Összegyűjtöttem pár verset anyák napjára, amelyek számomra a legkedvesebbek. Remélem nektek is tetszenek! Ezúttal ugyan nem az anyukák feladata a verstanítás, mégis érdemes nektek is elolvasni és egy kicsit meghatódni rajta. Kedves óvónénik és apukák, ti pedig válogassatok belőle kedvetek szerint! Anyák napi versek óvodásoknak.
Andók Veronika: Anyu, nézz a szemembe!
Anyu, nézz a szemembe!
Látod, milyen tiszta?
A napfény ha belenéz,
szép gesztenyebarna.
Anyu, nézz a szemembe!
Csillag ragyog benne.
Mesét tudok s titkokat.
Elmondom most, gyere.
Anyu, nézz a szemembe!
Az egész világ itt van.
Ha bánat ér, gondolj rám,
segítek a bajban.
Anyu, nézz a szemembe!
A legszebb kincsem látod,
Mert szememben itt ragyog,
mosolyog az arcod.
K. László Szilvia: Anyák napjára
Amikor én kicsi voltam,
csak sírtam és nevettem,
anyák napi köszöntőt még
nem ismertem egyet sem.
De mióta ovis vagyok,
okos vagyok, nagy vagyok,
megtanultam beszélni,
és köszöntőt is mondhatok.
Mégsem beszélek most sokat,
hiszen azt is tudom ám,
két puszimból, mosolyomból,
ért engem az anyukám!
Tóthárpád Ferenc: Anyucinak
Szedtem néked kis ibolyát,
szedtem gyöngyvirágot,
szivárvánnyal átkötöttem
ezt a nagy világot.
Masnijára napsugárral
aranyoztam nevedet,
gyöngybetűkkel hímeztem rá:
Éltessen a szeretet!
Donászy Magda: Édesanyámnak
Te vagy a nap fenn az égen.
Én kis virág meseréten.
Ha nem lenne nap az égen,
nem nyílna ki a virág.
Virág nélkül de szomorú
lenne ez a nagy világ.
Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek
Mikor járni tanítottál,
lehajoltál hozzám.
Azt súgtad, hogy: drága kincsem…
S megcsókoltad orcám.
Ölelgettél, cirógattál, ápoltad a lelkem.
Kedves szóval terelgettél
– bármi rosszat tettem.
Oly sok éjjel virrasztottál
kívánságom lesve.
Álmot hozó meséd nélkül
sose múlt el este.
Beszédre is tanítottál.
Szívesen mesélek.
Elmesélem e szép napon,
hogy szeretlek téged.
Ahogyan a barna mackók
szeretik a mézet,
Édes, drága jó anyácskám
úgy szeretlek téged.
Anyák napi színezhető ajándékok
Nézd meg a Játéktárban!
B. Radó Lili: Köszöntő anyák napjára
Réges régen készülődünk erre a nagy napra,
hiszen ma van az esztendő legeslegszebb napja.
Hajnal óta anyut lessük. Ébred-e már? Hív-e?
Neki van a világon a legeslegjobb szíve.
Bizony nincs a naptáraknak mosolygósabb napjuk,
szobáját ma virágokkal telis-tele rakjuk.
Amit érzünk, amit szólnánk vidám dalba öntjük,
édesanyát énekszóval szívből felköszöntjük!
Mentovics Éva: Az én titkom
Megsúgok egy titkot halkan,
el ne áruld senkinek!
Kukkants be majd egyszer hozzánk,
hogyha nekem nem hiszed.
Szárnyait és angyalhaját
én láthatom, senki más,
nem lehet ő, csak egy angyal,
angyal bizony, nem vitás.
Este, mikor ágyba bújok
hozzám hajol, betakar,
mesét olvas – kettőt-hármat
– nem távozik egyhamar.
Kakaót főz, mikor reggel
felkelek az ágyamból,
az iskola kapujában
búcsúzóul átkarol,
aztán fürgén tovalebben
– s hogy ne sejtse senki meg,
angyalszárnya láthatatlan –
s embermódon elsiet.
Később, mikor otthon vagyunk,
fény rezdül a nyomában,
s újra csillan angyalhaja
ott, az esti homályban.
Zsolt Ádám: Egyszer úgy lesz…
Egyszer úgy lesz, ahogy mondtam,
kimegyünk a tarka rétre,
szedünk rózsát s vadvirágot
pirospettyes kis kötődbe.
És ha lesz majd jó nagy csokor,
S jön az este, lassan, szépen,
szedünk hozzá még egy kicsit
alig marad már a réten.
A sok rózsát, margarétát,
összekötjük bokrétába,
hazahozzuk, s édesanyánk
csókot hint majd az orcánkra.
Tóth Anna: Anyák napi köszöntő
Reggel, mikor ágyamhoz jössz, suttogod a nevemet.
Ujjaiddal cirógatod arcomat és kezemet.
Álmos szemem nyitogatom. Mosolyodra ébredek.
Ez a legszebb ajándékom ameddig csak élhetek.
Május első vasárnapján átadom a virágom.
Szívem szerint mindent adnék, ami szép a világon.
Köszöntelek Édesanyám, hiszen ma van ünneped.
Nekem pedig az az öröm, ha öledben ülhetek.
Mentovics Éva: Te is voltál kisgyerek
Hogyha éjjel rosszul alszom,
rúgkapálok, fölkelek,
elűzöd az álmaimban
ijesztgető szörnyeket.
Megnyugtat a közelséged,
ölelésed, mosolyod,
ám tudom, ha rosszat teszek,
ráncolod a homlokod.
Volt már néhány kópéságom
– vásott vagyok, mit tegyek?
De tudom, hogy megérted,
hisz’ te is voltál kisgyerek.
Neked is van édesanyád,
ő lett az én nagymamám,
s úgy hallottam, neki is volt
anyukája hajdanán.
Ő lenne most az én dédim,
s tudom, nagyon szeretne,
együtt gyúrnánk a hógolyót
kint a kertben telente.
Ünnepeljük őket is most,
s anyukákat, mamákat…
Ők nyújtanak meghitt otthont
nekünk és a családnak.
Bartos Erika: Anyák napja
Anyák napi műsor lesz az iskolában.
Sorba állunk szépen, ünneplőruhában.
Szavalunk sok verset, most jönnek a dalok.
Felkészülünk mi is, akárcsak a nagyok!
Édesanyát látom, ott ül a sor szélén.
Mosolyogva tapsol műsorunknak végén.
Kicsordul a könnye, elszorul a torka,
tudom, mire gondol, pedig nem is mondja.
Arra gondol, érzem, milyen ügyes voltam,
életébe mennyi boldogságot hoztam.
Nem szólok egy szót sem, átölelem inkább.
Így kívánok némán, boldog anyák napját
Faltysné Ujvári Anna: Anyák napjára ciklusból
Madárfüttyös vigalom,
ma van anyák napja,
azt a sok szép virágot
édesanya kapja.
Dajkálódik a csokor,
ezer apró kézben,
illeg-billeg sok kis láb
a nagy ünnepélyen.
Hízelkedve bebújunk
anyuka ölébe,
virágszirmot terítünk
lábai elébe.
***
Amikor majd nagy leszek,
egy szép országot veszek.
Én leszek ott a király,
anyukám a királylány.
Hintaszékbe ültetem,
és naphosszat lengetem,
ahogy engem ringatott,
mikor bölcsőbe rakott.
Ha a hintát megunja,
és a szemét behunyja,
elmesélem őneki,
száz királyfi kéreti.
De senkinek ne higgyen,
inkább csak enyém legyen,
neki adom, ha marad,
fele birodalmamat.
Édesanyám, lelkem
(népköltés)
Édesanyám, lelkem,
fogadd e virágot,
tenéked nevelte
a te kisleányod.
amikor ültettem,
tereád gondoltam,
amikor öntöztem,
mindig mosolyogtam.
Fogadd szeretettel
édesanyám, lelkem,
én most azt kívánom,
mindig szeress engem!
Tóthárpád Ferenc: Ajándék anyunak
Köszöntelek anyák napján,
május első vasárnapján.
Minden vágyad teljesüljön,
bánat messze elkerüljön!
Csokrom mellé mit adjak?
Mit kívánnál magadnak?
Kérjél bármit, neked adom,
intő szavad megfogadom.
Legyen szép e vasárnap!
Akarod a babámat?
Kincseimből kérlek, vegyél!
Fontos az, hogy boldog legyél.
Megkapod a babakonyhát
és a piros pöttyös labdát.
Jár még hozzá sok-sok puszi.
Téged illet mind, Anyuci!
Tali Gitta: Amikor még…
Mikor járni megtanultam,
sokszor anyukámhoz bújtam.
Olyan jó volt ölbemenni,
s hozzábújva megpihenni.
De mióta nagyobb lettem,
odabújni nincs már merszem.
Ám amikor senki sem lát,
és ő felém nyújtja karját,
betérek az ölelésbe
egy kis meleg pihenésre.
És ha nagyon fázik lelkem,
fantáziám eleresztem.
Ő tér be a színes képbe,
eszembe jut kedves lénye.
Meleg mosolyát is látom,
s visszatér a biztonságom.
Melegszik a szívem tája,
s jókedvem is meglesz mára.
Szalai Borbála: Édesanya becéz engem
Így nevez, így becéz édesanya engem:
„Galambom! Csillagom! Édes pici lelkem!
Bogárkám! Violám! Harmatos virágom!…”
Ilyen szép kedves név nincs több a világon!
Töröm a fejemet, hátha akad mégis…
Ha meglelem, becézhetem édesanyát én is…
Készítsetek
anyák napi könyvecskét mamának, anyának!
Tudd meg, hogy melyek óvodás gyermeked legfontosabb képességei, amelyek fejlődésére szülőként nagyon fontos odafigyelned!
Olvasd el az egyszerű tippeket, amelyeket tehetsz érte a mindennapokban!
