Ezért engedd a pocsolyában játszani a gyermeked!

Ezért engedd a pocsolyában játszani a gyermeked!

Nemrégiben jókora eső esett felénk és séta közben óriási pocsolyákba botlottunk. Játszótársam, egy 2,5 éves kisfiú elbűvölten álldogált a hatalmas “tenger” előtt. Előrelátó anyukája gumicsizmát, esőkabátot adott rá, így semmi akadálya nem volt annak, hogy a következő másfél órát a vízzel való örömteli játéknak szenteljük. Olvasd el, mi mindent lehet megtudni egy pocsolyás-játék során – és hogy miért hasznos mindez egy kisgyermeknek!

Az első játékunk a kavicsok vízbe dobálása volt, ami nagyon jó szórakozás 🙂 még felnőtteknek is. Megfigyeltük, hogy a kicsi kavics kicsit csobban, a naaagy kavics viszont jókorát fröccsen, amikor a vízbe ér. Sok-sok apró kavicsot a tócsába szórva pedig pici kis lukacskák keletkeznek a víz felszínén.

Volt olyan nagyobb kő, amelyik elsüllyedt a mély pocsolyában, amelyik azonban a szélére esett, az kilátszott a sekély vízből.

Érdekes játék volt megcélozni és eltalálni egy-egy vízen úszó falevelet, vagy botocskát. Néha túl messzire, néha túl közel dobtuk a követ. Nagyot nevettünk, amikor az óriási lendülettel indított kavics éppen csak a lábunk elé pottyant. Egy kő eldobásának ugyanis sajátos technikája van, ami a szemek, a kar és a lendület egyedi kombinációjából jön létre – nem is olyan könnyű ezt elsőre sikeresen alkalmazni!

Miután meguntuk a kavicsokkal való játékot, mindenféle mást dobáltunk a vízbe: fűszálakat, falevelet, kisebb és nagyobb ágakat, sőt még egy darab papírt is (természetesen utána kihalásztuk és eldobtuk a kukába). A legtöbb ezek közül úszott a víz felszínén, de volt olyan bot, ami elsüllyedt, a papír pedig egyenesen elázott. Kis barátomat teljesen elbűvölték ezek az egyszerű játékok :).

Aztán jó móka következett: hosszú bottal “pecáztunk”, vagyis csapkodtuk a vizet – attól függően, meddig ért el a bot: a hosszabb a víztócsa közepéig, a rövidebb csak a széléig. Ez utóbbival jól fel lehetett kavarni a sarat, amely láthatóan sötétebbé tette a viszonylag átlátszó pocsolyát.

Aztán jött az ugrálás :)! Ehhez először kicsi tócsákat kerestünk. Akkor öröm volt egyenesen a pocsolya közepébe toccsanni, hogy jó darabig ugrándoztunk – megfigyelve, hogy a legkisebb pocsolyából alig fröccsen ki a víz, a nagyobbnál viszont vigyázni kell, mert még a nadrágunkig is elér. Persze nem mindegy az sem, mekkora lendülettel ugrunk be a vízbe! A kisebb tócsákat megpróbáltuk átugrani is.

A legeslegnagyobb “tenger”-be pedig óvatosan belegyalogoltunk, megvizsgálva meddig ér a víz: kilátszik-e a csizmánk orra, vagy egészen a bokánkig elmerülünk? Kicsit a kezünkkel is pancsoltunk és a víz fölé hajolva megpillantottuk a saját tükörképünket! Ez aztán egészen meglepte kis játszótársamat 🙂  “Mi az?” kérdezte és hirtelen nem is tudtam, hogyan magyarázzam el, hogy a víz felszínén tükröződnek a fák, a felhők – és igen, mi is ott vagyunk! Jó darabig guggolt a látvány előtt, ujjával felkavarva a vizet, várva az ismét előbukkanó képet.

Játszadozásunknak a csepergő eső vetett véget. Sokáig nézegettük a szaporodó kisebb-nagyobb karikákat a pocsolya felszínén amit az esőcseppek okoztak. Nem is tudom, mi olyan érdekes ezen a látványon, de én is belefeledkeztem :).

Végül arra szaladt egy cica, aki lerázta mancsáról a vizet és beugrott a kerítésen. Mi pedig uccu, utána futottunk!

Ha jól figyeltél észrevetted, mennyi mindent megtapasztalt ez a kisfiú a játék során:

  • Értelmet nyertek számára az olyan fogalmak, mint kicsi-nagy, mély-sekély, közel-messze, elsüllyed-úszik.
  • Tapasztalatot szerzett a víz tulajdonságairól: tükröződés, átlátszóság, sár felkeveredése, esőcsepp-karikák.
  • Ugyanakkor megtapasztalhatta más anyagok tulajdonságait is: fa, kő, papír – és hogy ezek hogyan viszonyulnak a vízhez.
  • Az ugrás, dobás, lépegetés pedig az alapvető nagymozgásait fejlesztette.

Mindez egy egyszerű, örömteli játék alkalmával, amihez a legfontosabb összetevők: egy kíváncsi, érdeklődő, játszani tudó kisgyermek – és egy felnőtt.

Leave a Reply