó,
tanultam verset, mesét.

A csengőig ágaskodtam,
most elérem könnyedén,
s a kicsiknek most én mondom,
Te is megnősz, kisöcsém!

Holnap már nem csengetek be,
nem játszom az udvaron,
de három év örömével
megyek tovább utamon.

Ez az oldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében, engedélyezd a sütik használatát, vagy zárd be az oldalt! További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmedet arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépen, hogy minél egyszerűbbé tegye a böngészést. A sütik letilthatók a böngésző beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát.

Bezár