Mesék a Mikulásról

Mesék a Mikulásról

posted in: Advent, Mese, Mikulás, Tél | 0

Advent idején néha nehéz nyugodtabbá, csendesebbé válni, pedig ez az időszak éppen erről szólna. De mi lenne, ha az egész ajándékvásárlási hercehurcát hagynánk a fenébe és helyette azzal töltenénk a karácsony előtti heteket, hogy megpróbáljunk minél többet nyugalomban és örömben együtt lenni? Egy-két meseolvasós este biztosan segíteni fog ebben!

Medvecukor meglesi a Mikulást

– Te mama! – mondta egy reggel Medvecukor. – Én elkapom a Mikulást!

– Elkapod? – rándult meg Macimamának a szája széle. – Aztán minek?

– Muszáj elkapnom, hogy megtudjam az igazat – mondta Medvecukor határozottan. – Panda Peti azt mondta, hogy a Mikulás szenet tesz a rossz gyerekek cipőjébe, Róka Réka pedig becsszóra állította, hogy megvesszőzi azt,aki nem eszi meg a spenótot. De lehet, hogy a zsákjába dugja? Sün Simi húgának is ő vitte el a cumiját, és állítólag számon tartja a rossz jegyeket is. Szóval tisztáznia kell magát, ezért kapom el!

Macimama megsimogatta a kis bocs üstökét: – Én úgy tudom (és szerintem minden szülő tudja ezt),  a Mikulás szereti a gyermekeket. Azért jön el minden évben, hogy örömöt okozzon. Nem pedig azért, hogy ijesztgesse a gyerekeket. Nem hiszem, hogy az a dolga, hogy a szülők helyett nevelje meg a csemetéket. Csak diót, mogyorót, almát, csokoládét hoz, és szép meséket mond a gyerekeknek.

– Hát ez az! – mondta Medvecukor – Én is ezt akarom hallani, de tőle! Úgyhogy idén elkapom.

Olvasd tovább és nyomtasd ki a mesét!

A törpék levele

Egy távoli országban, a magas hófödte hegyek között van egy pici falu, amelyet ember még sohasem látott. Itt élnek a hegyi törpék. A törpeférfiak vastag, meleg nadrágot és szőrmés kabátot, a törpehölgyek csinos, hímzett ruhákat hordanak. Mindegyikük elengedhetetlen kelléke a hegyes törpesapka.

Ma különleges nap van a törpék falujában. Ugyanis közeleg a karácsony! Mint minden évben , az idén is összegyűlnek a törpegyerekek a főtéren. Itt az ideje, hogy elküldjék kívánságaikat a Télapónak. A legidősebb törpe, akinek gyönyörű kézírása van, elkészíti a kívánságlistát. egyhatalmas töltőtollal írja a gyerekek kéréseit egy hosszú-hosszú papírtekercsre. Azt mondják, hogy ezt a tollat egy ember veszítette el az erdőben. A favágó törpék megtalálták és elhozták a faluba. Ez a nagy toll éppen megfelel ennek a feladatnak, hiszen a Télapó szemei a sok olvasástól már eléggé elromlottak és bizony nehezére esne kibetűzni a törpeírással készült listát. Miután minden kívánságot feljegyeztek, a törpék gondosan összetekerik a tekercset.

Most már csak el kell juttatni a Télapóhoz. szánkóra helyezik és elindulnak egy magas, meredek domb tetejére. Ez az utazás elég fárasztó, ezért csak a törpe apukák vállalkoznak rá. Még szerencse, hogy a törpék erősek és bátrak. Fent a hegytetőn a futár már várja őket. Ez a nagy, titokzatos, fehér madár, a törpék országában él. Minden évben ő viszi a törpegyerekek kívánságlistáját a Télapóhoz. Mindig pontosan végzi a feladatát és még sohasem veszített el egyetlenegy papírtekercset sem. A gyerekek tudják, hogy kívánságaik biztosan elérkeznek a Télapóhoz, ezért gondtalanul szánkóznak tovább a domboldalon.

Olvasd tovább és nyomtasd ki a mesét!

 

 Mikulás bácsi csizmája

A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos bácsi haladt lefelé. Az út szélén álldogáló, hólepte fák összesúgtak mögötte:
     – Viszi már a jó öreg Mikulás a sok ajándékot!
     Mert bizony ő volt az, a jó gyerekek öreg barátja, aki akkorákat lépdel csizmáiban, hogy egyetlen éjszaka bejárja a világ összes városait és falvait. S akinek puttonyából sohasem fogy ki az édesség, jut abból minden jó gyerek cipőjébe.
     Most is alig lépett hármat-négyet, már lent volt a földön, és körülnézett, hogy melyik ablakban talál gyerekcipőt. Ahogy nézdegélt, észrevette, hogy valaki alszik az utcai padon. Odament hát hozzá, hogy megnézze, ki lehet az a szegény, aki ilyen hideg téli éjszakán az utcán húzza meg magát. Egészen föléje hajolt, és bizony majdnem elsírta magát a jóságos öreg. Megismerte az alvót. Sok-sok évvel ezelőtt cukrot és csokoládét vitt neki, s másnap még az égbe is fölhallatszott, ahogy nevetett örömében. De ez már régen volt, azóta felnőtt ember lett barátjából, s íme, most itt fekszik a hideg, decemberi éjszakában.

Olvasd tovább és nyomtasd ki a mesét!

Ha bábozni is szerettek, nézd meg a letölthető, nyomtatható Mikulás játékcsomagot ide kattintva!

Leave a Reply