Ovi-váró versek

Ovi-váró versek

Néha még a gyakorlott ovisoknak is nehéz elindulni szeptemberben újra az óvodába. Korábban kell kelni, kevesebb időt lehet otthon tölteni, és úgy összességében többet kell szót fogadni, odafigyelni egész nap. Ugyanakkor várnak a régi pajtások, a nyáron már elfelejtett ovis játékok, amiket újra fel lehet fedezni. A mesékhez hasonlóan a játékos, kedves versikék is elfeledtetik az oviba járás “nemszeretem” oldalát és talán kicsit meghozzák a gyerkőcök kedvét az ovikezdéshez. A most oviba induló kicsiknek pedig segítenek elképzelni, egyáltalán milyen is az az óvoda.

Mondóka

Egy, kettő, három, négy, te kis cipő hová mégy?

Kip-kop kopogok, óvodába indulok.

****

Kukurikú, jó reggelt, szól a kakas, ha felkelt.

Ti is gyorsan keljetek, óvodába menjetek!

Osvát Erzsébet: Babaóvoda

Óvodás lett Zsóka.

Temérdek a gondja.

A babáit ki eteti,

ki őrzi, ki gondozza?

Édesanya segít:

– Óvodát csinálunk.

Nyurga nyakú Zsolti zsiráf

vigyáz majd reájuk.

Labdáznak, hintáznak,

tévéműsort néznek…

Meglásd, ha hazajössz,

majd mennyit mesélnek!

Orgoványi Anikó: Kezdődik az óvoda

Piros labda, fakocka,

kezdődik az óvoda.

Gyülekezik a sok gyerek,

mint szőlőfürtön a szemek.

Nem sok mindenkit ismerek,

kicsi szívem picit remeg.

Csüngök még az anyukámon,

mint almagyerek a faágon.

Mosolyogva kezünk kéri

a sok kedves óvó néni.

Mennyi játék, mennyi kép,

mennyi öröm vár itt még!

Énekelünk, rajzolunk,

és közben megokosodunk.

Úgy döntöttem, ide járok,

barátokra itt találok.

rp_ovoda.jpg

Tóthárpád Ferenc: Megnyílott az óvoda

Megnyílott az óvoda,
varázslatos palota.
A falakról vidám bábok
kuncogják a nagy világot.
 
Itt nevetgél sok barát,
felfedezünk száz csodát,
hát… amikor széjjelnézek,  
látom, milyen jó kis székek

hívogatnak: „Csüccs ide!”
El se hinné senki se,
hogy az asztal nem hatalmas,
és a mosdó épp alkalmas…
 
Csuda, csuda, csuda jó,
itt fincsi a kakaó,
s ahány játék, annyiféle,
és a mesének sincs vége!
 
Ebben a klassz oviban
minden rendben – csakugyan!

Mentovics Éva: Milyen lehet az óvoda?

Milyen lehet az óvoda?

Sok kisgyerek jár majd oda?

Ugye, lesz majd ott sok kislány,

s játékokból sem lesz hiány?

Mesekönyv is lesz a polcon?

Társasjáték-úgy, mint otthon?

Jól felszerelt babakonyha,

ahol sülhet habos torta?

Homokozó, mérleghinta,

esetleg egy jó nagy csúszda?

Kisautó, dömper, vonat,

s garázs, melybe majd betolat?

Mi lesz majd az ovis jelem,

ki alszik délután velem?

Ki olvas majd szép meséket,

simogat meg, hogy ne féljek?

Holnap lesz az első napom,

akkor mindezt megtudhatom.

Felöltözöm majd csinosan,

s indulok is hamarosan.

Vár sok gyerek és sok játék…

Ezt mesélték anyukámék.

Hogyha úgy lesz, ahogy mondták,

szeretem majd az óvodát.

Pataki Edit: Óvodásnak lenni jó!

-Halihó! Halihó! 

Óvodásnak lenni jó!-

Ezt kiáltja Kismadár-

ő is óvodába száll.

Ezt makogja Kisnyuszi,

hátizsákját felveszi,

kézen fogja anyukáját,

megy vele a kiserdőn át.

Óvodába megy vele,

majd ott marad nélküle.

Semmi ok a pityergésre-

anyu este eljön érte. 

ID-10033091

Osvát Erzsébet: Évi óvodás lett

Anyukám is mondja meg a szomszéd néni:

– Ejnye, de megnőttél,  nagylány lettél, Évi!…

-Óvodába viszlek – szólt egy nap anyukám,

s ki is választotta a legszebbik ruhám.

Köténykét adott rám, hogy a ruhám védje,

s utunkra indultunk anyukámmal végre.

Visszaszaladtam az ajtóból egy percre.

Alvó Biri babám jutott az eszembe.

Megmondtam Pajtásnak, kedves, hű kutyámnak:

– Amíg távol leszek, őrizd a babámat!

Nagy Bandó András: Hamuba sült pogácsa

Van nékem egy kis pogácsám,

őrizgetem, rejtem.

Amikor sütötte anyám,

óvodába mentem.

Kétfillérest rakott bele,

lyukas volt és rozsdás.

Véled legyen a szerencse! –

ígyen szól a mondás.

Áldás volt a pogácsában,

benne maradt máig.

Köszönetet mondok érte,

szálljon el anyámig!

Osvát Erzsébet: Első nap az óvodában

A kis Andrist óvodába

vitte anyukája,

hogy a kedves óvónéni

vigyázzon reája.

Ám Andriskánk csak pityereg,

csak potyog a könnye,

azt hiszi a kis csacsi,

hogy ott marad örökre.

Körülveszi a sok gyerek,

vigasztalja Andrist.

Elmesélik, mutogatják,

mennyi játék van itt.

Sínen futó piros vonat,

képeskönyv, kis hajó.

Nocsak, Andris, ülj fel gyorsan:

rád vár a hintaló!

Elfogy lassan Andris könnye,

felderül az arca,

s Ráró lovát biztatgatva

Beregszászig hajtja.

ovis fiu

Aranyosi Ervin: Hogyan lettem óvodás

Anyukám egy napon
kézen fogott engem.
Mondta: – Itt az idő,
óvodába mennem.

Kicsit féltem ugyan,
de kíváncsi voltam,
– Na jó, én nem bánom,
indulhatunk! – szóltam.

Ott, az óvodában,
óvónéni várt rám.
S láttam sok kis arcot,
– tán magamat látnám?

Néhányuk megszeppent,
na de mind kíváncsi,
Ők is pont most kezdtek
Óvodába járni.

Kis székek, asztalok,
voltak a teremben,
a polcon sok játék,
sorakozott rendben.

Aztán Anyu mondta,
– neki el kell menni!
Próbáljak meg bátor,
kis óvódás lenni.

Érezzem jól magam,
viselkedjek szépen,
délben majd egyem meg,
a finom ebédem.

Játsszak társaimmal,
s az idő elszalad,
s Ő majd siet értem,
itt legyen hamarabb.

Sok új dolog várt rám,
mert az Ovi csodás.
Valahogy így történt,
így lettem óvodás.

http://versek.aranyosiervin.com/

Kiss Benedek: Hol teremnek a gyerekek és az óvónénik?

Az óvodában az a jó,

hogy ott terem a sok gyerek,

és ott teremnek az óvónénik,

akiket én mind ismerek.

Közöttük zöldellek éni is ám,

mint a szomszéd kis kertjében

ha alma nő az almafán

(bár én körte vagyok, érzem).

Csak azt tudom, édes vagyok,

mert este otthon ha lefekszem,

apu, anyu mind azt mondja:

aludj szépen, édes szentem!

Juhász Magda: Óvodai mocorgó

 

Jár a lábam, jár a kezem,

és én ezt észre sem veszem.

Óvó néni olykor rám szól:

-Elég már a mocorgásból!

Aludni kell, vagy épp’ enni,

de oly nehéz jónak lenni.

És a lábam, és a kezem

mindig külön jár az nekem.

Aludni kell. Tudom én is,

de a lábam rugdal mégis.

A kezem se szófogadó,

szamárfület mutogató.

Minden gyerek rajtam nevet,

csak az óvó néni szeret.

Megsúgtam a titkot néki:

-Jó vagyok én óvó néni,

csak a lábam és a kezem,

nem fogad szót soha nekem. 

 

 

Orgoványi Anikó: Ígéret

 

Szeretnék én is jó lenni,

szépen ülni,

csendben enni,

és nagy szemekkel figyelni, 

hogy mit mesél az óvónéni.

De nem tehetek róla,

ha olyan érdekes a világ,

és érdekel engem még annyi más,

izgő-mozgó változás,

ugrálás, és futkosás,

evés közben sustorgás,

és a lomhán ülő csendben 

egy jóleső kis kuncogás.

 

Ne haragudj óvó néni,

igyekszem majd jónak lenni,

már csak néhány év, és

sikerülni fog talán,

és ígérem, hogy egyszer még 

nagyon büszke leszel rám.

 

Várnai Zseni: Új óvodás

Jött az óvodába ma egy új gyerek,

Persze én meg mindjárt elébe megyek.

Miért állsz így félre?

Itt senki se bánt!

Unalmas itt? Nézd csak

ott az elefánt.

Kockaházat építenek amott

a többiek,

Te is nemsokára építhetsz ilyet.

Játsszál velünk együtt, menjünk oda hát

Nálunk minden gyerek jól érzi magát.

Leave a Reply