Nem szeret rajzolni a gyerekem! Mit tegyek?

Nem szeret rajzolni a gyerekem! Mit tegyek?

posted in: Játékötletek | 0

Hej, de sokszor hallottam már ezt a kérdést az aggódó anyukáktól! Ráadásul az éppen ovit kezdő 3 évesek szülei is rendszeresen megkérdezik: mit csináljanak, hogy végre leüljön rajzolni a gyermekük? Szerintem éppen ideje, hogy egy kicsit többet beszéljünk erről a dologról!

Valahol ott kellene kezdenünk, hogy az asztalnál ülő rajzolás már egy folyamatnak a vége és ezt sok-sok más lépés előzi meg. Így tehát biztosan mondhatjuk, hogy az éppen ovit kezdő kicsiknek egyáltalán nem kell tudniuk leülni rajzolni. Az iskolakezdés előtt álló nagycsoportosokkal viszont már más a helyzet, hiszen nekik hamarosan igazi betűket kell kanyarítaniuk a ceruzával. A két időpont között viszont legalább 3 év telik el, így bőven van idő odáig eljutni. Nincs szükség tehát sürgetésre!

 

nem szeret rajzolni a gyerekem

Mint minden mozgásnál, a rajzolásnál is a nagyobb ívű mozgásokból, nagyobb méretű formákból haladunk az egyre kisebb, aprólékosabb vonalakig. Sok-sok apró lépés ez, amikor a gyerekek örömmel ismerkednek a sokféle eszközzel, érdekes számukra, ahogyan létrehoznak valamit és annak tartósan nyoma is marad. Ilyenkor semmiképpen sem szabad elvenni a kedvüket azzal, hogy az alkotást egy “teljesítménynek” tekintjük. Végképp nem szerencsés, ha összehasonlítgatjuk a gyerekek rajzait, festményeit. Hiszen nagyon is helyén való az, hogy mindenki máshogyan látja és ábrázolja ugyanazt a dolgot. 

De hol is kezdjük?

Az első lépés lehet a tenyérrel, talppal, majd az ujjakkal való festegetés. A kicsiknek ez nagy örömet okoz és számukra még nehézkes az ecsetet kézben tartani, megfelelően használni és irányítani.

De itt álljunk is meg egy kicsit! A kezünkkel és az ujjunkkal nem csak festegetni lehet, hanem nagyszerűen rajzolgathatunk vele a homokba, sárba, nyáron a vízparton az iszapba, vagy télen a hóba

 

rajzolas a porba

Ezután – vagy ezek mellett – jöhetnek a vastag, marokra fogható kréták (aszfaltkréta, zsírkréta), amelyekkel szintén bátran lehet nagy felületre firkálni. Lehet az a járda, vagy  egy nagy csomagolópapír, ahol a szebbnél szebb színeket életre lehet kelteni. Még mindig nem kell ragaszkodni az asztalhoz! 

Hasonlóan a krétához nagyon jól marokra lehet fognia különböző zöldségeket (uborka, répa, krumpli), amelyekkel nagy élmény a nyomdázgatás. Az eszközök közül az elsők között lehetnek a kisebb-nagyobb szivacsdarabok is, amelyekkel szintén érdekes felületeket lehet létrehozni.

Ezek az első élmények szerettetik meg a gyerekekkel az alkotást – persze fontos, hogy ne legyen, aki javítgatja, kiveszi a kezükből és megmondja, mit hogyan kell csinálni, vagy leszólja a munkájukat. Egyáltalán nem az a cél, hogy felnőtt szemmel is dekoratív, pontos és élethű legyen az ábrázolás, hanem az, hogy a gyerek örömét lelje benne. Ha eddig minden jól sikerült, a gyerekek már érdeklődni fognak mindenféle megoldás iránt, amellyel “alkothatnak” (beleértve a ceruzát is).

A vastag ceruza, ecset, filctoll és zsírkréta mellett időnként szokatlan dolgokat is adhatunk a kezükbe: rajzolhatnak bottal a sárba, hurkapálcikával tálcára öntött lisztbe, rúzzsal tükörre, üveglapra és egyáltalán bármivel, ami az eszükbe jut: festhetnek virágokkal, madártollal, fenyőággal, vattapamaccsal,  építőkockával,

vagy akár habverővel és konyhai ecsettel. A sokféle technikát egymással is lehet kombinálni. Egy ilyen nagy kék felületre lehet filctollal halakat rajzolni, vagy egy zöld alapra virágos rétet. Ha örömmel alkotnak, akkor egyre jobban ügyesedik a kezük, és szívesen fognak majd ceruzát is a kezükbe. 

Ha még mindig ódzkodnak a ceruzától, jöhetnek az egyéni érdeklődést megcélzó feladatok: fiúknál Forma-1-es autópálya rajzolás (nagy ívek többször áthúzva), lányoknál korona színezés, vagy éppen öltöztető baba ruhájának a díszítése.

Rajzolhattok közösen is egy képet, vagy egymás vonalait kiegészítve, akár egy foltból, formából is készíthettek felismerhető alakokat. Kipróbálhatjátok több ceruza egymáshoz ragasztását ragasztószalaggal, így több színű vonalat tudtok húzni. 

Bízzátok rájuk azt is, hogy leülnek-e a rajzoláshoz (én a ma napig nem szeretek így rajzolni), vagy éppen hason fekve, térdelve, vagy az asztal mellett állva teszik azt. Persze tudom, hogy az iskolában az írásnál muszáj majd ülni, de ott jobban kell koncentrálni, hiszen megadott vonalat kell húzni, míg a kedvük szerinti rajzolás egyátalán nem egy kötött folyamat.

Érdekes lehet a függőleges felületen való alkotás, például egy falra ragasztott csomagolópapír, vagy az ablaküveg, netán egy olyan fal-darab a garázsban ahová szabad firkálni.

A sokféle érdekes tevékenység mellett fontosak a jó minőségű eszközök is, mert ezekkel élmény igazán a rajzolás, festés. Ha a ceruza nem hagy nyomot, ha mindig kitörik a hegye, vagy perceket kell várni, amíg a gombos vízfesték feloldódik, hamar elmegy a gyerekek kedve.

Összefoglalva tehát: ahhoz, hogy a kisgyerekek gyakran leüljenek rajzolni az egyik feltétel az, hogy szeressenek ábrázolni, alkotni. Ennek érdekében nagyon sokat tehettek otthon: engedjétek, hogy bátran, szabadon használhassanak minél többféle eszközt.

És mit tegyél, ha hamarosan iskolás lesz, de még mindig hadilábon áll a ceruzával? Szerintem kezdd el az elején ezt a folyamatot: engedd a tenyerével, ujjával festegetni, rajzoljatok vastag zsírkrétával nagy csomagolópapírra, és hagyd, hogy örömét lelje az alkotásban. A sokféle ötlet között talán lesz egy olyan, ami az ő számára érdekesebb, és onnét kiindulva el lehet jutni a színes ceruzák használatáig is. 

A fentieken kívül sok tevékenység elősegíti az ujjak ügyesítését is, ami szintén fontos lesz majd az írásnál, ceruzafogásnál – de ez már egy másik bejegyzésbe tartozik. Remélem, ti is kedvet kaptatok egy kis rajzoláshoz!

Leave a Reply