Cikkek az ovikezdésről

Cikkek az ovikezdésről

Bármilyen régen is történt, de még ma is emlékszem az első gyerekem ovikezdését megelőző időszakra. Nagy stresszel indultam neki, de kifelé azt mutattam, mi sem természetesebb annál, hogy elkezdi az ovit az immár 3 és fél éves csemetém. Igazából elképesztőnek tűnt a gondolat, hogy a saját kislányomat egész nap olyan emberekre bízzam, akiket nem is ismerek. Mégis hogy gondolják ezt?! Persze megoldódott a dolog – és szép lassan ment minden a maga útján, köszönhetően a kedves óvónénik türelmének és segítőkész hozzáállásának. Amióta én is óvónéni vagyok minden újonnan érkező kis csöppségnél eszembe jut ez az időszak – ezért aztán én is megpróbálok ugyanolyan kedves és segítőkész lenni, hogy valóban egy új, izgalmas dolog vegye kezdetét!

Saját szép emlékeimen kívül azért sok-sok jó cikket találni az ovikezdéssel kapcsolatban a neten, ezek közül válogattam most egy csomót.

 

Az egyik nekem legjobban tetsző írás szerzője Pom-Pom, itt olvashatjátok bejegyzéseit:http://ovodas-lettem.blogspot.hu/

A legeslegjobb pár sor:

Amikor a kisfiam az óvodában sírt utánam, én meg otthon sírtam utána, a párom jeges nyugalommal állapította meg:
“- Ti egyszerűen nem vagytok magatoknál…”
Amikor kidőlt belőlem, hogy
“- Miért van az, hogy más gyermeke két puszi után, mosolyogva köszön el szüleitől, és vidáman megy be játszani a többi gyerekhez, addig az én gyermekem körme szakadtáig markol belém, miközben az óvónők igyekeznek rólam leválasztani… ?!?”
Erre a párom megjegyzése:
” – Már az is baj, hogy minket ENNYIRE szeret a gyerekünk?!?”

 

Vekerdy Tamás véleményét is olvassátok el, amivel én is teljes mértékben egyetértek – jó lenne, ha ez a valóságban is így lenne! A fenti képre kattintva láthatjátok a vele készült interjút!

Jusztina, az Ovisvilág óvónénije kedves kis történeteket is megoszt velünk az ovis beszoktatásokról az írása végén, például ilyeneket:

Egyik csöppségem zokogva könyörgött, hogy szóljak anyukájának telefonon, jöjjön érte azonnal. Kivittem az irodába a vezetékes telefonhoz és imitáltam a hívást. ”Beszélni kezdtem” anyjával /aki maga is óvodásom volt évekkel ezelőtt/, de az okos kis tücsök rám förmedt ”Becsapsz, nem is ütötted be anya számát!” Össze-vissza pusziltam könnyes pofiját és tényleg igazából felhívtuk, beszéltünk édesanyjával.

A Kismamablog oldalán ne csak a beszoktatással kapcsolatos cikket olvassátok el! Nagyon sok hasznos infot találtok még sokféle témában!

 

Medveczky Kata írásánál nagyon megfogott az 5 pontos “Megoldások” felsorolása, amelynek második pontja így szól: “Időben kezdjétek el a felkészülést! Magaddal kezdd! Talán ez a legfontosabb tanács, amit ovikezdő anyukáknak adni lehet! A folytatást elolvashatod a képre kattintva!

A Babafalva cikkében megszólaló Anikó óvónéni tanácsait is jó szívvel ajánlom, hiszen ő felhívja a figyelmet arra is,  hogy milyen fontos időt adni a kisgyermekeknek az óvónénivel való bizalmi kapcsolat kialakulására. Hiszen érzelmi biztonság nélkül semmi nem működik!

Örömmel olvastam a Lurkóvilág ovikezdős cikkét is, hiszen itt is az egymásra hangolódás fontosságáról szólnak: “Az óvodai csoportba belépve éreznünk kell, hogy időt adhatunk magunknak és gyermekünknek arra, hogy megtalálja a hangot az óvodás társakkal csak­úgy,­ mint a felnőttekkel.”

A Szülők Lapja cikkében praktikus gyakorlati tanácsokat kaphatsz az elköszönéstől egészen az esti lefekvésig: itt olvashatod!

Nagyon szimpatikusnak találtam Szántó Regina pszichológus gondolatait is a Webbeteg.hu oldalon. Bár az ovikezdés igazán nem betegség :)!

A Nők Lapja Cafe oldalán is találtam egy jó kis összefoglalót Békés Emőkétől. Olvassátok el, érdemes!

Régebbi oldalam beszoktatással foglalkozó cikkeit is megtaláljátok ide kattintva: Beszoktatás napról napra.

És itt is egy kis olvasnivaló: Óvodás lettem!

Otthon nyomtatható, ovikezdéshez kapcsolódó játékokat találsz az Ovis lettem! játékcsomagban. Olvass róla itt!

Remélem sok hasznos tippet kaptatok és most már bátran indultok neki az ovis életnek!

Leave a Reply