Almás versikék

Almás versikék

Kezdődik az őszi gyümölcsök szezonja, már érik a sokféle alma. Talán nagyobb kedvvel eszegetik a gyerekek, ha játszotok is vele, vagy éppen verseltek, mondókáztok róla:

apples-219986_640

Aranyosi ervin: a vándor alma

Ez az alma vándorolna,
ha nem épp egy alma volna.
Süni hátán lovagolva,
süni lábon araszolna.
De a vége nem oly fényes,
mert bizony a süni éhes.
Drága a lovaglás ára,
mert megeszik vacsorára…

Nyulász Péter: Almát eszem

Almát eszem ropogtatom
Fogaim közt morzsolgatom
Olyan finom, mint a méz
Mind elfogyott idenézz,
Hammm!

Osvát Erzsébet: Almaszüret

Alma, alma ring a fán,
szellő cirógatja.
Napsugártól, lágy esőtől
kipirult az arca.

Alma, alma ring a fán,
Megérett az alma.
Fuss csak, Ferkó a létráért,apple-345170_640
almaszüret van ma!

Zsuzska füles kosárba
szedi a sok almát,
Jóska, Gyurka sapkájukba
tyű, de fürgén rakják!

Ez aztán a segítség!
Ez aztán a munka!
Egy gyerek sem henyél,
egy gyerek sem unja!

Megtelnek a sapkák,
kosarak, kötények,
a víg almaszüret
estére ér véget!

Csanádi Imre: Alma

Érik az alma,
hajlik a gallya,
fűre hajlik, mint egy sátor,
sok édes almától.
Szedjük,
kapjuk,
habosra harapjuk, –
a többivel mi legyen?
Holnapra hagyjuk!

 

Mentovics Éva: almaszedés 

Már messziről mosolyog,
rám nevet a fáról.
Mintha csak azt suttogná:
szedjem le az ágról.

Karomon a kis kosár,
szaladok is menten,
hogy az érett, roppanós
almákat leszedjem.

Terebélyes fa alatt
lábujjhegyre állva
leszakajtom sorba mind,
s rakom a kosárba.

 


Kányádi Sándor: Nyári alma ül a fán

Nyári alma ül a fán,
fa alatt egy kisleány.
Néz a kislány föl a fára,
s le az alma a kislányra.
Nézi egymást mosolyogva:
lány az almát, lányt az alma.
Gondolkozik, mit tehetne,
áll a kislány lábujjhegyre,
nyúlánkozik, ágaskodik,
ugrik, toppan, kapaszkodik.
De az alma meg sem moccan,
csak mosolyog a magasban.
És a kislány pityeregve
csüccsen, huppan le a gyepre.
Lomb közt szellő szundít csendben,
de a sírásra fölserken,
sajnálkozva néz a lányra,
és az ágat meglóbálja.
S hull az alma, örömére,
pont a kislány kötőjébe.

Veres Csilla. almaszüret 

Almafánknak aranyága

rőt gyümölcsöt termett,

itt az idő, nosza pajtás,

töltsük meg a vermet!

Sárga húsú piros alma

húzza le az ágat,

magas fáról le ne pottyanj,

ki ne törd a lábad!

Alkonyatra készen leszünk,

tele lesz a láda,

kamra polca nem lesz üres

Fagy apóra várva.

Mondóka

A sámsoni piacon

almát árul egy asszony.

Gyere pajtás vegyük meg,

ketten vagyunk,együk meg!

ID-10021751

Piros alma csüng a fán,

szakítsd le te barna lány!

Leszakítom, megeszem,

mert az almát szeretem!

***

Alma, alma piros alma,

kofa asszony, kendő rajta.

A kendőjét leveti,

kiscsibéit kergeti.

****

Hüvelyk ujjam almafa,

Mutató ujjam megrázta,

Középső ujjam felszedte,

Gyűrűs ujjam hazavitte,

A kis ujjam mind megette,

Megfájdult a hasa tőle.

***

Piros alma de kerek,

kóstoljuk meg, gyerekek!

Ugye édes? Ugye jó?

Nekünk hozta Ősz-anyó.

****

Itt a köcsög, mi van benne?

Arany alma, arany körte.

Add tovább! Add tovább!

Te meg fizesd az árát!

****

Méz-körte, vaj-alma

terem a hegyoldalba.

Gyere, tartsad kicsi sapkád,

adok érett, piros almát.

Gyere, tartsad kicsi kendőd,

adok édes puha szőlőt!

Jó verselést!

Leave a Reply